Is Not Only About Been Rich

5. Tetszik?

-Dave! Hol a posta? -sétáltam az emeletről lefelé a nappaliba.
-Itt baby.-hallottam meg Lloyd hangját a kanapé felől.
-Hát te?-dermedtem le az ajtóban.-És az? -intettem a rózsacsokorra ami a dohányzóasztal közepén volt.
-Nem tetszik? Van minden szobában pedig egy csokor, nem tudtam dönteni.-kelt fel és zsebre dugta a kezeit.
-A szobámba nem tettél.-pillantottam fel rá majd újra a virágra kaptam a szemeim. Gyönyörű hatalmas vörös rózsacsokor.
-Nem akartalak felkelteni, mert lecsapod a tököm, ha újra kopogás nélkül megyek oda be.
-Nagyon jó az emlékezeted.-mosolyodtam el és beleszagoltam a virágok közé.
-Tetszik azért?-rágta idegesen a szája szélét.-Hoztam bonbont is. Nem tudom szereted-e az édességet.-intett a csokor mellett lévő dobozra.
-Nem szeretem az édességet Lloyd.
-Ohh.. akkor.. akkor vissza viszem.-indult meg a doboz felé és vette volna fel, mire a keze után kaptam.
-Mit csinálsz?
-Hát.. ha nem szereted akkor ... akkor vissza küldetem.-sütötte le a szemeit csalódottan.
-Lloyd Hansen mióta van ennyire zavarban egy nő közelében?
-Nem.. nem vagyok zavarban!
-De igen.-mosolyodtam el, majd közelebb hajoltam az arcához.-Imádom az édességet, úgyhogy marad.
-Te.. te most átvertél?-villantak fel rám a szemei.
-Nem Lloyd. De tetszik ahogy próbálkozol.-haraptam meg az ajkam vigyorogva.
-Esetleg.. lenne kedved eljönni velem egy randira? -nyelt egy nagyot ahogy felkapta rám a szemeit.
-Randira hív a híres Lloyd Hansen? -sétáltam át a szoba másik oldalára.
-Igen.- húzta ki magát. Próbálta leplezni az izgalmát, de én átlátok a szitán. Reszket. Fél az elutasítástól mert eddig mindig mindent elért amit akart. Most kétségbe van esve, mert nem biztos a dolgában. Sose csinált ilyet. Sose vett nőnek virágot, csokit. Sose vitte el randira hisz mindig a második mondatot követően a nők lábai közt volt már, nem kellett küzdjön értük.
-Nem is tudom Lloyd.
-Ha nem ,mert dolgod van áttehetjük máskorra is. Csak.. csak mond meg kérlek van-e rá lehetőség.
-Nem láttalak még ennyire izgulni baby.-vigyorodtam el, de ő csak figyelt. Lassan közelebb sétálva hozzá elé léptem és az ingjét megigazítottam. -Finom még mindig az illatod Lloyd.-villantak fel a szemeim rá.
-Köszönöm Avery. Te pedig még mindig gyönyörű vagy és csinos.-pillantott végig rajtam.
-Szóval a randi...-pillantottam fel a szemeire mire neki a pillái megremegtek.- Nagyon félsz a nemleges válaszoktól igaz?
-Nem félek semmitől.-kúszott egy pimasz vigyor az ajkaira.
-Akkor fogalmazok úgy, hogy a visszautasítástól.
-Engem nem utasított soha senki se vissza.-kezdett el hevesebben emelkedni a mellkasa.
-Hogy viselnéd ha visszautasítanának?
-Avery mond el kérlek a választ! -feszült meg a teste.
-Hova akarsz engem randira vinni? Nem akárhova megyek el édes.-léptem el előtte, de megragadta a karom.
-Ne játssz velem!
-Játsszak a farkaddal?-kacsintottam rá mosolyogva, mire megfeszült a teste.
-A válaszodra várok Avery!
-Ahogy én is a tiédre.
-Hova szeretnéd hogy elvigyelek? -sóhajtott fel halkan.
-Nekem kell kitalálni a randit? Ez nem jó pont Lloyd.
-Az Istenit már!-csattant fel idegesen, mire én a mellkasánál fogva lelöktem a fotelbe.
-Lloyd Hansen! Ne hisztizz mint egy kisfiú mert csúnyán elpicsázlak baby. Szedd össze magad és légy férfi! Ne egy kisgyerek aki itt reszket előttem. Nekem férfi kell nem egy kisfiú.
-Férfi kell?-villantak fel a szemei miközben az állkapcsa megfeszült.
-Igen, jól hallottad.-idegesen elkapva a csuklóm közelebb rántott magához  így a kanapé karfáján tudtam csak megtámaszkodni.
-Térdelj le és a szádban mindjárt megérzed milyen férfi vagyok valójában.
-Ugye tudod édesem, hogy ha ilyeneket mondasz a kiszemeltednek kurvára nem lesz beléd szerelmes. -kacsintottam rá, mire az államnál fogva közelebb húzott.
-A kiszemeltem kurvára az idegeimen táncol azzal, hogy nem tud választ adni arra, eljön e velem randizni.
-Szóval idegesítelek?
-Mi? A faszomat Avery! Ne szórakozz bazdki! Kiszakad a szívem mert nem mondasz semmit, hogy eljönnél-e velem bárhová, csak itt kelleted magad és piszkálsz, hogy lemondjak mindenről mert béna vagyok. Nem tudom hogyan hívjalak el randira, eddig azt se tudtam hogy tetszenek a virágok. Faszom tudja hova vigyelek mert nem ismerlek kurvára, nem tudom minek örülnél. -ordítozott idegesen, mire az ajkára téve az ujjam elcsitítottam.
-Az úrnőd előtt ne ordítozz így kérlek.
-Nem is vagy az. -hajtotta le a fejét elkeseredve.
-Akkor tegyél azzá.-toltam szét a térdeit és közelebb hajolva a nyakához gyengéden megharaptam a bőrét.
-Ugye tudod, hogy ezzel fel fogsz izgatni és nem fogunk sehova se menni.
-Miért ? Felizgat Lloyd?-vigyorodtam el.
-Igen!
-És ez is?-hajoltam a füléhez és megharaptam a fülcimpáját, mire hátra feszítette a fejét.
-Fejezd be kérlek.
-Nem tetszik Hansen?
-Túlzottan jól csinálod. És ezt nagyon is tudod magadról, hogy jó vagy abban hogy elérd amit akarsz.
-Mit akarok Lloyd szerinted?
-Szerelmet!-villantak fel a szemeimbe az övéi.
-Helyes válasz.-elemelkedtem tőle. Ahogy figyeltem őt megmosolyogtatott ahogy ledermedve ült a fotelben, majd feltettem ismét azt a kérdést amitől izgulni kezdett.-Na szépfiú. Hova viszel?-csapkodtam meg a térdét ahogy leültem vele szemben a dohányzóasztalra és kibontottam a bonbont.
-Fent a hegyekben van egy termálfürdő. Szeretnélek ellazítani mivel tudom mennyit dolgozol.
-Nem osztozkodok öregemberekkel a vízben.-vettem a számba a csokit miközben Lloyd rendületlenül figyelt.
-Egy telefonba kerül és nem lesz ott senki.
-Akkor mire vársz?-mértem végig mire a telefont a kezébe véve elkezdett intézkedni.
Felsétálva az emeletre egy fürdőruhát kikeresve sétáltam vissza és Dena kezébe nyomtam, hogy pakolja össze a cuccaim.
A nappaliban Hansen türelmetlenül sétálgatott ahogy várt, de amint meghallotta a lépteim megtorpant.
-Te tettél fürdőruhát?-sétáltam közelebb hozzá.
-Minden elintézve.-húzta ki magát mire én az ingje felső gombját kigomboltam. Szemei letévedtek rám és a kezeimet figyelte.
-Ne takard el a tetoválásaid. Szexik. -remegtek meg a pilláim ahogy felnéztem a szemeibe.
-Tetszenek?
-Megvizsgálnám közelebbről őket.
-Lesz rá alkalmad.-kúszott egy halvány mosoly az ajkaira, majd az ajtó felé intett.
Dave épp az autóba pakolta a cuccokat mikor Lloyd mellém lépve megérintette a karom. -Gyere.-súgta halkan.
-Pisztolyod nálad van?
-A nadrágomban van egy.-vigyorodott el.
-Nem arra gondoltam. -hunytam le a szemeim.
-Van nálam. Vigyázok rád.
-Helyes. -léptem el mellőle és beszálltam a kocsiba.
Hosszas autókázás elé néztünk. Míg a hegyek közé felérünk lesz vagy másfél óra így hátra döntve a székem kényelembe helyeztem magam.
-Ugye nem szoktál rosszul lenni a kacskaringós úton?
-Nem Lloyd. -mosolyodtam el fáradtan.
-Akkor nem is zavarlak a pihenésben. -kúszott egy halvány görbület az ajkaira, mire én lehunytam a szemeim.
Hansen percekig csak nézett ahogy szunyókálok a mellette lévő széken, majd a kezem lecsúszott a karfáról így a combja mellé esett.
Gyengéden megcirógatta a bőröm mire megmoccantam. Felkapva a szemeit rám odébb húzta a kezét, majd ahogy megbizonyosodott arról, hogy nem keltem fel, a hajamat a fülem mögé tűrte.
-Lloyd.-nyöszörögtem halkan.
-Mi a baj?
-Meddig bámulsz még?-kúszott egy apró mosoly az ajkaimra.
-Én.. én nem bámullak!
-De igen.-emeltem fel a kezem, de nekiütődött az ő kezének.-És még tapizol is.-fogtam meg a kezét, majd a mellkasomhoz húzva az oldalamra fordultam.
Lloyd nem mert mozdulni. Olyan érzelmek kavarogtak benne amik megijesztette, de nem akarta, hogy elmúljon.