Lloyd Hansen!
Aki hallja ezt a nevet abban egyből meghül a vér, hisz mindenki nagyon is jól ismeri őt.
Egy valakit viszont ő nem ismer! Ezt a személyt nem tudja sehogy se lekövetni, mivel túl profi a szakmában.
Rengeteg fejtörést okoz ez az idegen...
Hetek teltek el, de a rosszulléteim mindennapossá váltak. Már hozzá szoktam, hogy minden reggelt a wc ölelgetésével kezdem és nem azzal, hogy Lloydhoz bújok. Kifelé jövet a fürdőből Lloyd szemeivel találom szembe magam. -Szia kicsim.-nézett fáradtan. -Szia édes.-dörzsöltem meg meggyötörten az arcom. -Ma is ott kezdesz?-biccentett a fürdő felé. -Ja.-sütöttem le a szemeim. -El kéne menni dokihoz. Tudom, hogy utálod az orvosokat kincsem, de ez megy hetek óta és... én aggódok érted. -Nem akarok orvoshoz menni!-ellenkeztem egyből. -Hhhh.. tudom, de ... de féltelek egyetlenem. Megyek veled, ott leszek végig melletted, csak ... csak menjünk el orvoshoz. -Meglátom.-fordultam vissza a fürdőbe és magamra zártam. Napok óta motoszkál egy gondolat miért is vagyok rosszul, de ha ez az amire gondolok akkor már a tudattól is görcsbe rándul a gyomrom. A kád szélére rogyva néztem a mosdó alatti szekrényt ahová bedobáltam azt a rengeteg terhességi tesztet amit még múltkor vettünk Stevvel. Idegesen a számat rágva vacillálok, hogy most csináljak-e egyet vagy sem. Ki kell zárni minden eshetőséget így egy nagy levegőt véve kihúztam a fiókot és kivettem belőle egy tesztet. Kezeim remegtek ahogy bontottam a dobozt, majd ahogy végeztem ismét a pultra téve vártam, hogy meglegyen az eredmény. Idegesen tördelve az ujjaim járkáltam fel-alá a fürdőben, mire Lloyd hangját hallva riadtan az ajtó felé kaptam a fejem. -Minden rendben? -Aha.-válaszoltam remegő hangon. -Csinálok kávét vagy megvárjalak? -Menj csak le, mindjárt megyek. -Kiabálj ha baj van és rohanok.-lépett hátrébb az ajtótól. -Oké. Köszi.-suttogtam elhaló hangon, majd a teszt halk csipogására lettem figyelmes. Lassú léptekkel sétáltam oda a pulthoz, majd a torkomon akadt a hang ahogy a kis kijelzőt figyeltem. Azonnal egy újabb tesztet bontva csináltam még egyet, hogy biztos legyek abban, hogy nem káprázik a szemem, majd ahogy ez is csipogni kezdett a szám elé kaptam a kezeim. A szemeim megteltek könnyekkel ahogy néztem a két rózsaszín terhességi tesztet a pulton.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Istenem.-remegett meg a hangom.-Istenem!-ismételgettem ezt az egy szót mivel mást nem tudtam kinyögni. Szemeim törölgetve rázkódni kezdtek a vállaim ahogy a pult mellé lerogytam és csak sírtam. Annyi... annyi rossz dolog után végre egy jó is történt. Nem tudom elhinni, hogy végre megtörtént és egy család leszünk. Kapkodva a levegőt próbáltam összekaparni magam, de ilyen hír után egyszerűen nem tudtam. Felkelve a pult mellől néztem magam a tükörben és örömömben újra sírva fakadtam. Olyan érzelmek kavarogtak bennem amik leírhatatlanok. Anya leszek, Lloyd pedig apuka. Istenem, hogy ... hogyan kéne vele közöljem ezt a hírt?-töröltem meg az arcom, majd gyorsan hidegvízzel is megmostam, hogy ne lássa ha lemegyek, hogy sírtam. Kidobálva az üres dobozokat a teszteket felkaptam a pultról és eldugtam a táskámba ami a szobánkban a fotelben pihent. Egy kis dobozkába kéne tennem és úgy odaadni Lloydnak, de mi lenne ha vennék még hozzá egy két apróságot? Kapkodva rohangáltam, hogy magamra kapjak valami ruhát, de a szívem ezerrel vert az izgatottságtól az agyam pedig teljesen máshol járt. Ki-be szaladgálva a fürdő és a háló közt úgy nézhettem ki mint egy őrült. Teljesen a hatalmába kerített a tudat, hogy a mi kis kincsünk megérkezett hozzánk. Minden egyes pillanatban amikor nem arra figyeltem, hogy épp mit csinálok hanem bevillant a tudat hogy várandós vagyok, elöntöttek az érzelmek. Nehéz lesz úgy Lloyd szemébe néznem, hogy tudom kisbabánk lesz és ő még erről semmit se sejt. Minél hamarabb meg kell csináljam a kis dobozt, mert egy napnál tovább nem fogom tudni magamban tartani a hírt. Lesétálva a földszintre próbáltam rendezni az ábrázatom és a lélegzetvételem, de borzasztó nehezen ment ahogy a lépcsőfordulóban meghallottam a gyermekünk apjának a hangját. Térdeim megremegtek, de össze kellett szednem magam, mert meg akartam lepni Lloydot. -Bogaram! Kérsz kávét? Vagy most nem jó a pocakod és inkább nem iszol.-nem mertem felnézni rá se megszólalni se így csak megráztam a fejem. -Csinos vagy ma is kislány.-csendült fel Steve hangja is, de én gyorsan hátat fordítva nekik inkább egy pohár vizet töltöttem magamnak. -Mrs. Hansen mindig csinos.-szólalt meg Lloyd. A hátamon éreztem mind a kettő pasi tekintetét, így egyre nehezebben tartottam magam. Letéve a poharam felsiettem az emeletre a táskámért, majd egy kardigánt magamra kapva rohantam le az előszoba irányába. Ahogy a két pasi mellett elsiettem mind a ketten értetlenül figyeltek, majd ahogy a cipőmet kezdtem felvenni egyből pattantak is fel a helyükről.-Hova mész? -Van egy kis dolgom.-igazgattam magamon a ruhám. -Micsoda? -Csajos dolgok. -rántottam vállat és válogatni kezdtem a kocsikulcsok közül. -Akkor elviszlek. -Egyedül megyek!-néztem fel a szemeibe. -Nem! Biztos hogy nem! Nem vezetsz egyedül! -Hhhh... akkor megkérem Davet. -Én nem vagyok jó vagy Steve?-mutogatott magukra. -Nem szívem, úgyhogy majd jövök.-pusziltam meg az arcát, majd Stevenek is és kisiettem az ajtón. -Avery Hansen!-kiabált utánam Lloyd az ajtóból, de én rohanva lerohantam a lépcsőn és pont megpillantottam Davet aki a kocsiknál pakolt. -Baby! -szólt mégegyszer utánam, hátha megállok, de eszem ágában nem volt.-Te érted ezt? -Nem! -Menjünk utána!-kapta Steve felé a fejét. -Várd meg míg elhajtanak. Utána megyünk.-rohant vissza a házba Steve és kikapva egy kocsikulcsot gyorsan zsebre vágta. -Furcsa nekem nagyon. Mi van ha megint titokban orvoshoz megy? -Most kiderül. Nem fog menekülni.-rágta idegesen a száját Rogers míg Lloyd tördelte az ujjait. Elhajtva a ház előtt Lloyd és Steve idegesen figyelték a kocsit amiben ülök, majd ahogy elég távol kerültük rohanva a garázs felé siettek. -Én vezetek.-fogta meg a kilincset Lloyd. -Tiszta ideg vagy, meg amúgy is rángatod a kocsit. -Averyt rángatnám a farkamon szívesebben, de most ez van! Na ülj be az anyós ülésre! -Hhhh... Lloyd..-sietett át a túloldalra Steve, majd ahogy becsatolták magukat Lloyd szélsebesen elhajtott a háztól.-Ne rángasd!-szólt rá Steve. -A faszomat fogom mindjárt! Hova a picsába mennek!-gyorsított Lloyd, de tisztes távolságból követtek. -Nem tudom én se! -Nem mondott semmit neked? -Semmit! Ha tudnám mondanám! -Remek.-dobolt idegesen az ujjaival a kormányon, majd a hosszas autókázás egy kreatív hobbiboltig tartott. Az utca túloldalán leparkolva figyeltek ahogy besietek a boltba Dave pedig rohan utánam. Steve előre dőlve kikerekedett szemekkel nézte a kirakatot, de Lloyd arca is ugyan ilyen volt.-Mi a faszomat csinál itt? -Gőzöm nincs! Én ezt nem értem. -Hát én se. Nem is tudtam, hogy szereti az ilyen... nem is tudom micsodának nevezzem. Kreatív dolgokat.-dörzsölte meg az állát Lloyd. -Hát ez egyre furább ez a nap. Reggel ránk se néz, majd elrohan ide. -Teljesen nem értem.-döntötte hátra a fejét Lloyd ahogy lehunyta a szemeit. Percekig csendben ültek a kocsiban. Néha-néha az üzlet felé pillantottak fél szemmel, de semmi. A kocsi még ugyan úgy ott parkolt az ajtóval szemben, majd egyszer csak kinyílt a bolt ajtaja. -Bukj le!-csapott Steve Lloyd karjára és csúszott le az ülésen. -Ho.. hova basszameg?-csúsztatta hátra Lloyd a széket és bukott le ő is. -Faszom! Ne lásson már meg minket! Mi van ha készül valamire? -Tudtommal se neked, se nekem nincs szülinapunk!-suttogta idegesen Lloyd. -Nincs évfordulótok? -A fél éves az nem most lesz. Vagy de?-nézett fel Lloyd Stevere elgondolkodva. -Én tudjam?-helyezkedett a székben de kényelmetlen volt neki is. -Hhh... nem most van! Na, ne mocorogj! -De kurvára nem fér el a lábam Lloyd! -Nekem se kényelmes így.-villantak rá a szemei. -Olyan mintha lekapni készülnél.-nevette el magát Rogers ahogy Lloyd a sebváltó felett volt áthajolva. -Remek. Mindjárt pöcsön is csaplak! -Ne csináld! -De!-csapta meg Steve farkát mire elvigyorodott ahogy Rogers egy laza mozdulattal visszaadta ugyan azt amit Lloyd csinált. -Na! Ne csapkodd! -Te kezdted! -Te meg folytattad! -Hhhhh.. szörnyű vagy.-ingatta a fejét ahogy egy halvány mosoly kúszott az ajkaira. -Nem szörnyűbb mint te.-vigyorodott el Lloyd is.-Na nézd meg bepakoltak már?-lökdöste meg Steve térdét aki óvatosan kipillantott. -Most ülnek be. -Szuper! Megyünk utánuk.-emelkedett fel Lloyd és megigazította magám a felsőjét. -Kaotikus ez a nap.-ült feljebb Steve a székben. -Hát az, mivel egymás faszát csapkodjuk. -Rá akartál bukni! -Dehogy akarok rábukni! Magadnál vagy? -Én igen! -Na akkor meg ne fantáziálj, inkább kösd be magad! -Hhhh... egyszer ha lesz gyereketek bazdki remélem Averyre fog hasonlítani, mert ha olyan lesz mint te kitépjük a hajunkat. -Olyan szexi gyerek lesz mint az apja!-vigyorodott el büszkén Lloyd. -Remélem az arca is ekkora lesz mint neked.-paskolta meg a karját. -Hhhh... csak lenne már.-nézett fel Lloyd az útra ahová kikanyarodott Dave így ő is egyből kapcsolva a merengésből utánunk indult. -Lessz, csak.. csak még várat magára. -Emlékszel a múltkori filmre amit néztünk? -Az a Haloweenes szar? -Az. -Mi van vele?-nézett Lloydra értetlenül. -Végig bőgte Avery ahogy a gyerekeket nézte. -Hhhh... borzasztóan vágyik rá. -Ahogy én is! -Tudom. -Akkor miért nem jön?-keseredett el Lloyd.-Mindent megadnék azért hogy... hogy a karjaimban tartsam és vigyázhassak rá. Óvjam mindentől. -Tudod... nem gondoltam volna, hogy amilyen életed volt Avery előtt, hogy egyszer valaha ezt fogod mondani Lloyd.-nézte őt Steve. -Hát én se.-nevette el magát.-De szeretném. Minden vágyam! -Hidd el jönni fog az a kis tökmag! -mosolyodott el Rogers, majd Lloyd is. Dave és én egy ruhaboltnál álltunk meg így Lloyd ismét leparkolt. Teljesen nem értették Stevvel mi történik így csak némán figyeltek. -Szerinted Dave kurogatja Denat? -nézte Lloyd szüntelenül az utánam rohangáló testőrt. -Tuti biztos vagyok benne. -Hhhh... remélem nem lesz terhes a csaj, mert agyon csapom ezt a balfaszt. -Ki tudja.-rántott vállat Steve. -Nem fogok új házvezetőnőt felvenni! -Hát pedig nagyon egymásba szoktak gabalyodni.-köszörülte meg a torkát Rogers. -Remek...-dörzsölte meg az arcát Lloyd fáradtan.-Még csak az kéne, hogy valami hülye picsa baszakodjon és elrontson mindent. -Mondjuk ha jó csaj...-gondolkodott hangosan Steve. -Nincs jó csaj! Csak Avery! -Jól van! Jól van! Na ... ne húzd fel egyből magad ezen... -De felhúz, mert ha teherbe ejti akkor keresnem kell valami picsát aki rendet tart a birtokon. -Hhhh... akkor valami öregasszonyt keress. -Persze aki fél lábbal a halálba van... hát azzal kurvára előrébb vagyok.-helyezkedett a székben Lloyd.-Mi a tököm tart eddig!-idegeskedett ahogy nézte a ruhaboltot. -Válogat. Lehet valami szexi bugyit vesz. -Oohhh istenem...-gondolkodott el Lloyd. -Annyira gyönyörű amikor felnyög alattam. -Hhh... lohaszd le a farkad, mert most küldetés van. -Hazaérek neki esek az biztos!-harapdálta idegesen az ajkait. -Mondtam valamit! Figyelsz rám?! -Nem tudok nem rá gondolni! -Akkor indítsd be a kocsit és kurvára taposs a gázba, mert kijöttek.-csatolta be magát Steve. -Mi? Komolyan mondod? -kezdett el kapkodni Lloyd. -Igen úgyhogy taposs bele.-nézett hátra Steve a mögöttük lévő kocsira ahol egy hölgy pakolászott. -Basszameg!-dermedt le Lloyd ahogy a visszapillantót nézte. -Mi van?-kapta rá a szemeit Steve. -Az a picsa az exem volt még kurva rég. -Te nem csak kurvákat dugsz? -Hát... ez...ez is mondható annak, mert egy buta kurva és mellé még rosszindulatú. -Egyre jobb.-paskolta meg a térdét Lloydnak.-Na de kanyarodj ki mielőtt elbaszod ezt a picsát. -Fasz kivan!-morgolódott Lloyd ahogy próbálta beindítani az autót. -Na! -Hhhh... a kocsi is direkt csinálja ezt... most tényleg!-próbálkozott továbbra is, mire kopogtattak az ablakon. -Hát ez szopás!-dermedt le Steve és Lloyd is. -Ha nem nézel rá nem vesz észre.-pakolászott Lloyd a sebváltó mellett. -Hát pedig én farkasszemet nézek ezzel a picsával, de ő csak téged figyel. -Kurvajó!-sóhajtott fel Lloyd majd hátradőlve a székében leengedte az ablakot. -Szia édes, hát te?-éles hangja mind a két fiúnak a fülét zavarta, pláne ahogy affektálva beszélt ez se segített a helyzeten. -Tiffany.-pillantott el a szőke ciklonról, majd sikeresen beindította a kocsit. -De helyes vagy még mindig.-simította meg Lloyd karját majd a kezén díszelgő gyűrűre tévedt a tekintete. -Nem mondtál ezzel újat.-köszörülte meg a torkát.-Most ha megbocsátasz... -Nem akarunk egy kicsit beszélgetni? -csúszott a keze Lloyd kézfejére. -Nem akarok képzeld el, úgyhogy állj távolabb a kocsitól mert alulról fogod nézegetni. -Mást szívesebben nézegetnék.-simította a tenyerét Lloyd combjára. -Aha... na takarodj a kocsitól.-tette sebességbe az autót. -Lloyd el fogod baszni a csajt.-suttogta Steve. -Szívem szerint le is lőném a faszba, de sokan vannak az utcán.-engedte ki a kéziféket. -Szerintem emlékszel mennyire durva szeretkezéseink voltak... nem akarod újra baby átélni? -A feleségemmel dugok nem holmi útszéli picsával.-bőgette fel a motort mire Tiffany hátrébb lépett. Lloyd köszönés nélkül elhajtott a parkolóból és padlógázzal hajtott végig az úton. Steve látta Lloydon, hogy ketté bassza az ideg, nem is kicsit. Meglepte, hogy ez a nő volt valamikor Lloyd csaja és pont most futottak össze. Hansen ennek kevésbé örült mivel ismerte a lányt. Egy bolond volt már akkor is mikor jártak pár hétig. -Lassabban menj mert nem jutunk el hazáig se.-kapaszkodott Steve amibe csak tudott. -Hogy a kurva élet nem bassza meg ezt a picsát! Bazdmeg minek jött ez oda! -Mert a pasija voltál? -Leszarom! Nem vagyok már az! Hagyjon a picsába! -Hhh.. nyugodj le légyszíves.-próbálta csitítani Steve. -Nem tudok mert ez egy elmebeteg! Rám fog szállni bazdki Steve! Tönkre fog baszni mindent! Averyvel a kapcsolatom.. mindent! -A birtokra be se tud jutni Lloyd! Ne parázz ezen! -De parázok mert nem tudod mennyire elmebeteg ez a nő! Averyvel annyi lesz mindennek... nem.. nem fogja bírni ezt ahogy én se.-keseredett el, majd a könnyei végig csordultak az arcán. -Te szereted Averyt! Ő a feleséged! Ez a picsa nem ér fel hozzá! Egy buta kurva ez a nő Lloyd! -Rafinált! Kurvára az! -Nem lesz semmi mert én is figyelni fogok! Nem jön a közeletekbe! -Téged se akarom, hogy elcsábítson mert feléd is pillantgatott ez a rusnya picsa.-törölte meg a szemeit. -Nem mozgat meg egyáltalán ez a fonnyadt ribanc, nyugi!-paskolta meg Lloyd térdét mosolyogva mire Hansen is elnevette magát. -Amióta jóba vagyunk rád ragasztottam a csúnyabeszédet. -Ez van. Elrontottál!-rántott vállat Steve. -Köszönöm, hogy mellettem vagy! -Tudod hogy a barátok ezt teszik. -Igen!-mosolyodott el halványan Lloyd , majd leparkolt a házunk előtt, de azzal nem számoltak, hogy Dave odébb tereli őket, mivel kiadtam neki feladatba, hogy amíg az ajándékdobozt nem intézem el addig be se léphetnek a házba.-Mi a faszt mutogatsz bazdki!-mordult rá Lloyd a kocsi mellett álló Davere. -Activity? -kérdezte Steve nevetve. -Olyan activity lesz mindjárt, hogy meggebed!- Lloyd leengedve az ablakot odagurult a kocsival.-Faszt mutogatsz! -Uram! Nem.. nem mehetnek be.-remegett meg a hangja. -Már hogy a faszomba nem mehetnénk?! -Mrs. Hansen nem engedi.-pillantott fel Lloydra félve. -Mégis hol a faszomba voltak? Hova furikázta a feleségemet? -Se..segített nekem Dena kisasszonynak venni ajándékot.-hazudta Dave, de nem tudott jobbat kitalálni. Lloyd szúrós szemekkel nézte az előtte reszkető pasit, majd elhajtott a kocsival. -Most .. most mi lesz?-nézett hátra Steve ahogy Dave besiet a házba. -Faszom tudja! Ha Denanak vettek ajándékot miért nem mehetünk be? Kamuzik ez a barom! Azt meg ha hazudnak kurvára utálom! -Lehet nem akarja hogy kikotyogjuk. -Olyat baszok rá, hogy megzavarodik!-húzta be a kéziféket ahogy a garázs elé parkolt.-Bemegyünk! -De azt mondta.. -Hazudik bazdki! Én meg felrobbanok lassan ettől az elbaszott szar naptól, úgyhogy kurvára nem érdekel. Elhiszed?-pattant ki a kocsiból mire Steve utána rohant. -Lloyd ! Avery azt kérte ne menjünk be!-szaladt Steve Lloyd mögött. -Valami van! Tudni akarok róla mert előttem nincs titkolózás!-ordibált ingerülten, majd a bejárati ajtót belökve belépett a házba.-Baby! Itthon vagyunk!-kiáltotta el magát Lloyd. Dena rohant el előttük ahogy a bejáratban álltak és várták a válaszom.-Neked vettek meglepit Dena tudtad? -Hogy... hogy mondja uram?-dermedt le a lány ahogy feléjük fordult. -Dave és a ház úrnője neked vettek ajándékot. Ajánlom, hogy ne valami babaruha legyen mert agyfaszt kapok kettő másodpercen belül.-dobta le a kocsikulcsot és lassan a lány irányába sétált. -B..baba ruha?-remegett meg Dena hangja. -Ajánlom hogy ne csináljon fel az a bohóc mert nem tervezek új házvezetőnőt keresni.-lépkedtek beljebb, de egyből megtorpantak ahogy megláttak engem egy kis dobozzal a kezemben amit a konyhapultra tettem. -Mit ordítozol! Mi bajod van már megint!-csattantam fel most már én is ahogy az egész ház Lloyd hangjától zengett percek óta. -Kincsem!-kezdett el gyorsabban dobogni a szíve Lloydnak ahogy meglátott.-Hát mit kiabálok! Reggel ránk se nézel, utána elrohansz itthonról ezzel a balfasszal..-intett Davere.-majd ismét ez a barom nem enged be a házba! -Ez szörnyű lehetett édes.-néztem végig rajta, ahogy próbáltam visszafogni a nevetésem. -Hát az volt! -igazította meg magán a felsőjét ahogy egy nagyot sóhajtott. Dave és Dena csendben álltak egymás mellett míg én Steve és Lloyd közt kapkodtam a szemeim. Rogers gyanakodni kezdett mivel percekig kínos csend telepedett a társaságra. Lloyd szemei felvillantak rám majd ő is furcsállni kezdte a helyzetet.-Miért vagy ilyen hallgatag?-húzta fel a szemöldökét kérdőn. -Mit mondjak kicsim?-siklott végig rajta a tekintetem. -Hát.. bármit. Ez a barom miért nem adja oda az ajándékot Denanak?-nézett feléjük Lloyd majd Steve is mire Dave nagyot nyelt. -Denanak ajándék?-néztem értetlenül, mire Lloyd és Steve még értetlenebb fejet vágtak. -Hát nem neki vettetek ajándékot szívem? Az a doboz ami az asztalon van az övé nem?-biccentett a dobozra majd Dena felé. A lány halványan megrázta a fejét így Lloyd összehúzta a szemeit.-Most azonnal mondjátok el mi van itt mert ez a nap egyre csak szarabb! -Hhhh... annyit idegeskedsz kicsim tök feleslegesen.-néztem őt és kémleltem az arcát. -Hát, de mindenki furcsa ma! Vagy meghülyültem teljesen? -Nem hülyültél meg.-mosolyodtam el ahogy figyeltem értetlen arcát. Teljesen össze volt zavarodva. Nem értette, hogy most mi is történik.-Dave, Dena kimennétek kérlek? -Persze kisasszony.-siettek el és magunkra hagytak. Steve Lloyd mellé lépett aki ugyan úgy nem értette mi történik. -Mi folyik itt Avery!-tette zsebre Lloyd a kezeit. -Miért vagy ennyire morcos?-sétáltam el a pult mellett irányukba. A szívem ezerrel vert a mellkasomban, hisz izgultam. Eddig eléggé döcögősen megy a felvezetése annak hogy gyerekünk lesz, de mindent megteszek, hogy könnyeket csaljak a szemeibe. -Hogy miért? Hát kezdjük ott, hogy alapból ideges vagyok mert mostanában mindig rosszul vagy, utána reggel ránk se hederítesz csak elrohansz ezzel a szerencsétlennel, még csak nem is velem vagy Stevvel! Mi nem vagyunk jók neked a vásárláshoz? -Baby tudom hogy gyűlölöd a shoppingolást.-támaszkodtam a pultnak. -De... de nem! Most fura voltál! Elrohantál és nem mondtál semmit se! Tudod hogy aggódtam?! Aztán meg ez a balfasz Dave be se enged a házamba! Ott mutogat meg bohóckodik mint akit basz az áram! -Vicces lehetett.-kuncogtam fel halkan. -Hát nem talált vicces kedvemben! -És én csalhatok mosolyt az arcodra?-pillantottam fel a szemeibe reménykedve. -Remélem valami szexi fehérneműt villantasz mert akkor biztosan mosolyogni fogok ahogy te is a három menet után.-mosolyodott el ravaszul. -Nem fehérneműt szeretnék neked mutatni, inkább mást.-nyeltem egy nagyot ahogy a szemei közt kapkodtam a tekintetem. -Ne kímélj édesem. Kezdjek vetkőzni?-fogta meg a felsője alját amit elkezdett felhúzni. -Inkább menjetek közelebb a dobozhoz.-biccentettem a fejemmel az asztalon lévő kis ajándékdoboz felé. -Ez az enyém lenne? Nem Dena ajándéka?-kapta fel rám a szemeit. -Nem az övé.-ráztam meg a fejemet, de a szívem ezerrel vert. Reszkettem, hogy mit fog szólni. -Kicsim, tudtommal nincs olyan alkalom, amiért... -Csak menj közelebb.-haraptam meg az ajkam mert megremegett a hangom. -Hhhh.. én nem vettem neked semmit se baby.-fogta meg a doboz tetejét ahogy nézett engem. -Csak nyisd ki kérlek.-kapkodtam a levegőt, mire ő nagyot nyelt és felnyitotta a dobozt. Arcomon egy apró könnycsepp csordult le ahogy Lloydot néztem. Ajkai elé emelte a kezét ami remegett ahogy a doboz tartalmát nézte. -Kicsim...-remegett meg a hangja, majd felkapta a szemeit az enyémekbe. -I..igen?-szipogtam halkan. -Istenem életem.-jött oda hozzám rohanva és ölelt szorosan magához.-Istenem baby.-remegett meg a teste ahogy ölelt. -Apa leszel.-suttogtam halkan a válla felett kipillantva. -Szeretlek.-kezdett el zokogni így én se bírtam tartani magam. Steve szemei is könnyesek voltak ahogy nézte a dobozban lapuló bodyt és a kiscipőt ami a tesztek mellett voltak. Kezem kinyújtva Rogers felé odahúztam magamhoz így ő is átölelt minket. Lloydot még az esküvőn se láttam ennyire sírni mint most. -Szeretlek apuci.-mosolyodtam el és próbáltam az arcát megérinteni, de ő csak a tenyerébe temetkezve zokogott.-Istenem édes.-túrtam a hajába. -A legcsodásabb ajándékot adtad nekem. A leges legboldogabb emberré tettél! Mindig minden tettedért tisztellek és hogy most a gyermekünket hordod a szíved alatt én.. én annyira..-nézett fel rám könnyes szemekkel, de nem tudta befejezni a mondatot, mert újra sírva fakadt ahogy a lábaim elé letérdelve a hasamhoz bújt. -Szeretünk apu.-simogattam könnyes arcát majd Stevre kaptam a szemeim.-És téged is keresztapu.-simítottam meg a karját Rogersnek. -Gratulálok!-nézte a szemeim szüntelen mire megcirógattam az arcélét. -Apu és anyu nagyon vár kincsem.-bújt Lloyd a hasamhoz. -Apuci nem mindig ilyen picsogós drágám. Nagyon menő apukád van és keresztapukád.-haraptam meg az ajkam mosolyogva. -Anyukád se semmi!-nevette el magát Lloyd ahogy felnézett a szemeimbe. Percekig csendben sírtunk ahogy próbáltuk felfogni azt a csodát ami a családunkkal történt. Lloyd a dobozból kipakolva az apró bodyt nézegette, majd csillogó szemei felvillantak az enyémekbe.-Ennyire picike lesz? -Igen baby.-mosolyodtam el ahogy figyeltem mennyire óvatosan tartja a kis ruhát miközben simogatja az anyagot. -Istenem de kis aprók ezek a cipők is.-nézte mosolyogva. -Ezzel fog tökön rúgni.-vigyorodott el Steve. -Látod mekkora?-tartotta felé a kisruhát. -Látom Lloyd.-mosolyodott el ahogy a barátját figyelte boldogan. -Annyira várom őt.-remegtek meg az ajkai. -Az még egy picit odébb van.-simítottam meg a hátát ahogy közéjük fúrtam magam. -Siess tökmag! Apa látni akar már.-hajolt a hasamhoz és megpuszilta finoman. -Anya is és keresztapu is.-simítottam meg Steve karját aki átkarolta a vállam. -Készülj fel picúr ha lány leszel apád és én is a nyomodban leszünk! -Nem lesz fiúzás! Az ki van zárva! -Na ne már!-csattantam fel. -De már! Nem lesz itt pasi az kurva isten! Az én angyalkámhoz egy újjal se érhet senki. -Hhhh... édes istenem mi lesz itt később. -forgattam meg a szemeim, de nem tudtam haragudni rájuk.