Is Not Only About Been Rich

42. Baj van!

A ház felé sétálva romokban voltam idegileg ahogy Steve is.
Lloyd a teraszon állva tartott kettő whiskys poharat a kezébe amit Steve egyből kikapott a tartásából és ledöntötte. Én kikerülve őket a hűtő felé mentem ahol keresgélni kezdtem.
-Hé! Szarabbul nézel ki mint ahogy elindultál.
-Úgy is vagyok.-hajtotta le a fejét Steve.
-A terhesség miatt ilyen érzékeny. Steve ne... ne vedd magadra. Nem történt semmi se!-próbálta Lloyd nyugtatni, de nem segített Steven semmi. Az meg pláne nem ahogy felpillantott a konyhába és a kezemben egy boros üveget látott.
-Avery!-rúgta be az ajtót.-Teszed le! -kiáltott rám.
-Mi bajod van? Csak kivettem.-kaptam felé a szemeim riadtan.
-Nem ihatsz! Várandós vagy!-kezdte el kapkodni a levegőt majd Lloyd jelent meg Steve mögött.
-Mit csinálsz szépségem?
-Semmit.-tettem le az üveget ahogy lehajtottam a fejem.
-Gyere ide apuhoz. Semmi baj!-lágy volt a hangja ellentétben Stevvel. Őrjöngött! Sírva Lloyd mellkasához bújtam aki a fejem búbján megtámasztotta az állát.-Sshhh semmi baj. -simogatta a hátam. Steve a szemeit dörzsölgette idegességében, nem tudta mit tegyen. Teljesen tanácstalan volt és a zokogásom se segített rajta.-Menj oda Stevehez csillagom. Bújj oda.
-Nem.-csuklott el a hangom ahogy jobban sírtam.
-Hé! Kérlek... a kedvemért bogaram.
-Nem.
-Szomorú ő is. Bújj hozzá.-próbált megfordítani de én csak a pólójába kapaszkodtam ahogy kapkodtam a levegőt.-Hhhh.. mély levegő. A hangomra figyelj édesem. Nincsen semmi baj. -simította meg a hajam. Elhúzódva tőle a nappaliba botorkáltam és a kanapéra lerogyva törölgettem a szemeim, míg Lloyd visszapakolt a hűtőbe.-Menj oda hozzá kérlek.-súgta halkan Stevenek.
-Gyűlöl Lloyd.
-Dehogy gyűlöl! Szeret téged is és rád is szüksége van.-beszélgettek halkan, de valami nem volt rendben. Éles fájdalom nyílalt a hasamba így riadtan lepillantottam magamra.
-Auhh..-remegtek meg az ajkaim, majd egy még erősebb fájdalom járta át a testem így felordítottam.
-Baby?! Hé! HÉ! Mi van!-indult meg felém Lloyd majd Steve is.
-L..Lloyd! Lloyd!-kezdtem el pánikolni.
-Itt vagyok! Mond mi a baj! Mit érzel!
-Va..valami nem jó.-kaptam rá a szemeim.
-Mély levegő! Lassan szívd be és lassan kifújod.-próbáltam amit Lloyd mantrázott nekem, majd egy kéz simult a vállaimra.
-Sshhh... lassan szívod be és kifújod.-suttogta Steve mire a könnyeim újra folyni kezdtek az arcomon.-Sshh ne sírj kérlek szépen.-simogatta lágyan a bőröm, majd Lloyd a lábaim elé térdelve széttolta a térdeim.
-Lazulj el baby. Semmi baj nincs! Itt vagyunk veled kincsem.
-F..félek!-kezdtem újra kapkodni a levegőt.
-Itt vagyunk édesem! Ssshh... ssshhh semmi baj.-cirógatta a lábaim, majd a kezem.
-Ugye ni..nincs baja a kicsinek?-remegett meg az ajkam.
-Hansen ő is! Bitang erős ahogy anyu és apu is! Anyu most mély levegőket vesz és ez a tökmag is jól lesz perceken belül.-simogatta a hasam, majd finoman puszilgatni kezdte.
-Steve!
-Itt vagyok. Itt vagyok veled.-bújt közelebb.-Lazulj el. Semmi baj nincs.
-Ne menj el kérlek.-szorítottam meg a pólóját.
-Nem megyek sehova.-simította ő is a hasamra a tenyerét. Mind a ketten aggódva figyeltek ahogy egy centit se mozdultak mellőlem. Hosszas percek kellettek, hogy elmúljon az a tompa fájdalom is ami maradt a kezdeti éles nyilallásokból.
-Minden rendben angyalom!-törölgette meg Lloyd az arcom.
-Hhhh.. nagyon rossz volt.-nyeltem egy nagyot ahogy a szám is kiszáradt.
-Hozok neked vizet. Rendben?-suttogta Steve.
-Ne menj el!-kaptam a keze után.
-Hozzak én anyuci?-jött közelebb Lloyd.
-Te se menj el!-néztem a szemeit kétségbe esve.
-Csak a konyhába kell menni. Fél perc az egész. Egy kis hideg víz jót fog tenni.-húzta odébb a hajam Steve.
-Hhh... jó.-fújtam ki a levegőt. Steve a konyhába rohanva teletöltött egy nagy poharat, majd a kezeit bevizezve sietett hozzám.
-Tessék kislány.-nyújtotta felém a poharat. Ahogy elvettem tőle a kezeit a nyakamra tette így én lehunyva a szemeim hátra döntöttem a fejem.-Jól esik?-cirógatta finoman a bőröm.
-Igen.
-Bevizezem a mellkasod is, segít ez is lenyugodni.-csúszott előre a keze mire egy halk sóhaj szakadt fel a torkomból.-Ügyes vagy nagyon.-fúrta a nyakamhoz az arcát.
-Kinyitom az ablakot picit. Rendben bogaram?
-Ühüm.-bólogattam bágyadtan, mire Lloyd felkelt előlem és kitárta az ablakot ami a közelben volt. A friss hűvös levegő ahogy az arcomat érte egyből ellazította az izmaim.
-Nagyon ügyes vagy.-cirógatott lágyan Steve.
-Anyuci mindig is ügyes.-ült mellém Lloyd és a hajamat simogatta.
-Maradjunk itt.-suttogtam halkan.
-Rendben kicsim. Itt maradunk. Ahogy kéred drágám.-puszilgatta végig a vállam.
-Steve!
-Itt vagyok. Nem mozdulok én se ahogy Lloyd se.
-M..mellém ülsz?-szipogtam halkan.
-Persze.-lépett el mögülem és mellém sietett.-Itt vagyok.-fogta meg a kezem és finoman puszilgatni kezdte a kézfejem.
-Ne hagyjatok magamra kérlek.-néztem fel Steve szemeibe.
-Nem hagyunk életem.-puszilta meg Lloyd az arcom, de én Steve válaszára vártam.
-Nem hagyunk.-remegtek meg a pillái Rogersnek ahogy nézte a szemeim. Kezét finoman megszorítva a mellkasomhoz húztam és Lloydnak dőltem.
-Simiztek egy kicsit?-fúrtam az arcom Lloyd mellkasába.
-Kinyitom a kanapét, hogy kényelmesen elférjünk. Rendben baby?-kelt fel lassan Lloyd mellőlem.
-Ühüm.-bólintottam bágyadtan.
-Addig bújj Stevehez.-simította meg az arcom így én Rogers mellkasára dőltem. Steve finoman simogatta a hajam így kezdett a zakatoló szívem visszaállni a rendes ritmusába.
Lloyd odébb pakolva mindent ,kinyitotta a kanapét és puha plédeket dobott mellém így én egyet egy gyors mozdulattal be is nyúltam.
-Nagyon szereted azt a takarót. -mosolyodott el ahogy figyelt engem.- Mindig ezzel takarózol itt lent.
-Mert olyan puha.-fúrtam bele az arcom.
-Édes vagy.-mászott mellém mosolyogva és betakargatott a pihe-puha fehér pléddel.
-Ti nem bújtok alá?-néztem fel rájuk mire egyszerre elmosolyodtak.
-De igen.-emelte fel Lloyd és Steve is a takarót ahogy mellém bújtak. Kezüket az ölembe húztam és némán tanulmányoztam a tenyerüket. Hatalmas kezük volt az enyémhez képest. Tenyerüket végig simítva mind a letten egyszerre megmozdultak így felkaptam a szemeim rájuk.
-Csikis kincsem.-mosolyodott el Lloyd.
-Bocsi.-sütöttem le a szemem.
-Simogasd nyugodtan, ha ezt szeretnéd.-dőlt a vállam mellé Lloyd a párnára miközben szüntelenül figyelt. Steve felé pillantva egy halvány mosoly kúszott az ajkaira mire én a vállának dőltem.
-Kényelmes így neked? Ne tegyem át a karom?
-De kérlek.-kaptam fel a szemeim rá mire Steve lassan kihúzta a kezét és áttette a vállamon. Rádőlve hallgattam a lassú ütemet diktáló szívét, majd Lloyd ujjait éreztem meg a hátamon. Lágyan cirógatott így helyezkedve még jobban Steve mellkasába fúrtam az arcom.
-Pihenj egy kicsit.
-De félek.-keseredtem el a tudattól ami az előbb történt.
-Nyugodtnak kell maradj. Akkor nem esik baja a kicsinek.-suttogta halkan Steve miközben a karom cirógatta.
-De...
-Tudom. Sajnálom, de kérlek most nyugodj meg.-puszilta meg a homlokom finoman.
-Lloyd?-remegett meg a hangom.
-Igen kincsem?-hajolt felém így mind a kettejük teste hozzám simult.
-Maradjunk itt az este. Nem szeretnék most felmenni a hálóba.
-Akkor itt alszunk bogaram. Nem kell felmenni.-simította meg a hajam.