Lloyd Hansen!
Aki hallja ezt a nevet abban egyből meghül a vér, hisz mindenki nagyon is jól ismeri őt.
Egy valakit viszont ő nem ismer! Ezt a személyt nem tudja sehogy se lekövetni, mivel túl profi a szakmában.
Rengeteg fejtörést okoz ez az idegen...
Lloyd érezte, hogy feszült vagyok. Nem mert megszólalni így csak figyelt. Idegesen doboltam a körmeimmel, mire Lloyd ezt megunva a kezemre kapta a kezét. -Ne bassz fel te is.-sziszegtem a fogaim közt. -Én megbaszni akarlak, nem felbaszni. -Hova a picsába viszel? -Hhhh.. kicsim... kérlek. Had legyen meglepetés. -Nem szeretem, ha nem tudok valamiről. -Tudom. Tudom kicsim.-dühösen hátra dőlve a székbe figyeltem az utat. Dave volt a fejemben és a többi alkalmazottam. Elkallódtak, hogy nem voltam otthon jó pár hétig. Ha pedig azt hiszi, hogy csak ez a lebaszással le van tudva minden, hát akkor baromira téved. Ahogy holnap hazaérek minden alkalmazottat, őrt összehivatok és elbeszélgetünk, hogy hogyan is tovább.-Baby! Hé!-kapta el az állam Lloyd. -Mi van? -Szólongatlak fél perce, de te az ajkaidat harapdálod idegesen. -Szerinted, hogy a faszba lehetnék nyugodt? -Tudom, hogy nem vagy az, de.. de most gondolj arra, hogy velem leszel. Hessegesd el egy picit a gondolataidból az alkalmazottakat és.. és gondolj arra, hogy ... -Lloyd! A faszom tele van! Felfogtad! -másztam az arcába. -Fel! Teljes mértékben. De az én testőreim is a tieid baby. Ők is a te embereid. Ők nem fognak cserben hagyni. -Igen? Akkor szeretném ha holnap ők is jelen lennének a megbeszélésen.-Jake felpillantott a visszapillantóba ahogy ezt meghallotta.-Te is nagyfiú! Jól hallottad. -Mi? Milyen megbeszélés?-kapkodta a szemeim közt a tekintetét. -Minden alkalmazott szépen felsorakozik és eldöntöm ki marad, ki megy. -Baby azért ezt velem is meg kéne beszéld. Nem gondolod? -Tudtommal fontos a testi épségem. Nem igaz?-hajoltam felé. -Igen! A legfontosabb! De szeretném tudni kit szeretnél kirúgni. -Holnap eldől. -Hhhh... rendben.-támasztotta meg a fejét a kezével ahogy az ajtóra felkönyökölt. Én kipillantva az ablakon döbbenten figyeltem ahogy egy magán reptér felé kanyarodtunk. -Minek vagyunk itt?-erre csak Lloyd megrántotta a vállát miközben a telefonját nyomkodta. Közelebb ülve mellé figyeltem mit csinál, majd az e-mailre amit ír arra tévedt a tekintetem. -Mit csinálsz? -Megírtam mindenkinek, hogy holnap este hatra legyenek ott a birtokodon. -pillantott fel a szemeimbe, majd megállt a kocsi. Oldalra nézve egy magángép állt mellettünk ami mellett Lloyd testőrei figyelték a telefonjukon a most küldött e-mailt. Jake kinyitva az ajtóm felém nyújtva a kezét kisegített a kocsiból mire mindenki szeme rám terelődött. -Menj csak előre.-suttogta halkan Lloyd ahogy gyengéden megfogta a derekam. Végig pillantva az előttem lévő őrökön mindenki kihúzta hirtelen magát ahogy észrevették, hogy figyelem őket.-Baby menj csak.-sétált mellém Lloyd és finoman megpaskolta a fenekem. -Te menj előre. -Hölgyeké az elsőbbség. -Te géped?-pillantottam fel rá.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Igen, de ha szeretnél te is csak szólj. -Meglátom akarok- e bármit is.-léptem el tőle mire lehervadt az arcáról a mosoly. -Hogy mondtad?-szólt utánam, de én meg se fordulva indultam meg a gép irányába. -Had segítsek kisasszony.-sietett hozzám az egyik őr. -Inkább kapard össze a főnököd. -Nem kell!-csendült fel mély hangja mögöttem.-Vedd le róla a kezed.-mordult a testőrére Lloyd. -Bocsánat uram.-lépett hátrébb. -Add a kezed. -Nem esek pofára. Nyugodj már le.-léptem fel a lépcsőre, de megragadta a karom. -Mi az, hogy meglátod akarsz-e bármit? -Tudod a pénzen kívül van más ami fontosabb. -Mi ami fontos neked? -A szerelem!-villantak fel a szemeibe az enyémek, mire a tenyerembe csúszott a keze és maga után húzott a gép ajtaja felé. A fedélzetre felérve maga elé engedett. -Ülj le. -Csak akkor ha elmondod hogy megyünk. -Majd csak ha odaértünk. -Egy dologgal nem számoltál Lloyd Hansen! -Mivel szépségem?-támaszkodott meg a székek háttámláján. -Azzal, hogy utálok repülni. Vagy kapok nyugtatót vagy behányok a fehér kibaszott drága huzatra. -Nem.. nem tudtam, hogy nem szeretsz repülni baby.-kapta fel a szemeit rám. -Hát mostmár tudod. -Gyógyszert!-ordította el magát Lloyd mire mindenki kapkodni kezdett a fedélzeten. Hansen mellém sétálva utat engedett az alkalmazottaknak akik bőszen a gyógyszert kezdték keresni.-Miért nem mondtad hamarabb, hogy félsz a repüléstől?-simította el a hajam a vállamról, majd a mellkasomra csúszott a keze ahol a szívem ezerrel vert. -Istenem kincsem.-simogatta finoman a mellkasom mire hátradöntve a fejem lehunytam a szemeim. -Uram! Megvan a gyógyszer.-sietett oda hozzánk egy hölgy. -Vizet is hozzon! Mivel veszi be!-mordult rá Lloyd, majd vissza pillantott rám. -Ssshh minden rendben van. -Ja, még igen.-masszíroztam a homlokom. -Elterelem a figyelmed.-ült le velem szembe. -Itt a víz kisasszony.-sietett vissza hozzám a lány mire én gyorsan bevettem a gyógyszert és hátra dőltem. Lloyd le se vette rólam a szemeit mindaddig míg a kapitány meg nem szólalt. -Mr. Hansen! Kérem csatolják be az öveket. Kisasszony elindulhatunk? Hogy érzi magát? -Kurva jól. Induljon.-nyúltam az övemért, de sehol se találtam.-Hol.. hol a faszomba van? -Engedj oda!-emelkedett felém Lloyd így megcsapott a parfümje illata. Derekam mögött a fenekem alá nyúlva közelebb húzott így ahogy felkaptam a szemeim rá az ajkaival találtam szembe magam. -Gyere előrébb.-suttogta halkan, de én elvesztem. Orrom az orrának simult miközben felpillantottam a szemeibe. Teste megfeszült ahogy a szempillái is megremegtek a közelségemtől. -Mennyire menjek előrébb? -Csak egy kicsit és emeld meg a popsid.-suttogta halkan mire feljebb emelkedve az ajkaim súrolták a bőrét. -Így megfelel? -I..igen.. most.. most vissza ülhetsz. Becsatollak.-nyelt egy nagyot mire hátra dőltem a székben. Lloyd erősen koncentrált, hogy az övet be tudja csatolni, de én ahogy keresztbetettem a lábaim azok a combjához simultak. -Csak nincs valami baj? Neked is kell nyugtató? -Nem. Nem kell. Neked viszont ne hozassak egy vödröt a biztonság kedvéért? -Döntsd el te.-hunytam le a szemeim mire ő még indulás előtt hozatott oda nekem egyt. Végig éreztem a tekintetét magamon, de nem nyitottam ki a szemeim. Vártam, hogy hasson az a kurva nyugtató. Már vagy tíz perce, hogy a levegőben vagyunk, de én még mindig meg se moccantam. Próbáltam kizárni a körülöttem történő dolgokat. Lloyd miután kicsatolta magát finoman megpróbálta az én biztonsági övem is kicsatolni, mire felriadtam. -Hé! Nyugi! Csak én vagyok.-kapta fel a szemeim. -Hol az a kurva vödör!-kapkodtam a szemeim, mire ő ijedten a keresett tárgy után kapott. -Itt... itt van.-húzta oda elém, majd a hajamat elkapva tartotta nekem a vödröt.-Ssshh semmi baj. Legközelebb... legközelebb nem repülünk.-cirógatta meg a nyakam mire újra öklendezni kezdtem. -Faszom kivan.-mordultam fel, mire ő letette mellém a vödröt. -Mit hozzak neked, hogy jobb legyen? Mondj bármit.-nézett aggódva. -Vissza azt a szart.-mire elém hozza így újra öklendezve a combjait markoltam. -Hhhh.. basszus. -hunyta le a szemeit ahogy gyengéden cirógatta a nyakam. Elernyedve dőltem hátra és töröltem meg a szám egy szalvétába, míg a hölgy aki hozta a vizet és a gyógyszert gyorsan cserélte a vödröt. Lloyd némán figyelt ahogy kimerülve bambultam ki az ablakon.-Úgy sajnálom.-cirógatta meg az arcom. -Nem tudtad. -rántottam vállat. -Mindig is ez volt ha utaztál?-nézett fel a szemembe. -Nem, csak.. csak mióta megtudtam, hogy megcsal a párom.-villantak fel rá a szemeim. -Ohh... basszus.-ült közelebb hozzám, de nekem újra felfordult a gyomrom.-Hé! Itt a vödör. Kell? -Mmm.. nem. Nem most.-nyeltem egy nagyot. -Én nem csallak meg kincsem. Nem azon a gépen vagy baby. Itt semmi baj nem ér.-cirógatta meg a kézfejem. -Ajánlom is, mert lerepül az a csodás farkad.-dőltem hátra a székben. -Ilyen nő mellől egy lépést se mozdulok.-simította hátra a hajam, majd felállt, hogy megigazítsa a ruháját. Szemeim le se vettem róla, de ahogy megremegett a gép egyből a keze után kaptam ami épp az övét igazította.-Hé! Semmi baj! Csak légörvény. Nincs semmi gond. -El ne menj innen!-kaptam fel a szemeim rá. -Nem megyek sehova kincsem. Itt vagyok! -De nem jó.-kezdtem el pánikolni újra ahogy émelyegni kezdett a gyomrom. -Mély levegő. Lassan beszívod majd kifújod.-guggolt le elém és a térdeimre simította a tenyerét. -Nem szülni készülök Lloyd.-szorítottam össze a szemeim. -Koncentrálj! Arra amit mondtam. Másra ne figyelj. -De mindjárt elhányom magam újra. -Ha hányni kell szólsz és adom a vödröt. De az ég világon nincs semmi baj kincsem. Itt vagy velem. Én vigyázok rád. Nem árthat neked senki sem. Ezt tudod nagyon jól. -Tudom.-keseredtem el még jobban mire megéreztem a tenyerét az arcomon. -Ne sírj! Az ilyen szép nő nem sír kincsem. -De igen.-remegett meg a hangom. -Nem. Nem sír baby. Pláne az a nő nem sír aki Lloyd Hansen párja.-mosolyodott el halványan mire az én ajkamra is egy halvány mosoly kúszott. -De a csajod mindjárt telibe hányja a szexi ruhád. -Akkor baby szólj, mert hozom a vödröt.-törölgette az arcomon lecsorduló könnyeket. -Akkor kérem.-kezdtem el újból öklendezni, mire Lloyd az ölembe kapta a vödröt és újra copfba fogta a hajam. -Semmi baj. Add ki bátran. -Mikor... mikor érünk oda?-nyögtem ki halkan a szavakat. -Mindjárt. Mindjárt ott vagyunk.-suttogta halkan, majd a pilóta hangja csendült fel. -Minden rendben kisasszony a fedélzeten? -Nem tudom magának az rendben van hogy okádok mióta felszálltunk?-morogtam a vödör felé hajolva. -Esetleg egy kis zene ellazítaná önt? -Ha az uram megbaszna az lazítana el, de kurvára nem akarom lehányni. Úgyhogy ne kapcsoljon zenét.-tettem le az ölemből a vödröt. -Igyál egy pici vizet.-nyújtotta oda nekem Lloyd a palackot amit remegő kézzel fogtam meg. -Semmi baj baby. Minden rendben.-simította meg az arcom mire a kezébe döntöttem a fejem. -Elegem van ebből. -Tudom, de mindjárt ott vagyunk. -Ugye nem kell megmozdulnom? -Nem csak kicserélik a vödröd.-vette el előlem és ismét a hölgy szaladt el vele a mosdóba, hogy kicserélje. -Szegényt ugráltatom basszus.-temettem a kezembe az arcom. -Ez a dolga kincsem. -De biztos le akar ülni.-emeltem fel a fejem és hátra pillantottam a székek közt. -Édes, most arra koncentrálj, hogy jobban legyél. -Meghoztam kisasszony.-szaladt oda hozzám a lány. -Kérlek ülj le. Következőre kiviszem én. Ne ugrálj.-döntöttem vissza a kezembe a fejem. -Kisasszony. Ez a munkám. Hozzak valamit önnek esetleg? -Baby kérsz valamit?-cirógatta meg Lloyd az arcom. -Azt, hogy üljön le és igyon egy pohár vizet vagy pezsgőt bánom is én mit, csak üljön le a lány. -Hhhh.. foglaljon helyet kérem.-pillantott fel a lányra Lloyd mire ő egyből leült ahogy a főnöke kérte. -Biztos nem kér esetleg hányinger csillapítót? -Az ilyenkor nem segít, de nagyon kedves.-mosolyodtam el halványan. -Jake!-kiáltott fel Lloyd mire a srác a gép elejéből hátra sétált, de ahogy meglátott egyből a főnökére kapta a szemeit.-Csak rosszul van ne szard össze magad. Az lenne a kérésem, hogy ha leszállunk a kocsival a gép mellett álljatok meg. -Rendben uram. Kisasszony hozzak valamit önnek? -Nem csak mond meg mikor szállunk le.-emeltem fel a fejem irányába. -Húsz perc és földet érünk. -Szuper. Akkor addig még hányok pár kört.-kaptam a vödör után, mire Jake Lloydhoz hajolt. -Önnek hozzak valamit uram? -Nem kell semmi. Üzenem a pilótának taposson bele, mert lassan kiszárad ennyi hányástól. -cirógatta meg a hajam gyengéden. Bágyadtan felpillantva Lloydra egy halvány mosolyt küldött felém, mire újra a vödör után kaptam. -Lloyd!-nyögtem fel halkan. -Mondjad édesem? -Fá..fáradt vagyok. -Hhh.. faszomat.-dörzsölte idegesen az arcát.-Mindjárt ott vagyunk baby és lepihensz a hotelben. -puszilta meg a fejem búbját. -Hozzon egy nedves rongyot amivel megtörölhetem az arcát.-szólt a nőnek mellettünk, mire ő hátra szaladt a gép hátuljába. -Mérges vagy?-néztem fel rá. -Aggódok!-kapta rám a szemeit.-Nem.. nem tudom mit tegyek hogy jobban legyél? Nem akarom, hogy rosszul legyél kincsem. -cirógatta lágyan a kezem. -Visszafele hamarabb kell bevenni a gyógyszert, hogy elaludjak mire a gépre érünk. -Rendben! Úgy lesz kicsim.-ült közelebb, majd megérkezett a nedves rogy amivel Lloyd a mellkasomat gyengéden végig simította. -Mmmm...-hunytam le a szemeim. Jól esett a hideg víz. -Finom?-kérdezte halkan. -Igen. Csináld még. -Menjen most innen.-intett a lánynak aki gyorsan el is lépett mellőlünk és magunkra hagyott.-Kigombolom a blúzod kicsit. -Oké.-nyitottam ki résnyire a szemeim mire Lloyd pár gombot kigombolt a felsőmön. Arcát figyeltem amin az aggodalom összes jele látszott. Sose gondoltam volna róla, hogy ő tud aggódni valakiért és az a valaki én leszek. -Mondjad kincsem.-cirógatta meg lágyan az arcom ahogy látta hogy figyelem őt. -Finom amit csinálsz.-fogtam meg a kezét amivel a rongyot szorította. -Mr. Hansen és Mrs. Hansen! Megkezdjük a leszállást kérek mindenkit csatolják be a biztonsági öveket. -szólalt meg a vezető. -Még mindig nem vagyok Mrs. Hansen!-kiáltottam előre mire Lloyd elmosolyodott. -Az leszel. Azzá szeretnélek tenni.-puszilta meg a kézfejem, majd a nyakamra csúsztatta a rongyot. -Hmmm... ne hagyd abba.-hunytam le a szemeim. -Végre nyugalmat látok az arcodon.-lélegzett fel velem szemben Lloyd. Hideg keze az arcomra csúszott, ettől pedig teljesen ellazultak az izmaim. Kezem az ölembe esett és oldalra dőlt a fejem a szék fejtámlájának. Hansen a biztonsági övet becsatolta az ölemben, majd mellém ült és bekötötte magát ő is. -Pihenj szépségem.-puszilgatta gyengéden a homlokom ahogy a válla mellett pihent a fejem.