Is Not Only About Been Rich

39. Káosz a köbön

-Most komolyan gyorséttermi kaját akarsz enni baby?-csattant fel Lloyd ahogy a visszapillantóba figyelt engem.
-Igen. Most ezt kívánom.-rántottam meg a vállam.
-Miért nem a farkam kívánod?
-Az se rossz.-vigyorodtam el huncutul.
-Hallottad ezt Steve!-csapta meg finoman a karját Rogersnek aki Lloyd mellett ült.
-Igen.
-Baby! A farkam mindennél jobb ezt te tudod legjobban!
-Miért baj, hogy ilyet eszünk? Egy kibaszott hamburgeren vagy kiakadva!
-Este tízkor téged akarlak dugni nem egy lepukkant, büdös, szutykos gyorsétterembe lenni.
-Ennyit hisztizni. A feleséged kívánságát így kell teljesíteni... gratulálok.-fontam össze a karom magam előtt duzzogva.
-Hhhh.. baby! Minden vágyad teljesíteni akarom, csak... csak nem értem miért nem jó amit otthon a szakács főz!
-Amit akarok azt elérem ezt tudod nagyon jól!-néztem fel rá szúrós szemekkel.
-Hhhhh... Steve te eszel valamit?-nézett barátja felé.
-Nem.-mondta szűkszavúan.
-Neked is mi a bajod! Mindenki ellenem van?-akadt ki teljesen Lloyd.
-Nincs ellened senki.-szólalt meg halkan Steve. Ki van bukva, hogy kétszer is lefeküdtünk Lloyd tudta nélkül. Azóta teljesen más ha hárman vagyunk.
-Pedig nem úgy néz ki! Te meg se szólalsz az asszony meg hisztizik! Szívem dugni nem akarsz, hogy lenyugodj?
-Neked kéne egy kemény baszás baby mivel rángatod a kormányt ahelyett hogy engem rángatnál a farkadon!-Lloyd szemei felvillantak rám majd félre állt egy kihalt parkolóban. A kéziféket behúzva egyből hátrafordult irányomba. -Mivan?
-Mi az isten van veletek?-kiáltotta el magát.
-Oké! Szállj ki onnan!-nyitottam ki az ajtóm és szálltam ki a kocsiból.
-Mi?
-Azt mondtam szállj ki!-téptem fel az ajtaját.
-Baby! Mit.. mit csinálsz!
-Vezetek én! Tünés hátra!
-Nem vezetsz! Tudod... volt a baleseted! Megtiltom, hogy te vezess!
-Szállj ki a kibaszott kocsiból!
-Lefeküdtem vele!-ordította el magát Steve, mire mind a ketten csendbe lettünk.
-Mi?-kapta felé Lloyd a szemeit.
-Hhhh... dugtunk.-rágta idegesen Steve a száját. Lloyd felém kapta a szemeit, majd vissza Stevere.
-Mond, hogy volt rajtad gumi!-markolta meg a kormányt.
-Volt.-nyelt egy nagyot.-Én... én Lloyd....
-A kurva életbe bazdmeg! Ő a feleségem az isten faszát!-ordibált őrjöngve Lloyd.-Te ..te meg a barátom bazdmeg! Megengedtem hogy akkor kúrogasd te is mikor én, de arról nem volt szó, hogy a tudtom nélkül összefekszel vele!
-Sajnálom Lloyd én... én ...
-Te pedig hagytad...-nézett rám könnyes szemekkel.-Hagytad hogy rád másszon és megbasszon. Gratulálok Avery!-szállt ki a kocsiból és félre lökve engem fel-le járkált az autó előtt. -Mit akarsz! Őt vagy engem! Váljunk el, hogy az ő farkán ugrálhass?! Mert lehet erről szó, csak bazdmeg kitépted a szívem! Minden egyes kibaszott nap azért dolgozok, hogy nekünk minden meglegyen! Gyereket akarunk, de te összefekszel vele! Bazdmeg Avery!-húzta le az ujjáról a gyűrűt és vágta a földnek.
Szempilláim megremegtek ahogy a könnyeim folytak végig az arcomon. Összetörtem.
-Lloyd! Nem.. nem akarok elválni!-mondtam remegő hangon.
-Én meg gyereket nem akarok! Szülj neki! Holnap pedig aláírod a papírokat.
-Mi.. milyen papír?-kapkodtam a levegőt ahogy kezdtem megfulladni.
-Azokat a papírokat amivel alátámasztjuk hogy mi soha a büdös életbe nem leszünk többé házasok!-ordította az arcomba.

Kapkodva a levegőt ültem fel az ágyban. Reszkettem miközben alig jutottam levegőhöz. A könnyeim az arcomon folytak, majd mellettem megmozdult a takaró.
-Mi a baj?-motyogta halkan Lloyd.
-Hánynom kell.-szaladtam ki a mosdóba mire neki a szemei kipattantak.
-Baby!
A wc-t ölelve összeroskadva sírtam. Lloyd fáradtan, de utánam sietett és mögém ülve puszilgatta a hátam.-Ssh semmi baj. Add ki nyugodtan.-fogta meg a hajam.
-Adj.. adj egy kis vizet.-nyújtottam ki remegő kezem.
-Hozom már is.-kelt fel mögülem, mire lerohant a konyhába pohárért.
Steve hallotta, hogy felfordulás van kint, így ahogy Lloyd rohant fel a lépcsőn kinyitotta az ajtaját.
-Mi.. mi történt?-dörzsölte a szemeit fáradtan.
-Avery hányt.-rohant el mellette mire Steve is utána szaladt. Lloyd megtöltve hidegvízzel a poharat nyújtotta oda nekem.
Steve ledermedve állt a fürdő ajtajában, de én felé se fordultam. Szétcsúsztam. Nem bírtam feldolgozni az álmot és azt se értettem miért ölelem a wc-t. Nem is ittam egy kortyot se az este. -Hé kicsim! Hozzak valamit?-cirógatta meg a hátam.
-N... nem.-szipogtam sírva.
-Ssshh... semmi baj. Lehet sokat ettél és azért van ez, vagy elrontottad a hasad kincsem. Semmi baj nincs.-próbált nyugtatni, de én csak ingattam a fejem. Elbasztam mindent. Lloyd egy csodás ember én pedig.. a legjobb barátjával keféltem nem egyszer.
Újra zokogva a karomra borultam. Lloyd nem értette mi történik így tanácstalanul Steve felé nézett. Lehet ő sejtette mi a bajom, de nem merte mondani. Ne is mondja mert nem akarom azt átélni ami álmomban volt. Meghalnék, ha Lloyd elhagyna. -Hhhh... baby. Gyere. Kelj fel onnan.
-Nem... nem tudok.-kapkodtam levegőért ismét, de a szívem kiszakadt a helyéről. Teljesen összeomlottam.
-Segítek. Gyere életem.-húzott fel a karjaimnál fogva és besegített a hálóba. Az ágy szélére rogyva reszkettem. Mint aki idegösszeomlást kapott. -Megijesztesz kincsem.-törölte meg az arcom és ekkor láttam meg kétségbeesett tekintetét.
-Nem.. nem vagyok jól.-remegtek meg az ajkaim.
-Mit hozzak drágám? Mondj bármit! Megteszem!-támaszkodott a térdemre ahogy közelebb jött.
-Nem tudom.-sírtam el újra magam és a tenyerembe temettem az arcom.
-Steve. Gyere. Vigyük ki az erkélyre egy kicsit levegőzni. Fogd meg a karját.-emelkedett felém Lloyd, majd Steve is a karom után nyúlt. Lassan a terasz felé sétáltunk, de menni is alig bírtam. Vagy Lloyd vagy Steve mellkasának ütődtem. Összerogyva a karjaik közt Rogers utánam kapott, majd Lloyd is a derekam elkapta.
-Na! Hé! Kislány...-húzott fel Steve és leültettek a teraszon. -Basszus a frászt hozod ránk.-simogatta a hajam lágyan Rogers.
-Lloyd!-néztem fel ahogy kapkodtam a levegőt és a kezét kerestem.
-Itt vagyok! Itt vagyok baby!-fogta meg a kezem így ahogy görcsösen a kézfejére fonódtak az ujjaim megéreztem az ujján lévő gyűrűt. -Csak egy álom volt Avery! Nyugodj le! Sshhh! Melletted van, Steve pedig nem mond semmit se arról ami volt.- Mély levegő! Édesem lassan vedd! Sshhh... nyugi!-ült mellém és a hajamat simogatta ahogy hátra döntöttem a fejem és lehunytam a szemeim.
-Minden rendben!-fogta meg Steve is a kezem.
-Ne menjetek el! Ne hagyjatok magamra.-suttogtam halkan ahogy a könnyeim csorogtak az arcomon.
-Nem mozdulunk mellőled! Egy percig se kincsem.-húzott magához Lloyd és lágyan puszilgatni kezdett. Mellkasába fúrva az arcom szívtam be az illatát és kapaszkodtam a pólójába.-Semmi baj nincs!-simította meg a combom, majd Steve felült mellém a kanapéra. Kezét görcsösen szorítottam míg ő az ajkaihoz húzta a kezem és lágyan puszilgatta.
-Nem fázol kislány?-simította el a hajam.
-Nem.. nem akarok aludni.-kezdett újra rázkódni a vállam így Lloyd körém fonta a karjait.
-Menj le Steve és hozz kérlek nyugtatót.
-Rendben.-simította végig a hátam, de én szorosan Lloydhoz bújtam.
-Semmi baj. Semmi baj nincs kicsim.-cirógatott finoman Lloyd. Steve csendben nézett minket az erkélyajtóból mire a szemeim most először az övéibe villantak.
-Ne.. ne menj el!-nyújtottam ki a kezem mire megesett a szíve.
-Csak gyógyszert hozok. Egy perc és itt vagyok.-fogta meg a kezem, de közelebb húztam.
-Ne menj el.-remegett meg a hangom.
-Hhhh... segíteni fog a gyógyszer.-cirógatta meg az arcom és próbálta letörölni a könnyeim.
Lloyd ölébe mászva köré fontam a lábaim és a karjaim Stevet pedig még közelebb húztam így Lloyd hátának esett.-Bocs.
-Semmi baj.-puszilgatta finoman Lloyd a vállam.-Baby Hansenek vagyunk. Mi erősek és bátrak vagyunk!
-De én nem.-keseredtem el.
-De igen! A legerősebb nő vagy akit valaha ismertem és mellé gyönyörű, okos, vicces, kedves, odaadó és piszok szexi.
-Nem.-hüppögtem a vállára dőlve.
-De igen kincsem. -mosolyodott el halványan.
-Hozok gyógyszert neked. Hidd el, percek alatt jobban leszel.-simította végig a hajam Steve, majd lesietett a konyhába.
-Életem, beviszlek jó?-húzott még közelebb, mire én csak bólintottam.-Semmi baj.-puszilgatta finoman a vállam. Karjaiba kapva sétált az ágyhoz és fektetett le rá, de ahogy elemelkedett a keze után kaptam.
-Ne menj el! Ne hagyj magamra... ne ... ne...
-Nem hagylak édesem! Melléd fekszek baby!-bújt mellém az ágyba. Steve halkan benyitott kezében a gyógyszerrel így odébb csúszva helyet adtam neki mellettem az ágyon.
-Vedd be szépen.-nyújtotta oda a pohár vizet.
-Te se hagysz magamra?-néztem fel rá könnytől csillogó szemmel.
-Eszem ágában sincs, ahogy Lloydnak se. Hisz ő a férjed én pedig a testőröd és a legjobb haverja.-biccentett Lloyd felé egy furcsa grimaszt vágva.
-Azt akarom, hogy mindig barátok legyetek.-törölgettem a szemeim.
-Nem fog szabadulni tőlem.-vigyorodott el Lloyd.
-Ne sírj kislány.-törölte meg az arcom Steve.
-Maradjatok barátok kérlek.-sírtam el magam újra.
-Hhh szívem.-bújt közelebb Lloyd és átölelve magához húzott.-Gyere ide mellé Steve. Bújj hozzá.-hívta mellém Lloyd Rogerst aki a hátamhoz bújva óvatosan rám dőlt.
-Veled maradunk és barátok is maradunk Lloydal. Ne sírj kérlek.-simította meg Steve a karom.-Nincs semmi baj.
-Miért gondolkozol ilyeneken az éjszaka közepén baby? Minden rendben volt még délután és most is minden rendben van kicsim.-puszilgatta a homlokom Lloyd.
-Nem szeretnék egyedül egymagam maradni.-törölgettem a szemeim.
-Miért lennél egymagad? Hisz mindig vagy én vagy Steve vagy mindketten veled vagyunk kincsem.-törölgette az arcom Lloyd.
-Ne hagyj el Lloyd.-néztem fel a szemeibe mire ő lefagyott. Steve megemelkedve mögöttem Lloydra kapta a szemeit majd rám.
-Mi... miért hagynálak el, ha te vagy a mindenem? Te vagy életem szerelme a boldogságom.-cirógatta lágyan az arcom.-Ne gondolj ilyenekre, hogy elhagylak édesem. Hisz boldog vagyok veled.-törölte le hüvelykujjával a lecsurgó sós cseppeket az arcomról.
-Boldog vagy?-néztem fel a szemeibe.
-Persze hogy az vagyok! Baby... ne.. ne gondolj ilyenekre kérlek, vagy te... te máshogy érzed?-érintette meg az állam hogy a szemeibe nézzek.
-Szerelmes vagyok beléd!-remegtek meg az ajkaim.
-Akkor nincs baj mert én is szerelmes vagyok te beléd baby.-mosolyodott el így a szemei felcsillantak.-Sőt! Ennek a pasinak is borzasztó fontos vagy.-bökdöste meg Stevet mire én ledermedtem.
-Én... én ha meghalok mi.. mi lesz?-meredtem magam elé.
-Kicsim!-ült fel Lloyd majd Steve is ijedten.-Mi.. miken gondolkozol? Baby!-szólt rám erélyesen Lloyd ahogy a karom gyengéden megszorította.
-Avery! Nézz rám!-szólt rám Steve is.
-Nem.. nem tudok.. én nem tudom már semmit...-néztem a kezeim amik remegtek.
-Avery Hansen! -emelte fel Lloyd a hangját. A név hallatán ledermedve felkaptam a szemeim rá.-Nem gondolhatsz ilyenekre mert engem és Stevet is megijesztesz! Baby! Mi szeretünk téged! Nekünk fontos vagy! Ne gondolj ilyen butaságokra!
-De... de ha meghalok ti szomorúak lesztek?-néztem Lloyd szemeit amikbe könnyek szöktek. Ajkai megremegtek ahogy levegőért kapkodott, majd Stevere nézett aki ugyan így megijedt a kérdéseimtől.
-Baby ne kérdezz ilyet mert egyszer már majdnem elvesztettelek.-hajtotta le a fejét és csendben sírt.
-Akkor szomorú voltál?
-Most is az vagyok hogy ilyenről beszélünk és ezeken gondolkozol.-nézett fel rám így láttam hogy az arcán folytak a könnycseppek.
-Avery! Itt csak szeretet vesz körül. Mind a ketten Lloyd és én is óvunk és védünk téged! Ne.. ne gondolj ilyenekre könyörgöm.-csuklott el a hangja Stevenek is.
-Most.. most mind a ketten utáltok?
-Szeretünk téged! Miért utálnánk? -Steve elsimítva a hajam az arcomból és a kezembe nyomta a vizet, hogy bevegyem a gyógyszert végre mire Lloyd felkelve mellőlem az erkélyre ment. Szomorúan néztem a helyét ahol eddig ült.
-Add ide a poharad.- nyújtotta a kezét Steve felém.
-Én rossz ember vagyok.-remegett meg a hangom.
-Nem vagy rossz ember.
-Egy hazug... csaló... aki nem tiszteli a másikat.-néztem le a kezemre amin a gyűrű volt. -Meg akarok halni Steve.-suttogtam halkan mire ő kiejtette a kezéből az üres poharat.
-Nem! Nem! Nem!-kapta el az arcom Steve.
-De! Mert megcsaltam.-remegett meg az ajkam ahogy a szemeit néztem.
-Avery! Kérlek...-nézett könyörögve Steve, de a könnyeitől alig látott.
-Sajnálom.-kezdtem kapkodni a levegőt és kitépve az arcom a kezei közül az erkély felé siettem. Feltéptem az ajtót, de Steve hangja átszelte a birtok csendjét.
-Ne merd megtenni!-kiáltott rám mire Lloyd felém kapva a fejét a karom után kapott.
-Mit csinálsz!?-sírt szüntelenül. A karjai közt a földre rogyva zokogtam így Lloyd letérdelve hozzám a hátamra borult.-Kicsim miért... miért akarsz véget vetni mindennek?
-Szedd fel Lloyd! -szólt rá Steve. -Szedd fel mert ki akart ugrani!-ordította torka szakadtából így Lloyd is ledöbbent mit váltok ki kettejükből.
-Meg... meg akarsz halni?-kapkodta a levegőt Lloyd.
-Én rossz ember vagyok! Érted? Egy önző, hazug, csaló ember vagyok Lloyd! Te nem ilyet érdemelsz.-törtem össze teljesen.
-Kicsim mi... miért mondod ezt?!
-Mert ez vagyok!
-Szedd össze magad és vigyük be!-törölte meg Steve a szemeit így Lloyd is követve a példáját összekaparta magát és felrángattak a földről.-Menj az ágyba!-parancsolt rám Steve és kulcsra zárta az erkély ajtaját.
-Nem ... nem érdemlem meg...
-De igen basszameg! Megérdemled mert kiszakad a szívem a helyéről annyira szeretlek akár mit is csinálsz Avery Hansen!
-De ez nem normális kapcsolat hogy hármasba dugunk!-kiabáltam én is el magam.
-Akkor dugjunk külön- külön? Hogy lenne jó ? Mond kérlek!
-A férjem vagy!
-Igen tudom! Azért van gyűrű az ujjunkon mert házasok vagyunk!
-Avery! -szólt rám Steve, mivel ő tisztában volt azzal, hogy miért viselkedek így.
-Steve!-remegett meg a hangom.
-Avery!-szólított a nevemen Lloyd is.
-Lloyd!-kapkodtam újra a levegőt, de annyira túlhajtottam magam már, hogy elsötétült minden előttem és a földre zuhantam.
-Basszameg! Basszameg! Baby! Kelj ... kelj fel!-mászott felém Lloyd majd Steve is.
-Tegyük az ágyra. Gyere!
-Ugye nem.. nem...
-Nem halt meg! Van pulzusa.- fogta meg a nyakam Steve. -Csak elájult mert kimerült.-ütögette finoman az arcom Rogers.
-Kelj fel kicsim.-szorította az ajkaihoz Lloyd a kezem.
-Mhh...fáj.-nyöszörögtem.
-Mi? Micsoda?-simította meg Lloyd a karom.
-A picsám.
-Ohh kicsim.-bújt oda hozzám.-Kérlek ne csinálj ilyeneket és ne mondj mégegyszer olyanokat mint az előbb. Ha te nem vagy én se leszek. -csókolgatta a nyakam ahogy oda fúrta az arcát. Minden hova követni foglak még a ... még a ..-remegett meg a hangja.
-Hova?
-A túlvilágra.-nyelt egy nagyot Lloyd ahogy szorított magához. Kezeim Steve felé nyújtottam aki szomorúan nézett, majd magamhoz húztam őt is.
-Félek.-remegett meg a hangom.
-Nem kell semmitől mert veled vagyunk! Veled is maradunk mindig!-fúrta az arcát Lloyd a nyakamba vissza.
-Aludjatok velem kérlek.-suttogtam halkan mire Steve mellém bújt, majd Lloyd is mellém feküdt.
-Pihenj kérlek.-puszilta meg Rogers a homlokom. Kezeiket a mellkasomhoz húzva szorítottam ahogy behunytam a szemeim.
-Hhh... istenem.-dőlt a párnára Lloyd és némán figyelte lassan emelkedő mellkasom.-Mi történt, hogy ez volt most?
-Nem tudom. Kibukott.-igazította meg Steve a hajam.
-Lehet rosszat álmodott?
-Benne van.
-A frászt hozta rám. Nem.. nem akarom, hogy ilyeneken gondolkozzon.-remegett meg Lloyd hangja.
-Eltereljük a gondolatait Lloyd. Holnapra kitalálunk valamit amitől nem fog ilyenekre gondolni.
-Hhhh...jó ötlet, de mit? -pillantott fel Stevere..
-Nem tudom.-suttogta halkan Steve, mivel nem akart felkelteni.
-Szereted te is őt igaz?-nézett fel rá Lloyd mire Steve tüdejében rekedt a levegő.
-Ezt..ezt most hogy érted?
-Fontos neked is ő.... Szereted nem igaz?
-Persze hogy szeretem. De ez most hogy jön ide?
-Csak ...csak úgy kérdeztem.-bújt közelebb hozzám Lloyd. -Köszönöm, hogy bízhatok benned Steve.
-Hhh... erre valók a barátok.-nyelt egy nagyot ahogy a hátára feküdve bámulta a plafont.
-Neked amúgy... amúgy nem hiányzik hogy... hogy dughass? -kérdezősködött Lloyd.
-De.-válaszolt Steve szűkszavúan.
-Amikor hármasban csináljuk ahogy kivettem a szavaiból nem.. nem jó neki, de tudom hogy te is imádod őt így... hhhh így mi lenne ha külön csinálnánk. Te is.. én is...
-Lloyd... én...
-Csak próbáljuk meg. Annyit kérek hogy szólj mikor.. mikor csinálod vele és használj mindig gumit.
-Nem.. nem szeretném ezt így Lloyd. A feleséged.
-Te meg a barát vagy!
-Hhhh... a feleségeddel jóval erősebb a kapcsolatod Lloyd...
-Akkor előttem dugtok. De tudom magamról ha én lennék a helyedben borzasztóan zavarna ha nem... ha nem dughatnék meg rendesen egy ilyen nőt. Te tartod magad és ezt köszönöm neked így ... így ahogy most mondta Avery hogy nem éppen jó így, én téged is nézlek hisz tudom hisz látom mikor hozzá érsz kívánod őt és borzasztóan vissza kell magad fogd. Kurva nehéz és én neked is jót akarok.-nézett fel rá Lloyd.
-Hhh... majd beszéljünk erről máskor... most... most próbáljunk meg aludni.-fordított neki hátat Steve.
-Én neked is jót akarok mert fontos vagy Steve!-suttogta halkan Lloyd.
Rogers összeszorítva a szemeit próbált lenyugodni, hisz bántotta a tudat, hogy kétszer is megtörtént már az amit beszéltek Lloydal, csak a tudta nélkül.
-Hhh.. jó éjt Steve.-suttogta halkan Lloyd, de ő nem mondott erre inkább már semmit. Hosszas percekig, órákig agyalt, hogy mi legyen. Ez egy káosz ami van. Az egész este az volt, ami pedig Steve szívében lapult az meg még inkább kaotikus. Szereti Averyt. Mindennél és mindenkinél jobban.

Órákkal később kora hajnalban én ismét felriadtam. Még mindig rossz volt a gyomrom így felülve a két fiú közt próbáltam kikászálódni az ágyból.
-Faszom.-keseredtem el, hogy nem vagyok jobban az estéhez képest.
-Mi a baj?-suttogta Steve.
-Ki kell mennem.-másztam át a lábain.
-Hova?-pillantott le rám.
-Hányni.-dörzsöltem meg a szemeim fáradtan.
-Gyere! Ki kísérlek. -nyúlt a karom után, mire én szaporábbra vettem a lépteim.
-Faszom.-rogytam a wc mellé le míg Steve a kád szélére ülve figyelt.
-Hozzak valamit neked?-kérdezte percekkel később, de én csak megráztam a fejem és a falnak dőltem.
-Mi a baj?-lépett be Lloyd.
-Hhhh... ugyan az mint este.-néztem fel rá keserűen.
-Édesem.-lépkedett közelebb mire újra öklendezni kezdtem.-Basszus baby.-dörzsölte meg az arcát Lloyd fáradtan.
-Feküdjetek vissza... majd.. majd megyek.-töröltem meg a szám.
-Nem mozdulunk mellőled.-ült le Lloyd is Steve mellé. Fáradtan támasztottam a fejem ahogy vártam lesz-e következő kör, de mivel negyed óráig nem volt már semmi így lassan felkeltem a földről és megmostam az arcom.
-Lázas nem vagy szívem?-néztek engem a tükörben aggódva.
-Hhh.. nem. Ez szerintem nem betegség.-nyeltem egy nagyot.
-Pihenj le inkább. Ne ugrálj kicsim.-sétált mögém Lloyd, de én nem mozdultam. Elkeseredve néztem reszkető kezeim, magamra fel se mertem nézni a tükörben mivel rémisztő lehet a látványom.
-Bevigyelek?-sétált közelebb Steve is.
-Nem.-remegett meg a hangom.
-Kicsim, össze fogsz esni! Kérlek feküdj le.-simította el a hajam Lloyd az arcomból.
-Nem... nem tudok mozdulni.-töröltem meg könnyes szemeim.
-Akkor engedd, hogy segítsünk drágám.-cirógatta meg az arcom.-Had segítsünk, kérlek engedd meg.
Lloyd kezére simítottam jég hideg és reszkető kezem, mire ő az ajkához húzva finoman puszilgatni kezdte.
-Kapaszkodj meg.-súgta halkan Steve, majd óvatosan a karjaiba kapott és bevitt az ágyhoz. Lloyd mellém ülve cirógatta az arcom miközben rendületlenül figyelt.
-Sajnálom az estét.-néztem fel rá könnyes szemekkel.-Rosszat álmodtam és... és annyira élethű volt, én pedig megijedtem.-remegtek meg az ajkaim.
-Sshhh... shhh...nyugi.-törölgette a könnyeim.-Csak egy álom volt drágám. Egy buta álom. Mi nagyon szeretünk, nekünk mindennél fontosabb vagy szerelmem.
-Sajnálom amiket mondtam.-csorgott végig az arcomon ezer meg ezer sós csepp.
-Szeretlek édesem.-bújt oda hozzám Lloyd.-Mindennél jobban és Steve is szeret téged de nagyon.-ölelt át mire a tekintetem Rogersre tévedt aki egy halovány mosolyt küldött felém.