Gyűlöllek (befejezett)

1

Június 20.

- Most tényleg egész végig ezt fogod csinálni?- kérdezte meg anyukám vezetés közben

- Mire gondolsz?- toltam le sóhajtva a fejhalgatót a fejemről

- Erre- bökött meg- rád

- Továbbra sem értem hova akarsz kilyukadni- néztem az ablak felé

- Arra, hogy amióta csak elindultunk le sem veszed a fejedről azt a vackot

- Most mit vársz mit csináljak?- vettem le a fejemről az említett darabot, majd a hátsó ülésre hajítva ránéztem anyukámra- Most boldog vagy?

- Te is tudod, hogy nem így értettem

- Na persze..- forgattam meg a szememet, majd a rádióhoz nyúlva feljebb tekertem azt

- Olívia, halkítsd le- mordult fel anyukám

- Most miért?- sóhajtottam, majd tettem amit kért

- Azért, drága kislányom, mert nem fogom hallani attól a borzalomtól a GPS-t

- Nem én mondtam, hogy jöjjünk el ketten Horvátba- dőltem hátra az ülésben

- Én ezt egy szóval sem mondtam. Meglátod, hogy jó lesz

- Neked persze, hogy jó lesz, hiszen a legjobb barátnőd hívott- forgattam meg a szemeimet

- Olív, te is tudod, hogy nem leszel magányos

- Oh tényleg?- kérdeztem- Hol van Rebi? Mert én sehol sem látom- szólaltam meg gúnyosan, utalva arra, hogy sehol sem látom a legjobb barátnőmet, Rebekát

- Áh, tehát ezért vagy úgy kiakadva

- Jóhogy kivagyok akadva- csattantam fel- Már előre elterveztük az egész nyarunkat.

- Hidd el nekem Olív semmiből nem maradsz ki- szólalt meg nyugtatólag, csakhogy rám ez cseppet sem hatott

- Ne gyere megint azzal, hogy Anettnek is vannak fiai- jeleztem neki, hogy nem kívánom többször végig hallgatni a barátnője fiainak életét

- Ne legyél már ilyen ellenszenves

- Nem vagyok ellenszenves, pusztán csak nem értem, miért kellett engem magaddal hurcolnod

- Apád nem ér rá egész nyáron rád vigyázni, egyedül pedig nem maradhatsz..- kezdte a szokásos dolgokat- és amúgy is, ez a meghívás kettőnknek szól

- Nem vagyok már kisgyerek, hogy vigyázni kelljen rám- ragadtam meg a mondat engem érdeklő részét

- Kiskorú vagy még Olívia

- Dehát..- hüledeztem

- A 16 még nem 18. Ebből pedig nem nyitok vitát

- Jó tudod mit?- mondtam, mire egy hümmögéssel jelezte, hogy folytathatom- Megnyugszok, de akkor sem felejtem el, hogy elhoztál magaddal, mikor pontosan jól tudtad, hogy autóversenyre akartam menni

- Versenyek mindig lesznek- persze, csak te azt nem tudtad drága anyukám, hogy én is részt vettem volna benne, igaz nem úgy mint sofőr, de úgy mint utas annál inkább, ugyanis az egyik résztvevő történetesen Rebeka bátyja volt.

- Hát hogyne..- forgattam meg szemeimet, majd hátra nyúlva a fejhalgatómért a fejemre helyeztem azt.

Még láttam, hogy beszél, ám az én fülemben már felcsendült Lana Del Rey utánozhatatlan hangja. A fülemre mutatva jeleztem neki, hogy nem hallom mit mond, mire csak egy mérges nézést kaptam.