- Azta Livi csak így?- ugrott rá az ágyamra Márk
- Nem értem mire gondolsz- néztem végig magamon
- Arra gondoltam, hogy pólót se veszel fel?- nézett rá mellkasomra, majd vissza szemeimbe
- Miért vennék? Úgy is levenném amint odaérünk- vontam meg vállamat- Egyébként meg szoknyát legalább húztam látod?- mutattam rá az említett darabra, majd fordulva kettőtt meg is mutattam neki, hogy jól lássa azt
- Jólvan Livi értem én- kezdett el nevetni
- Na? Mehetünk vagy nevetsz még egy keveset?- kérdeztem
- Mi? Ja..mehetünk persze- fogta fel szavaimat, majd feltápászkodva az ágyamról, megfogva a kezemet kivezetett az ajtón
- Tudok egyedül is menni- jegyeztem meg összekulcsolt kezeinket illetően
- Tudom én azt Livi, ne aggódj ezen- mosolygott rám, mire én csak értetlen fejet vágtam- Na gyere Livs- húzott ki maga után a házból, majd egy a tengerhez levezető úton megállva felém fordult- Verseny a partig?- dobta fel vállára a törölközőjét
- Áh nem is tudom- vakartam meg homlokomat gondolkodást színlelve- Elég veszélyesnek tűnik- néztem rá, az igencsak lejtős utcára
- Nem lesz semmi bajod Livi, nekem elhiheted- kezdett el győzködni
- Áh, de papucsban is vagyok- ráztam meg a fejemet mosolyogva
- Livi figyelj..- kezdte, de én megindultam lefelé, hozzátenném a leggyorsabb tempómban amit ezen az úton produkálni is tudtam- Te csaló- kiáltott utánam
- Mit mondtál? Nem hallom Túlságosan elől vagyok- kiáltottam neki hátra, majd szaladtam is tovább. A papucsom hirtelen megcsúszott, én pedig már borultam is volna le, ám szerencsémre, vagy éppen szerencsétlenségemre az előttem lévő emberbe csapódtam
- Jaj, bocsánat, bocsánat- kezdtem el mentegetőzni angolul
- Jaj, Livi- rázta meg a fejét Márk, majd ő is elnézést kért az előttem álló, igencsak mérges úrtól- Jobb lesz, ha inkább sétálunk- suttogta a fülembe, mire én nyelve egyet bólintottam
- Ez a te hibád- vontam felelősségre azonnal
- Már miért lenne az enyém?- kérdezte meg mosolyogva
- Ha nem találod ki ezt a hülyeséget, miszerint fussunk, ez mind nem történik meg- fontam keresztbe magam előtt karjaimat, mire ő csak vállamon át dobva karját magához húzott
- Mind ketten tudjuk Livi, hogy te kezdtél el futni
- Szerintem meg maradj csöndben- motyogtam az orrom alatt, mire ő csak elnevette magát
A tengerhez érve elmentünk egy bár előtt, amely igen csak hangulatosnak tűnt így első ránézésre.
- Jó ez a hely?- kérdeztem meg
- Ez?- mutatott rá az említett italozóra
- Igen- bólintottam
- Aha- mondta- Általában mindig beülünk ide fürdés után, vagy csak úgy lejövünk ide a haverokkal inni valamit este- jegyezte meg
- Ezek szerint ma is bemegyünk?- kérdeztem
- Persze- bólintott
- Ajaj- fagytam le egy pillanatra
- Miaz?- ált meg ő is
- Nem hoztam pénzt. Mindjárt jövök, addig várj meg itt- indultam volna meg vissza, ám ő karomnál fogva visszarántott
YOU ARE READING
Gyűlöllek (befejezett)
RandomEgy nyár, melyet sosem felejtesz el. Egy érzés, mely sosem múlik el. Egy szenvedély, melyet sosem feledhetsz el. A 16 éves Olívia és anyukája meghívást kaptak egy egész nyárra Horvátországba Olívia anyukájának legjobb barátnője által. Horvátországb...