Gyűlöllek (befejezett)

29

augusztus 31.

A nyár utolsó napjához értünk. De legjobban ahhoz is értünk, hogy szembesítsem mindkét fiút az érzéseimmel. Sokat forgolódtam az éjszaka mire rájöttem megvan az amit biztosan akarok.

Az ágyból kikelve fel vettem a már ki készített ruhámat tegnapról, ugyanis míg Rebekával kiveséztük a magánéletem addig én szépen összepakoltam mindent és csak a legfontosabbakat hagytam elől.

Miután felöltöztem gyorsan lecipeltem a cuccaimat az ajtó elé, ahol már anyukám cuccai is álltak aztán be ballagtam a konyhába, ahol összeszedtem a tányéromra mindenféle ételt amit csak láttam és oda mentem az már javában reggeliző társasághoz.

- Jó reggelt- mosolyogtam rá a jelenlévőkre

- Jó reggelt kicsim, össze pakoltál már?- kérdezte meg anyukám

- Igen, már le is hoztam a szobámból a cuccokat- bólintottam Az asztalon végig nézve már csak a két szélén maradt hely.

Dönthettem, vagy anyukám és Anett oldalára ülök, vagy Dávid és Márk közé, jelen pillanatban inkább az előbbit választottam.

-------------------------------------------------------

Reggeli végeztével oda mentem Márkhoz.

- Beszélhetnénk egy kicsit?- néztem rá könyörgőn, mire mosolyogva bólintott
Dávidra nézve csalódottságot láttam az arcán, de miután meglátta, hogy nézem halványan rám mosolygott, majd felállva az asztaltól kifelé igyekezett. Csak a becsapódó ajtó hangjából lehetett megtudni, hogy mindenkit maga mögött hagyott.

Összeszorított ajkakkal néztem utána.

- Mehetünk?- rázott ki gondolataim közül Márk hangja

- Mi? Ja, igen menjünk- biccentettem, majd el kezdtem kifelé sétálni a hátsó kertbe

- Gondolkodtál?- kérdezte meg tőlem mosolyogva, mikor már kiértünk a kertbe

- Igen- bólintottam- Nagyon sajnálom Márk, de én..én nem tudom viszonozni az érzéseidet- ráztam meg a fejemet- Nem tudok rád máshogy tekinteni, mint egy nagyon jó barátra- jelentettem ki halkan

- Miatta van ugye?- kérdezte meg maga elé nézve. Nem mondott nevet, de nem is kellett, mindketten tudjuk, hogy Dávidra gondol.

- Azt hiszem igen- bólintottam- Nem tudom kikapcsolni felé az érzéseimet Márk- ráztam meg a fejemet- Túl erősek ahhoz- jelentettem ki, amire csak bólintott, majd elmenve mellettem magamra hagyott.

-------------------------------------------------------

Dávidot egyből tudtam, hol találom. Egyenesen ahhoz a helyhez sétáltam amit mutatott. Ezért sem ért meglepetésként, hogy ott találtam őt a szikla szélén ülve.

- Szia- köszöntem neki, miközben mellé ültem

- Szia- szólalt meg halkan- Összejöttek?- kérdezte

- Nem éppen- ráztam meg a fejemet- Ahhoz az kéne, hogy ne szeressek annyira valaki mást- jelentettem ki felé fordítva tekintetemet, mire egyből felém kapta fejét

- Mi?- kérdezte meg halkan

- Túlságosan is szeretlek téged ahhoz, hogy mást válasszak- mondtam ki mélyen a szemeibe nézve

- Ez azt jelenti, hogy..- kezdte, de én mosolyogva közbe szóltam

- Igen, ez csak is azt jelenti, hogy veled akarok lenni- bólintottam- Mert szeretlek Dávid- fogtam meg kezét, mire ő mosolyogva közel hajolt hozzám és hosszasan megcsókolt.

- Biztos ez?- kérdezte meg szemeimbe nézve- Biztos, hogy ezt akarod?

- Semmiben sem voltam még ilyen biztos- mosolyogtam rá- Csak azt sajnálom, hogy nem jöttem rá erre előbb

- Lesz még időnk bepótolni az elmaradt napokat- simította meg arcomat

- Nem sokára indulunk- szólaltam meg- Szerinted belefér még egy gyors ugrás?- kérdeztem meg vigyorogva

- Micsoda?- mosolygott rám- Emlékszel rá?

- Persze, hogy emlékszem, ezért sem hoztam telefont se semmit- vigyorogtam rá

- Nálam sincs semmi- válaszolta vigyorogva, majd felállva a földről magával húzott engem is- Háromra- jelentette ki

- Három- kiáltottam, majd orromat befogva leugrottam a szikláról

- Lív- kiáltott utánam, ám én ekkor már becsapódtam a vízbe, másodpercekkel később mellém érkezett ő is

- Ez jó volt- mosolyogtam rá, mire ő csak közelebb húzott magához- Ma elmentek, de holnap én megyek hozzád- adott egy csókot ajkaimra

- Eljössz hozzám? Úgy érted Győrbe?- ámultam el egy pillanatra

- Bárhová elmennék hozzád Lív- suttogta mélyen a szemeimbe nézve

- Komolyan?- kérdeztem meg

- Komolyan- jelentette ki, majd magához húzva hosszasan megcsókolt

---------------------------------------------------------

15:00 múlt két perccel, mikor is mi anyukámmal a kocsink mellett búcsúzkodtunk Anettéktől.

- Visszajövünk mielőbb oké?- suttogta a fülembe miközben szorosan átölelt Anett

- Oké- bólintottam mosolyogva

- Na menjünk, mielőtt még nem tudok majd vezetni- törölt le egy könnycseppet az arcáról anyukám, amin mi csak elnevettük magunkat.

Éppen szálltam volna be a kocsiba, amikor is meghallottam, hogy valaki a nevemet kiáltja.

- Olív- szaladt oda hozzám Isa

- Isa- szólaltam meg, ő pedig ekkor már szorosan átölelve engem szipogott egyet

- Ez elmaradt tegnap- jelentette ki mosolyogva

- Hát igen- öleltem én is szorosan

- Alex elhívott randizni- szólalt meg, mire én boldogan megkérdeztem

- Tényleg?- erre csak bólintott- Majd mondj el mindent- mosolyogtam rá, amin csak halkan elnevette magát

- Visszajössz ugye?- kérdezte

- Persze, hogy visszajövök- jelentettem ki, majd utoljára megölelve őt beszálltam az autónkba.

Vége

____________________________________

Sziasztok!

Hihetetlen, hogy ennek a könyvemnek is a végére értem. Olívia végül Dávid mellett döntött és remélem örültök neki, bár ahogy láttam ez nem is kérdés 🤭.

Amikor elkezdtem ezt a könyvet Márk a szívemhez nőtt, de biztos voltam benne, hogy Dávid mellett fogja végezni Olívia, még akkor is, ha Márknak szánnám. Aztán telt az idő és Dávid megjelenésével egyből át pártoltam hozzá, már ha egyáltalán mondhatok ilyet.

Boldogságot adott kiírni magamból, azt amit éppen éreztem. Ez a könyv sokat adott nekem és remélem nektek is. Sokáig azt hittem Ákost nem tudom űberelni, de Dáviddal most úgyérzem sikerült, bár ez lehet csak az én véleményem.

Remélem tetszett nektek a könyvem és nem bántátok meg, hogy időt szántatok rá. Továbbá abban is reménykedek, hogy a következő könyvemet is olvasni és szeretni fogjátok.

Sok puszi nektek és élvezzétek ki a nyarat, legalábbis azt ami még maradt belőle 💕.