Gyűlöllek (befejezett)

28

augusztus 30.

Utolsó előtti éjszaka a nyárból, ami azt jelenti, hogy utolsó éjszaka horvátban.
Holnap délután indulunk haza Győrbe.

Megfogadtam magamnak, hogy nem fogok sírni és a mai napot nem szomorkodásra, hanem szórakozásra fogom szánni. Ezért is vagyok most lent a már törzshelyünkként szolgáló bárban a tengernél.

Isaval, mint már megbeszéltük az egyen ruhánkat vettük fel a mai estére.

- Mit igyunk?- dobta be a kérdést Alex- Olív?- fordult felém

- Egy kis pipi most jól esne- jelentettem ki, mire az egész társaság ujjongni kezdett.

- Így kezdjük a nyarat, akkor fejezzük is így be, nem igaz?- szólalt meg Isa

- Akkor, hozom is a pipiket- állt fel az asztaltól Alex

- Várj, megyek én is- állt fel Isa is hirtelen, majd együtt megindultak be az épületbe, hogy kikérjék a választott italokat

- Az anyját, mi volt ez?- fordultam a fiúk felé ledöbbenve

- Már négy napja mást sem hallok kettejüktől, csak a másik nevét- szólalt meg Josh, mire elnevettük magunkat

- Nem meglepő- jelentettem ki

- Te tudtad?- kérdezte meg tőlem Dan

- Persze, hogy tudtam- rántottam vállat- Ha kinyitottátok volna a szemeteket ti is észre vettétek volna mi folyik itt- dőltem hátra a székemben

- Ott a pont- mutatott rám Márk

- Köszönöm- bólintottam mosolyogva
Éppen ekkor érkezett meg kezükben tele üvegekkel Alex és Isa, amire Dan elég feltűnően elkezdte őket méregetni.

- Jólvan haver, mivan már?- csattant fel Alex, amire mi csak elnevettük magunkat

- Igazad van- nézett rám döbbenten Dan, mire én mosolyogva biccentettem

- Olyan jól meglátod a dolgokat, nem igaz?- suttogta a fülembe Márk, amitől nekem megfagyott az egész testem.- Jól érzed magad Livi?- kérdezte meg tőlem Márk szórakozottan

- Persze- bólintottam zavartan

- Emeljük italunkat- szólalt meg Alex hirtelen, mire én észbekapva felemeltem sajátomat

- Olívra és a tökös pipire- szólt közbe szórakozottan Isa, amire az egész társaság felnevetett

- Tényleg olyan- védekeztem, majd nevetve összeérintettem a többiekkel az üveget

------------------------------------------------------

- Nem fura, hogy ez volt az utolsó este?- kérdezte meg Márk, mikor kiültünk a teraszra a nyaralójukban.

Az esti hűvös miatt egy hosszú pizsama nadrágban és egy pulóverben feszítettem mellette odakint.

- Nem igazán- ráztam meg a fejemet- Jövő nyáron is jövünk, nem igaz?- mosolyogtam rá

- Még szép- bólogatott vigyorogva- De be kell vallanom valamit..- szólalt meg, majd kezébe véve a telefonját nyomkodni kezdett rajta valamit

- Mit szeretnél?- néztem rá kérdőn

- Két éve várok erre..- mosolygott rám, majd megnyomva a telefonját elindította a két éve nyáron általunk rongyossá hallgatott Emlékszem, Sopronban című számot.

- Nem- kiáltottam, majd felpattanva a székből táncolni és énekelni kezdtem, mikor észrevettem, hogy felállt mellém megragadtam a kezét és kényszerítettem arra, hogy ugráljon velem együtt