Gyűlöllek (befejezett)

21

Július 24.

- Csinálj valami értelmeset- kiáltottam rá hirtelen Márkra

- Most mit akarsz már Livi? Ki rángattál az ágyból, hogy gereblyézzek- dobta el az említett tárgyat

- Tele van a kert csúnyaságokkal- tártam szét a kezemet- Látszik, hogy nem értesz hozzá- forgattam meg a szemeimet, majd a gereblyéhez lépve kezembe vettem azt

- Van egy kertészünk- szólt közbe, de én mit sem törődve vele tovább kapirgáltam a füvet- Jólvan- sóhajtott, majd hirtelen engem felkapva karjába szaladni kezdett.

- Tegyél le- csapkodtam meg a vállát, ám ő ahelyett, hogy le tett volna egy nagyot ugrott egyenesen a kerti tóba.- Idióta- mondtam neki, miután sikeresen feljöttem a víz alól

- Csak egy kis víz- mosolygott rám, majd közelebb úszott hozzám- Mire ez a nagy felhajtás?- kérdezte

- Ide jön a legjobb barátnőm- jelentettem ki- Ezért is küldtem el Dávidot

- Miért? Tán olyan visszataszító, hogy el ijesztené?- kérdezte meg nevetve

- Mi? Nem dehogy- ráztam meg a fejemet mosolyogva- Csak mondtam neki, hogy hozzon jégkrémet- válaszoltam neki

- Áh, már értem- bólintott szemeimbe nézve, majd közelebb jőve hozzám hajamhoz emelte kezét- Ne mozdulj- mondta, majd kihúzott a hajamból valami növényt, amely beleragadt

- Most jó?- kérdeztem meg felfelé pillantgatva hátha látok valamit

- Igen- húzta végig kezét arcomon, ezzel elérve, hogy szemébe nézzek

- Khm..szerintem én átöltözök- távolodtam el tőle, majd kimászva a tóból a szobámig meg sem álltam

---------------------------------------------------

Rebeka csak késő délután érkezett meg. Egészen pontosan 18:00 perckor szállt ki a kocsijuk hátsó üléséből. A szülei egy rövid köszönés után már mentek is tovább elfoglalni a szállásukat.
Dávid már elment itthonról, de megesketett minket, hogy ott leszünk a versenyén és külön megbízta azzal Rebekát, hogy ha nem indulok el időben magamtól és mindent túl izgulok adjon nekem egy pofont. Igen, ezt mondta, mire Rebeka megjegyezte neki, hogy örökké támogatni fogja a kapcsolatunkat és nagyon bírja őt. Igazán kedves nem de? Legalább bírja őt...

A másik dolog pedig, hogy Rebeka vasárnap délelött utazik haza a szüleivel, úgyhogy addig muszáj ki maxolnunk ezt a hetet. Gondolkodtunk azon betáblázzuk- e a hetet, de inkább amellett döntöttünk, hogy sodródunk az árral.

Sophieval lebeszéltem, hogy pontban 21:30-ra itt lesz értünk és addig az időig már csak 30 percünk maradt. Igen, jól látjátok. Elég kevés idő két lánynak az elkészülésre, de valahogy megoldjuk.

Amikor Rebeka megérkezett természetesen egymás nyakába borulva jeleztük a másiknak milyen fájdalmas is volt az egymás nélkül töltött idő, aztán beinvitálva őt a házba Anett és anyukám támadták le mindennel, hogy éhes-e és biztos éhes, szóval üljön le és egyen én pedig egyek vele, hogy ne egyen egyedül.

Evés után pedig megnéztünk együtt egy filmet. Most pedig itt vagyunk. Éppen azt próbáljuk eldönteni, melyik ruhát is vegyük fel.

- Hoztam neked valamit- húzta vigyorra ajkait, majd a bőröndjéhez lépve kivett belőle egy csodálatos dolgot, amit szavakkal nem lehet leírni. Egy parfümről van szó nyilván.

- Mi?? Úristen Rebeka- kaptam ki a kezéből- Mikor vetted?

- Nem én- rázta meg a fejét- A bátyám vette nekem, mert a fejébe vette, hogy miattam sikerült nyernie a versenyen- túrt a hajába, majd összenézve elnevettük magunkat