KI A JANI?

- 2 -

Kovács Johnny POV

7 napja, 12 órája és 43 perce nem találkoztam Jancsikával. Nem beteg, mert jár iskolába, és nincs is büntetésben, mert látom, ahogy Jucival az órák után kiballagnak az iskola kapuján. De hiába járunk egy osztályba, nem jön oda hozzám, nem dumálunk. Haragszik valamiért? Megbántottam? Netán elhappoltam a kinézett csajt? Ezt aligha. Nem egyforma tyúkokra bukunk. Neki a fiús alkatú lányok tetszenek, én odavagyok a domborulatokért. Például Kátya domborulataiért. Bár őt se láttam négy napja, azóta, hogy felhívtam és átugrott egy laza szaxira. Ahhoz nagyon ért, és addig se járatja feleslegesen a száját.

A szentségit, hiányzik! Nem Kátya, hanem Jancsika. El akartam neki mondani, hogy gyors egymásutánban elolvastam több Rejtő-könyvet is, kíváncsi vagyok, neki melyik a kedvence. Csodálkoznék, ha nem lenne kedvence. Könyvmoly ugyanis. Amúgy miatta olvasok többet, többfélét.

Nos, azt hiszem, sikerült totális idiótát csinálni magamból. Merthogy átmentem Szilviékhez. A nagynénémet és a nagybátyámat a nappaliban találtam, éppen vérre menően römiztek. Tapasztalatból tudom, hogy olyankor nem érdemes közéjük állni, mert könnyen megsérülhet az ember. De komolyan. Olyanok zsugázás közben, mint két maffiavezér: fenyegetően merednek egymásra, válogatott átkokat szórnak a másikra, és olyan erővel csapják az asztalra a lapokat, hogy anyámék évek óta mindig új paklit ajándékoznak nekik karácsonyra. Most se emelték fel a fejüket, Petyka rám se nézve mutatott a plafon felé, jelezve, hogy Jancsikát az emeleten, a szobájában találom. Ez első hangzásra egyszerű műveletnek tűnik, csak mindig számításba kell venni az ikreket.

Félreértés ne essék: szeretem Timit és Tibit. Szoktam őket húzni, hogy úgy néznek ki, mint két tojás. Egy liba- és egy fürjtojás. A természet kicsit kibabrált velük, mert nem arra a szülőjükre hasonlítanak, amelyikre kellene. Timinek kellene lányosnak lennie, ehelyett Tibi néz ki kiköpött mini-Szilvinek. Cserébe Timi örökölte Petyka vonásait és természetét. Szép gyerekek amúgy. Pont, mint a bátyjuk.

Oké, ez most nagyon buzisan hangzott, és akárki kérdezi, le fogom tagadni. Nem nézek Jancsikára úgy. De körülöttem az összes csaj odáig meg vissza van érte. Úgy pillognak rá, mintha minimum valami aktuális popsztár lenne. Pedig nincs benne semmi extra. Mondjuk szép a mosolya, és az a csigagyűjtemény a fején rém cuki. De ennyi! Slussz! Az isten áldjon meg mindenkit, még hasizma sincs, mellizomról meg ne is beszéljünk! Tudom, mert megnéztem. Odáig rendben van, hogy hosszú combjai vannak, de amúgy lányosan puha a teste. Miután végighallgattam Timi csicsergését arról, hogy minden fiú hülye, és Tibi is elmondta ugyanezt a lányokról, valamint meg kellett néznem a szobájukban az új játékaikat, végül nagy kegyesen elbocsátottak. Kopogás nélkül, halkan léptem be a bátyjuk szobájába. És milyen jól tettem! Jancsika kezét-lábát szétvetve, hason feküdt az ágyán. Már éppen azon voltam, hogy egy óriási csatakiáltással rávetem magam, és halálra csiklandozom, ami egy régi játék volt köztünk, mikor észrevettem, hogy alszik. Még időben visszavettem a lendületből, nem akartam ráhozni a szívbajt. Becsuktam magam mögött az ajtót, lovaglóülésben letelepedtem a székére, és csak bámultam.

Eltekintve attól az öltözői közjátéktól, évek óta most néztem meg először alaposabban. Ha őszinte akarok lenni, még mindig olyan, mint egy rajzfilmfigura. Csak most már nem a Kacsamesékből, hanem a Herkulesből. Észre se vettem, hogy felnőtt. Talán, mert mindig is testvéremként néztem rá. A fején még mindig egy szénaboglyát hordott, de mintha már tudatosan tekerednének azok a tincsek. A pólóból izmos karok kandikáltak ki. Mióta vannak ennek a gyereknek izmai? Gyorsan végigpillantottam rajta, és tényleg izmos lábakat, kemény segget, erős hátat láttam. Mindebből vajon logikusan következik az is, hogy van hasizma, ne adj' isten mellizma? Szentségesszűzanyámnehagyjel! Mióta érdekel engem egy másik pasi mellizma? Engem a csajok mellizma érdekel, és nem tragédia, ha nem nagyon van nekik – amíg nekem tetsző ciciket tudnak helyette kínálni, nincs baj. Nagyot sóhajtottam és megráztam a fejem. Nem, nem, nem és nem! Nem szabad ilyenekre gondolnom. Addig vitatkoztam magammal, míg sikeresen szétziláltam a copfomat. Hajmosás után mindig csúszós a hajam, akármit csinálok, könnyen szétbomlik a lófarok. Kihúztam a hajamból a gumit, megráztam a fejem, hagytam, hogy a hajam végigterüljön a hátamon. Jó volt így kicsit, hogy megszűnt a szorítás a fejemen.