KI A JANI?

- 9 -

Kovács Johnny POV

Az első csaj előtt voltam hasonlóan ideges. Levert a víz, hogy vajon végig tudom-e csinálni, amit elterveztem. Viszonylag egyszerűen megjártuk Jancsikáékat, bár Petyka beszólására kurvára nem volt szükségem. Nálunk éppen vacsorához készülődtek a szüleim, úgyhogy mi is leültünk kajálni. Minden majdnem teljesen normális volt, kivéve, hogy anyámék cseppet sem diszkréten mindenttudó pillantásokat váltottak egymással. De tartották magukat ahhoz, amit a fater mondott délután, nyugton hagytak bennünket, viszont a miénk volt a konyhaszolgálat. Plusz, mielőtt átvonultak volna a nappaliba tévézni, még a lelkünkre kötötték, hogy mielőtt bármilyen felnőttes dologba fognánk, rendes iskolásokként előbb csináljuk meg a másnapi leckét. Mindegy, milyen sokáig tart. Kórusban válaszoltunk, hogy azt már tegnap megcsináltuk... ezek szerint Kunkorinak se volt könnyű napja, és ezzel ütötte el az időt. Nocsak, nocsak...

Mikor már mindennel végeztünk, és Jancsikának már semmi nem jutott eszébe, amivel az időt húzhatná, javasoltam, hogy tegyük el magunkat másnapra. A lépcső alján kicsit vicceskedtünk, hiszen a tét az volt, ki bámulja a másik seggét, de úriember voltam, és előre mentem, Kunkori már így is úgy vibrált, hogy szinte éreztem a lökéshullámokat. NEM BESZÉLÜNK LÖKÉSRŐL!

Próbáltam oldani a hangulatot, úgyhogy amint felértünk, bemasíroztam a fürdőszobába, nem akartam azzal halálra rémíteni, hogy gatyára vetkőzök előtte. És miután végeztem, szokásomtól eltérően nem egy szál faszban ballagtam vissza, hanem felhúztam a karácsonyra kapott bolyhos fürdőköpenyt. A hajamat viszont kibontottam, amitől meg pont úgy néztem ki, mint egy szabadnapos indián úszómester. Jancsika villámgyorsan tűnt el a fürdőben, hallottam, ahogy kattan a zár, mikor ráfordította a kulcsot. Elmosolyodtam. Annyira kapkodott, hogy nem vitt magával semmit, így kénytelen lesz az én narancsos cuccaimat használni. Nyamiiiii....

Húsz percet töltött odabenn, de szerintem fele idő alatt elkészült, a többiben pedig saját magát győzködte. A helyében én is félnék. Amikor hallottam, hogy nyitja az ajtót, gyorsan lesiettem a lépcsőn, úgyis vinni akartam magunknak valami gyümölcslevet, és így plusz időt is adtam neki, hogy felhúzhassa az ágyra kikészített alvóscuccot. Keresgélés közben átfutott az agyamon, hogy csak egy pizsamaalsót rakok oda, hogy félmeztelenül kelljen ágyba bújnia, de azt akartam, hogy bízzon bennem. Így egy pólót és egy bő alsót készítettem ki neki, egyiket sem használtam korábban.

Mire fölértem, Kunkori az ágyban ült illedelmesen betakarózva – az én oldalamon. Ő még nem tudhatta, de ezen az éjszakán nem akartam tőle semmit. Azt viszont nem bírtam megállni, hogy kicsit ne húzzam az agyát.

- A helyemen fekszel. Vehetem ezt igennek? – lendületvétel nélkül emelkedett a levegőbe, frankón levitált, úgy dobta át magát a másik oldalra.

- Ne szopass Johnny, úgy izgulok mint egy szűzlány.

- Mert az is vagy – muszáj volt mosolyogni rajta, olyan mérhetetlenül édes és ártatlan volt abban a világoskék pólóban a gőztől fejére tapadt csigákkal. – Viszont a szopatást eltaláltad...

Hallottam, ahogy elakad a lélegzete, pedig háttal álltam az ágynak, azon voltam, hogy letegyem a kezemben lévő üdítőt és a poharakat. Úgy maradtam még egy pillanatig, aztán lassan felé fordultam és elindultam hozzá. Közben elkezdtem bontogatni a fürdőköpeny övét. Láttam, ahogy egyre nagyobbra nyitja a szemét, majd megkönnyebbülve felsóhajtott, amikor kiderült, hogy nem vagyok meztelen a frottír alatt. Lekapcsoltam mellette az éjjeli lámpát, átmentem a saját oldalamra, bebújtam a takaró alá, és magamhoz húztam Kunkorit.

- Gyere szépségem, érezni akarlak! – ezzel átöleltem, megvártam, míg kényelmesen odafészkeli magát hozzám, aztán leoltottam a saját kislámpámat és lehunytam a szemem.