KI A JANI?

- 8 -

Részlet Kovács János még kiadatlan önéletrajzi írásából

Kellemes tempóban kocogtam, bár az első néhány kilométeren úgy rohantam, mint aki az életéért fut. Nem néztem se jobbra, se balra, csak szedtem a lábam. A hozzánk közeli parkban, a saját cipőtalpam csattogására tértem magamhoz. Igazítottam kicsit a sebességen, tudtam, hogy annyira nem vagyok még edzett, hogy ezt a tempót sokáig bírjam. Előbb csak kocogásra váltottam, aztán egy gyors sétára lassítottam, végül már csak bandukoltam. Így már rendesen kaptam levegőt, előhalásztam hát a telefont a zsebemből és halált megvető bátorsággal ráböktem a Ribanc elnevezésű kontaktra. Meglepetésemre a nevezett nőszemély elsőre felvette a telefont, és nem volt se orgazmus, se gyanús háttérzaj, cserébe belevisított a fülembe.

- Holvagymivanmitcsinálszugyenincsbajod?

- Mi bajod van, ittál? Miért az indokolatlan pánik?

- Eltűntél.

- Dehogy tűntem, itt vagyok.

- Hol az az itt?

- A parkban.

- Mit csinálsz ott?

- Futok.

- Vasárnap nem szoktál.

- És akkor már tilos is?

- Nem.

- Akkor?

- Aggódtam.

- Tudom. Mert szeretsz.

- Igen, mert szeretlek.

- ....

- Jól van! Oké! Bevallom, majd' megöl a kíváncsiság. Mi van veletek?

- Ülsz?

- Aha.

- Vámpír vagyok. Johnny is vámpír. És mivel megharapta az ikreket, ezért már Timi és Tibi is vámpír. Amikor az öcsém legközelebb kezet csókol, vigyázz, nehogy beléd harapjon, mert akkor te is vámpír leszel.

- ... bazmeg Jancsika... magamra köptem a kávét...

- Úrinő nem köpköd, Kávássy!

- Mióta tartasz te engem úrinőnek? Ne tévesszen meg a kétesipszilon! De tényleg, mi ez a marhaság? Kollektíve elmentek otthonról?

- A kicsik megláttak bennünket. Tudod, amikor először smároltuk Johnnyval. Azt hittük alszanak, de nem, az ajtóból leskelődtek. Tegnap délután meg elém álltak, hogy mindent láttak. Kijelentették, hogy én biztos vámpír vagyok, megharaptam Johnnyt, satöbbi, satöbbi. Aztán átrohantak Panniékhoz és azt követelték az unokatesómtól, hogy prompt harapja meg őket, mert repülni akarnak, és a vámpírok köztudottan tudnak repülni. A muterék meg persze felültek a Drakula-vonatra és szarrá szopattak. Ráadásul anyám antennái élesítették magukat, lecsapott rám és kifaggatott. Szóval gyakorlatilag coming outoltam otthon. Gondolom odaát is hasonló lehet a helyzet, az ő szülei se sokkal normálisabbak az enyémeknél, de péntek óta gyakorlatilag nem találkoztunk, és nem is beszéltünk telefonon.

- Miért nem?

- Mit miért nem?

- Miért nem találkoztatok péntek óta?

- Úgy érted, azóta, hogy majdnem dugtunk a szertárban, és olyan keményen álltam, hogy ki kellett vernem a zuhany alatt Johnny füle hallatára?

- Úgy értem.

- Beszartam.

- Ugye tudod, hogy ő pont ugyanennyire fél?

- Tudom. De kell még egy kis idő.