KI A JANI?

- 6 -

Kovács Johnny POV

Vajon függővé lehet válni mindössze két alkalom után? Ez járt a fejemben, miközben Jancsika (kell egy jó név, mert ez tényleg gáz lesz, ha egyszer ágyba tudom vinni) a fejem fölé szorította a kezem és a lelket készült kicsókolni belőlem. Rólam lépten-nyomon pletykáltak a csajok, és nem voltam szemérmes, ha úgy tartotta kedvem, mindenki szeme láttára csókoltam meg az éppen aktuális barátnőmet. Olykor az exeket is. Róla azonban alig lehetett hallani bármit is, pedig gyakorlatilag egyfolytában járt valakivel. A múltkori ízelítő finom volt, de valahol sejtettem, hogy az még csak a teaser volt. És akkor még nem is beszéltünk a látványról...

Egész héten ehhez gyűjtöttem a bátorságot. Meg az ötleteket. Kamuprofilon keresztül, ahogy kell. Csak most egy melegközösséget kérdeztem. A srácok extra jófejek voltak, gyakorlatilag gyorstalpalót tartottak nekem a fiú-fiú kapcsolatokról. Elmagyarázták, mi az a top és bottom, hogy vannak párok, akik váltogatják a szerepeket, figyelmeztettek, hogy először az intimitás minden lépcsője furcsa lesz, mert egészen más a hétköznapokban látni egy másik hapsi testét, és megint más, amikor azt a pasit nézed, akiért odavagy.

Szóval összeszedtem egy csomó infót, magamra zártam a szobám ajtaját (oké, ez mostanában egyre gyakoribb lett...) és kiműveltem magam melegpornóból is. Amikor először néztem ilyet, tényleg elborzasztott. Most meg alig vártam, hogy mindent kipróbálhassak Jancsikával. Szabályos szívdobogás kapott el, amikor a tesitanár ránk bízta a zárást. Még a lábam is belereszketett, úgy izgultam. Egy dolgot tudtam biztosan, ezt az alkalmat nem szalaszthatom el. Úgy csókoltam, hogy beleadtam minden érzésemet.

Igen. Voltak érzéseim. Ha őszinte akarok lenni, ezek az érzések elsősorban a gatyámból indultak ki, de többről volt itt szó, mint dughatnékról. Bár az se lenne furcsa. Azóta az ominózus vacsora óta nem voltam senkivel. Az meg már egy hete volt! Én meg tizennyolc éves vagyok! Ebben a korban az egy örökkévalóság. Az utóbbi két évben garantáltan megvolt a heti kettő, de inkább több. Még tavaly télen is, amikor pedig két hétig influenzásan nyomtam az ágyat. Akkor helybe jöttek a puncik. Anyuéknak beadtuk, hogy a leckét hozták a csajok, meg együtt tanulunk. Hát, tanultunk is... mondjuk az életnek, de ugye a szándék a fontos! Ne kerteljünk: numerák voltak. Még az úgynevezett barátnők is. Ha jobban belegondolok, talán még nem is voltam szerelmes. Mostanáig.

Mert ahogy a csípőmön ülő Jancsikára néztem, többet láttam egy látványosan átalakult, szépen izmos testnél. A farkamat nyilván ez a test állította fel, de a szívem volt, ami hozzá hajtott. Különben sose néztem volna egy másik pasira. Ő kellett hozzá, aki most éhesen falta a számat, akitől tűzijátékot láttam csukott szemmel is, akivel végre megértettem, milyen az, amikor valakinek édes a csókja.

- Szállj le rólam, te dög, vagy nem tudom betartani az ígéretemet, és ez a koszlott matrac olyat lát, hogy csak na – mondtam, amikor egy másodpercre elengedett, hogy vegyen egy mély levegőt. – Kikészítesz, még egy perc és a gatyámba megyek el. Vagy mégiscsak megduglak, kívánság szerint – önkéntelenül nézett az ágyékomra. A tornanadrág elején hatalmas nedves folt éktelenkedett, és az ő gatyája is ugyanilyen állapotban volt.

- Egyezzünk ki döntetlenben, jó? – kérdezte, miközben lekászálódott rólam.

- Jó. De így nem mehetünk ki.

- Amúgy is zuhanyozni akartunk, amikor végeztünk a rendrakással.

- Ne kísérts...

- Hülye vagy Johnny. Miért jelentenék én kísértést?

- Nem is tudom... Mert dögös vagy? Mert megőrülök az illatodért? Mert ha nem fogod le a kezem, végigsimogattam volna a bőröd minden négyzetcentiméterét?