- 19 -

71 15 2
                                    

NYOLC ÉVVEL KÉSŐBB

Részlet Kovács János még kiadatlan önéletrajzi írásából

Johnny idegesen rótta a köröket a kórházban. Minden második másodpercben a műtő ajtaja felé pislogott, közben a kezét tördelte és már gyakorlatilag véresre harapta a száját. Két éve nem láttam ennyire idegesnek, akkor is pont ilyen elveszett lélekként kóválygott a fertőtlenítő szagú folyosókon.

Az oldalamnál keletkező mocorgás vonta el a figyelmemet életem szerelméről: a legifjabb Kovács álmában valószínűleg focizott (a legifjabb Kovács gyakorlatilag mindig focizik – reggeli közben az asztal alatt, fürdetéskor, még az esti mese közben is), mert egyfolytában rugdosott apró lábaival. Megsimogattam a göndör fürtöket, erre mormogott és nyammogott picit, de abbahagyta a mocorgást és hangos szusszanással újra mély álomba merült.

Mivel még messzinek tűnt, míg bárki kijön a műtőből, és a kétéves Messi-kezdemény is nyugton maradt, hátra dőltem az ultrakényelmetlen padon, és visszapörgettem magamban az időt.

Rendesen megszenvedtünk ezért a kapcsolatért. Így visszanézve kevés szerencsétlenebb párost láttam, két elvileg értelmes ember tökéletes viccet csinált a szerelemből, és merő gyávaságból majdnem elveszítette egymást. Voltak, akik egy lyukas garast se adtak volna értünk. Az idő persze bennünket igazolt, kitanultuk, megtanultuk egymást.

A tizennyolcadik szülinapom után hetekig hozzá se mertem érni Johnnyhoz. A végén már konkrétan könyörgött, hogy dugjam meg, különben megbolondul, elviszi a kangörcs, és mindenki rajta fog röhögni a temetésen, ahogy álló farokkal fekszik a nyitott koporsóban, és ezen állapotáról nem a hullamerevség tehet majd. Aztán egyik este gyakorlatilag leitatott, és a hormonjaim döntő csapást mértek a józan eszemre. Annyira még magamnál voltam, hogy rendesen előkészítsem, de annyira már nem, hogy akár az utolsó pillanatban meggondoljam magam. Még kétszer kellett ehhez a cselhez folyamodnia, mire megértettem, hogy szeret, és ebbe az is beletartozik, hogy szexelni akar velem, akkor is, ha utána fájdalmai lesznek. És természetesen igaza volt abban is, hogy egy idő után már csak múló kellemetlenséget jelentettem.

Na, akkortól kezdve elszabadult a pokol, és megéltük azt, amit a Kávássy már korábbra prognosztizált – üzekedtünk mint a nyulak, dugtunk orrba-szájba. (Tájékoztatásul: harminc pitébe került, mire úgy gondoltam, elég ügyesen tágítok, és mire megtaláltam a behatolás elviselhető tempóját. Egy távolabbi cukrászdába jártam a sütiért. Az ötödik pite után kaptam egy kupont ingyen kávéra. A tizediknél egy grátisz pitét. A huszadiknál kirakták a képemet a falra az A hónap vásárlója szekcióba. A környék kutyái pedig rejtélyes módon hízásnak indultak.) Mire elérkezett az érettségi napja, kialakult egyfajta rutinunk. Mivel mindkettőnk szülei ragaszkodtak ahhoz, hogy rendesen teljesítsünk a vizsgákon, hét közben egyetlen éjszakát töltöttünk együtt, a maratoni meneteket a hétvégékre időzítettük. Azokat is Johnnyéknál, mert az ikrek ugyan tudták a szabályt, hogy nem törhetnek ránk, de ezt nem mindig sikerült betartaniuk. Egyszer a nagy sietségben elfelejtettük bekulcsolni az ajtót, és csak az volt a szerencsénk, hogy deréktől lefelé elfedett bennünket a takaróm, különben a kölykök kicsit többet tudtak volna meg a házaséletről, mint amennyit a szüleink abban az életkorban közölni szándékoztak volna velük.

A sok közös tanulásnak egyébként meg is lett az eredménye, mindketten a vártnál jobb jegyeket szereztünk. Én kitűnőre érettségiztem, Johnnynak becsúszott két négyes, és kémiából egy hármas (ez pont 2-vel volt több, mint amire számított, mert akárhogy igyekeztem, a kémiát egyszerűen képtelen voltam beleverni a fejébe), ami összességében magasan jobb volt, mint amire Panni és Karcsi egyáltalán számított. Ekkor jött a szüleink újabb meglepetése: kiderült, hogy a Kovácsok megbeszélték egymás között, hogy ha tényleg működik a kapcsolat Johnny és köztem, nem csesznek ki velünk, és megengedik, hogy összeköltözzünk az egyetem alatt. Juci is beszállt a bizniszbe, a szüleinek volt egy lakása abban a városban, ahová készültünk, és kijárta, hogy egészen vállalható áron ki is adják nekünk.

KI A JANI?Where stories live. Discover now