Lords of Crime

XI. fejezet

Fred némán hallgatta Moran és William civódását, ami abból állt, hogy William higgadt arckifejezéssel és nyugodt hangon megjegyzéseket tett, Moran pedig ettől ideges lett, és hevesen ellenkezett.

Leszállt az éjszaka, a gyertyákkal megvilágított télikertjükben tárgyaltak.

– Esküszöm, hogy nem láttam azt a csipkeruhás cafkát! – háborgott Moran, miután William meggyanúsította, hogy Emilia Threston lányával is beszélt, de nem vette észre. – Megmutattad a fényképét, de én nem láttam azt a loknis kislányt sehol.

William összehúzta a szemét.

– Mintha már említettem volna, hogy a haját levágta, és fiúnak öltözve járkál a városban.

– Moran többnyire nőket kérdezett ki – tette szóvá Fred. Épp a virágait gondozta, némelyiket át kellett ültetni új cserépbe.

– Te kis... – sziszegett rá ellenségesen Moran. – Te meg lebuktál az ostoba virágaiddal!

– Nincs összefüggés – közölte Fred.

– Nyugalom, fiúk – mondta William, és elmosolyodott. – Túl vagyunk rajta. A kisasszony túljárt az eszünkön, de ez többet nem fordul elő.

Moran fel-alá járkált a télikertben, Fred aggodalmasan leste, nehogy leverjen valami különlegességet.

– Próbáljuk összevetni, amit eddig hallottunk – mondta William. – Aztán majd énmagam kikérdezem őt.

– Legegyszerűbb lenne elfogni, nem? – ajánlotta Moran. – Meghívod egy teára, elkapjuk, megkötözzük, kést szorítunk a torkának, és...

– Úriemberek vagyunk, Moran – mondta színtelen hangon William –, nem vadállatok.

– Úriemberek, akik nyomoznak egy halott nő után – dünnyögte az ezredes. Fred sejtette, hogy zavarja a hibája, és ezt így reagálja le. – Egyáltalán miért érdekel minket az a nő?

– Több minden rejlik benne, mint amit eddig megtudtunk – közölte William. – Fred is mondta, Londonban hallott egy hasonló életkörülményű, középkorú nőről, aki kétes életet élt. Így van?

Fred bólintott, és újratöltötte a csapból a kannáját.

– És hány középkorú bűnözőnő van? – grimaszolt Moran.

– London a bűnözők melegágya – folytatta William, oda sem figyelve az ezredesre. – Emilia röviddel a férje halála után érkezett Londonba, és hamar meg is házasodott, méghozzá egy olyan idősödő özvegy férfival, akinek sok pénze van, és akihez nem fűzték gyengéd érzelmek.

– Inkább erősek, és azok negatívak – szólt közbe Moran.

– Így van – bólintott William. Moran büszke arckifejezéssel próbálta oldalba bökni Fredet, aki kikerülte a szúrni készülő könyököt.

– A helyieknek nem egyforma a véleményük a hölgyről – jegyezte meg Fred.

– Ugyanis valaki rendkívüli figyelmet fordított arra, hogy megkavarja a helyiek véleményét – mondta William.

– A kislány? – kérdezte Moran.

– Miss Catherine? Nos, könnyen meglehet. De az anyja keze is benne lehet a dologban. – William kitolta a székét, és elővett a zakójából egy cigarettát. – Köszönöm a segítségeteket.

– Mikor mondod el a fivéreidnek? – tette fel a kérdést Moran.

– Hamarosan – ígérte William. Felvette a kabátját, egy gyertyánál meggyújtotta a cigarettáját és kisétált az éjszakába.