XI. fejezet - Achoo

11 2 0
                                    

Lucia az ebédlőben ült a barátai társaságában. A barna lány egész délelőtt a Clarissával való találkozáson töprengett. Minél tovább gondolkodott a rózsaszín hajú boszorkány szavain, annál jobban összezavarodott.

...az a szociális háló ami jelenleg a rendelkezésedre áll igencsak irigylésre méltó...

Való igaz, hogy Lucia rengeteg fontosnak számító boszorkányt ismert, de sose gondolt rájuk, úgy mint érdekkapcsolatokra. Egyszerűen csak a szülei révén rengeteg más személlyel is találkozott, akikkel jó viszonyt ápolnak.

...olyan mintha neked egy falkád lenne és te lennél az alfa, akit mindenáron meg kell védeni...

Lucia a barátai pillantott, akik vidáman beszélgettek egymással. Szóval ez volna az ő "falkája"? A falka, ami megvédi az alfáját. Clarissa abban ugyan nem tévedett, hogy a barátai, a családtagjai mindig is oltalmazták a barna lányt, még akkor is ha eközben ők maguk megsérültek. De Lucia mint alfa? Egy alfa a falka legerősebb tagja, a vezető, akire a többiek felnéznek és követik. Ezzel szemben Lucia volt a leggyengébb és semmilyen vezetői képességgel nem rendelkezett. Mégis hogy lehetne ő az alfa?

A barna lány megrázta a fejét és tekintetével megkereste Celeste-et, aki pár asztallal odébb egyedül étkezett.

...a nővérkémet teljesen kifordítottad önmagából, az apám pedig mindenki előtt meghunyászkodott előtted...

Az tény, hogy korábban Celeste előszeretettel piszkálta Luciát és hogy a bájitaltani baleset után a rózsaszín hajú boszorkány békén hagyta a barna lányt. De hogy kifordult volna önmagából? Az azért erős túlzás. Szimplán csak el akarja kerülni azt, hogy kicsapják a Hexside-ból. Alphonse Polleo pedig csak bocsánatot kért anyjától.

...maradj távol a családomtól... elég kárt okoztál már nekünk...

Csakugyan kárt okozott volna a Polleo családnak? Lucia nem igazán ismerte a nemesi családokat és azok szokásait, de valóban akkora jelentőséggel bírna az, hogy a Polleo család feje meghajolt Amity Noceda előtt? Lehet, hogy tényleg nem ártana távol tartania magát Celeste-től és a családjától, mert Lucia komolyan tartott attól hogy előbb-utóbb megint a kórházba fogja küldeni az egyik Polleo.

...A barátaid akkori varázsereje maximum egy házat tudott volna életre kelteni. És mivel gondolom egyikőtök szülője sem csatlakozott hozzátok a Holdfény Bájest alatt, így kizárásos alapon csak te lehettél az okozója...

Ezen töprengett a legtöbbet Lucia. Ő miatta éledt volna fel annyi ház annak idején? Lehetetlen... Ahhoz varázserővel kellett volna rendelkeznie, de neki egy csepp se volt. De talán...

Lucia keze ökölbe szorult.

Nem! Nem fog újból reménykedni! Az összes ismert varázslási módszert kipróbálta már és egyiknél se mutatkozott nála semmilyen képesség. Kizárt dolog hogy varázsereje lenne! Clarissa biztos hazudott! Csak össze akarta zavarni őt és...

- Hé, minden rendben? - tette Axel a kezét Lucia vállára. - Eléggé feldúltnak látszol.

- Megvagyok - felelte gépiesen Lucia, majd felállt az asztaltól. - Mennem kell bájitaltan órára.

Axel rögtön talpon volt.

- Ne, hagyd csak! - mondta azonnal Lucia. - Szeretnék egy kicsit egyedül lenni.

- Biztos, hogy jól vagy? - kérdezte Axel.

- Persze! - vágta rá egyből a barna lány, majd az Axel előtti kajahegyre pillantott. Lucia számára hihetetlen volt, hogy ez mind belefér Axel-be. - Amúgy se végeztél még az evéssel. Szóval nyugodtan maradj csak.

Fortyogó Szigetek: A Következő Generáció -  I. FelvonásWhere stories live. Discover now