Fortyogó Szigetek: A Következő Generáció - I. Felvonás

XVII. fejezet - Újra a kórházban

Lucia újfent a világűrben találta magát. Mialatt ismét végigsuhant a világűrön új, eddig ismeretlen világokba nyert betekintést a buborékokon keresztül. Az egyikben egy emberlány beszélgetett egy nagyon mogorva külsejű szellemmel, míg a másikban furcsán kinéző kentaurok dalolásztak és táncoltak. A harmadik világban egy emberfiú éppen egy hatalmas rózsaszín színű pajzsot varázsolt maga elé, hogy megvédje a társait. Lucia éppen a következő világot akarta szemügyre venni, amikor hirtelen megjelent előtte Achoo. A barna lány lefékezett és kérdőn nézett a jégszalamandrára. Achoo szemei egy pillanatra kéken felizzottak majd a szeme világa kialudt. A barna lány megijedt ettől és azonnal Achoo-ért nyúlt. Ám mielőtt még hozzáért volt Achoo-hoz a jégszalamandra teste megfagyott, ezt követően több száz apró jégszilánkra tört szét és a darabok elszálltak a semmibe. Lucia térdrerogyott a fájdalomtól és üvölteni akart, de egy hang se jött ki a torkán. Hirtelen hatalmas világosság támadt és Lucia kinyitotta a szemeit.

***

- Achoo! - kiabálta Lucia és felült egy kórházi ágyban.

- Nyugalom Lucia - szólt egy ismerős hang. - Nincs semmi baj.

Lucia lassan a hang irányába fordult és szembe találta magát Edric Blight-tal, aki az ágya szélén ült mellette.

- Edric... bácsi...?

Lucia alig bírt megszólalni meglepetésében.

- Szia Lucia - mosolygott szomorúan Edric.

- Edric bácsi! - kiáltotta boldogan Lucia és szorosan átölelte a zöld hajú férfit, miközben potyogni kezdtek a könnyei. - Itt vagy! Végre itt vagy!

- Igen, itt vagyok - válaszolta csendesen Edric és viszonozta a barna lány ölelését.

Több mint egy perc elteltével Lucia végre elengedte Edric-et és könnyes szemekkel nézett fel nagybátyjára.

- Annyira hiányoztál! - szipogta a barna lány.

- Te is nekem - mondta Edric és letörölt néhány könnycseppet unokahúga arcáról.

Luciának ekkor eszébe jutott Achoo és hogy mi történt vele.

- Achoo! - kiáltotta a barna lány és megindult az ajtó felé, de Edric finoman rátette a kezeit az unokahúga vállára és visszatartotta.

- Nana - rázta a fejét Edric. - Emira azt mondta hogy pihenned kell.

- Edric bácsi te ezt nem értheted! - hadarta Lucia és megpróbált kiszabadulni a nagybátyja szorításából. - Achoo, ő...

- Ami azt illeti tökéletesen értem - felelte Edric, majd megnyugtatóan rámosolygott a barna lányra. - Viney már kezelésbe vette a kis állatkádat. Az elmondása szerint Achoo ugyan súlyosan megsérült, de pár hét alatt rendbe tudja hozni, szóval nem kell aggódnod.

Lucia megkönnyebbülten lélegzett fel. Viney Physis-nál jobb állatorvost nem ismert a Szigeteken. És ha ő azt mondja hogy nincs miért aggódni, akkor az megnyugtató dolog.

- Hála a Titánnak... Nem is tudom mihez kezdtem volna, ha...

Lucia nem bírta befejezni a mondatot. Elég élénken emlékezett arra, ahogy Achoo előtte haldoklott. A barna lány ekkor érezte hogy Edric keze megremeg a vállán. Lucia felnézett a nagybátyja arcába és döbbenten tapasztalta, hogy a zöld hajú férfi szemében könnyek gyűlnek össze.

- Sajnálom Lucia - mondta remegő hanggal Edric, miközben pár könnycsepp végigcsordult az arcán. - Sajnálom, hogy ilyen gyáva voltam és nem jöttem előbb.