Hidegen hagysz / Lando Norris FF. , Befejezett /

10. Rész - Ő tette

* Brooklyn szemszöge *

A szívem összevissza kalimpált és még mindig rettegtem, hogy visszajön Dean. Nem mondhatom el, hogy ő volt mert megölni is képes lenne, ha ezt megtudta tenni velem. Kinyitottam szemeim és Landora néztem majd a kezeinkre, nagy nehezen fel ültem. Egyből segített nekem szótlanul és a párnát a hátamhoz támasztotta, megfogtam a telefonomat a kis szekrényről és megnyitottam a jegyzeteket. Nagyon fájtak a szemeim és nem láttam túl tisztán sem a bevérzés miatt, csak bámultam a betűket és fogalmam sem volt mit írjak.

-Mi történt, Brook? - Kérdezte halkan és az ágyam szélére ült, könnyeim gyűltek és ismét vérszagot éreztem de nem vérzett az orrom.

~Ne hagyj egyedül, kérlek

Írtam le majd felé fordítottam a telefont, elolvasta majd rám nézett.

-Itt maradok, ne aggódj! - Nézett a szemembe. - De el kell mondanod mi történt, hogy eltudják fogni aki megtámadott..

~Hirtelen történt és maszk volt rajta.. Nem láttam ki volt az

Fordítottam ismét felé ahogy lepötyögtem a betűket.

-És nem is sejted ki lehetett az? - Sóhajtott nagyot, ingattam a fejemet jelezve, hogy nem. - Biztos vagy benne?

~IGEN

Pötyögtem le neki újra, sóhajtva megfogta a kezemet.

-Miért nem beszélsz? - Kérdezte halkan.

Nem szóltam semmit csak lefeküdtem ismét és lehunytam szemeim, féltem, hogyha megszólalok akkor csak zokognék. 

***

Lando szinte sosem hagyott magamra amiért hálás voltam neki de eljött a pillanat amikor kiengednek percek múlva és én nem akarok visszamenni abba a házba ahol az életemért küzdöttem. Még mindig egy szót sem szóltam, ahogy megkaptam a zárójelentést Landora néztem.

-Mehetünk? - Nézett rám. - Haza viszlek!

-Nem.. - Mondtam nagyon halkan. 

-Oh, végre megszólaltál. - Mosolyodott el halványan . - Akkor hova szeretnél menni? - Nézett rám, elejtettem a papírokat ahogy megláttam a kórház ajtaján besétálni Deant. -Brook?

Guggolt le, hogy felvegye a papírokat. Dean körbe nézett majd mikor találkozott tekintetünk végig mért és felénk jött, Lando fel állt pont és rám nézett.

-Mi a baj? - Sóhajtott nagyot.

-Siettem ahogy tudtam. - Jött oda hozzánk, hozzám akart érni de elhúzódtam tőle.

-Bébi.. - Nézett rám Dean, Lando felvonta szemöldökét.

-Helló először is. - Állt elém. - Te vagy Dean gondolom..

-Igen, és Brooklynhoz jöttem. - Nézett rá majd rám. - Hallottam mi történt..

-Még is honnan? - Vonta fel a szemöldökét Lando.

-Nem mindegy az neked? - Nézett rá nevetve. - Majd én haza viszlek. - Fogta meg a csuklómat, légzésem szaporább lett.

-Engedd el, nem akar veled menni. - Lökte meg őt Lando.

-Ne lökdöss, nem tudod kivel van dolgod.. - Nézett rá Dean, megfogtam Lando kezét mert nem akartam, hogy neki menjen vagy ilyesmi. 

-Te se tudod, nem akar veled lenni Brook és ész. - Nézett rá. - Hagyd őt békén vagy megtudod kivel állsz szemben!

-Fenyegetsz? - Nevetett Dean.

-Igen, szóval húzz innen. - Állt vele szembe Lando, annyira férfias és bátor tett volt ez tőle.