Hidegen hagysz / Lando Norris FF. , Befejezett /

31. Fejezet - Nem hagytál hidegen ( Befejező rész )

* Brook szemszöge *

-Landooo! - Nyitott be hirtelen Carlos mire mindketten megugrottunk és eltávolodtunk egymástól.

-Carlos! - Nézett rá nevetve Lando és megnyalta ajkait.

-Oh, bocs én nem tudtam, hogy.. - Nézett rám nevetve majd Landora aki lehajtotta a fejét mosolyogva. - Hogy már kapod a kezeléseket.. - Csipkelődött.

-Ne is folytasd. - Mondta Lando nevetve, az arcát a tenyerébe temette.

-Itt a szendvics! - Jött be Jim mire fel álltam az ágyról és arrébb álltam, nagyot nyelve néztem Carlosra zavartan.

-Köszi, haver! - Mondta neki Lando és elkezdett enni, Carlos csak mosolygott ránk.

-Jó étvágyat, kedves Lando. - Mosolygott rá. - Desszert is lesz?

-Carlos. - Nézett rá miközben ette a szendvicsét.

-Lemaradtam valamiről? - Nézett körbe Jim.

-Semmiről. - Mosolygott rá Carlos. - Na, akkor én viszont megyek mert látom jól vagy! - Veregette vállba Landot.

-Jól, igen. - Nevetett. - Majd beszélünk, szevasz! - Nézett rá.

-Sziasztok! - Mosolygott ránk majd elment.

-Nagyon furcsa itt a légkör. - Nevetett Jim. - Tuti van valami! - Nézett ránk felváltva.

-De nincsen, semmi. - Nevettem már én is kínomban.

***

Egymás mellett feküdtünk az ágyon Landoval és csak bámultunk egymásra, már itt vagyunk Monacóban és egy hotel szobában csak ketten. Nem feküdtünk le és még csak nem is csókolóztunk csak együtt akartunk lenni. Magam sem tudom miért de belementem ebbe az egészbe, igazából Lando ötlete volt. Hogy hol van Luisinha nem tudom bár van egy kis lelkiismeret furdalásom amiért már többször is csókolóztam vele a futam óta. Miután kiengedték a kórházból visszakísértük őt a hotelba és amíg Jim mosdóba volt akkor is csókolóztunk. Telefonon sokat beszéltünk, mármint az instagrammon és arra jöttünk rá mindketten, hogy szükségünk van egymásra. Összetartozunk, nem feltétlen szerelmi szempontból de amióta ismerjük egymást azóta nagyon szoros kapcsolat alakult ki közöttünk és bármi is történt mindig visszataláltunk egymáshoz. Az arcomhoz emelte a kezét és végig simította, halványan rám mosolygott.

-Nem vagy éhes? - Kérdezte rekedtes hangon, megköszörülte a torkát.

-Nem annyira. - Mondtam halkan és közelebb feküdtem hozzá, lehunytam szemeim és beszívtam illatát.

-Én sem. - Ölelt magához és a hajam szaglászta.

-Lassan haza kéne mennünk. - Mondtam halkan.

-Miért kéne? - Kérdezte halkan és a hajamat csavargatta ujjai körül.

-Mert órák óta itt vagyunk. - Sóhajtottam a mellkasába.

-És ezzel mi a baj? - Nevetett halkan. - Tökéletes ez most így itt.

-Nem akarom, hogy Luisinha kiakadjon vagy ilyesmi. - Sóhajtottam és felnéztem rá. - Egyáltalán mit mondtál neki?

-Carlossal vagyok. - Vont vállat és rám nézett.

-Lando. - Sóhajtottam. - Nem kellene hazudoznod..

-Szerinted, ha elmondtam volna, hogy veled vagyok akkor hogyan reagált volna? - Nevetett halkan. - Jó ez így! - Mosolygott és ajkaimra nézett.

-Nem. - Takartam el a szemeit nevetve. - Megbeszéltük, hogy csak barátok semmi extrával.

-Ugyan. - Mosolyogva vette el a kezemet a szeme elől majd rám mosolygott. - Úgy sem tudsz ellenállni. -Nézett a szemembe. - És nem is akarsz! - Hajolt közelebb hozzám, ajkai majdnem az enyémekhez értek.