Hidegen hagysz / Lando Norris FF. , Befejezett /

11. Rész - Költözzünk össze

Még látszódott pár sérülésem halványan amit igyekeztem elrejteni az alapozóval, több-kevesebb sikerrel. Ma Landoval találkozom és együtt töltjük a napot, az utóbbi pár nap összekovácsolt minket jobban és most már érzem, hogy szeretnék vele lenni kicsit többet de még mindig nem érzek baráti szeretetnél többet iránta. Anyáékkal lakom ismét, a házat eladták és megbeszéltük, hogy nem költözöm még el egy ideig. Itthon biztonságos, itt amúgy is van riasztó rendszer és apának fegyvere is van. Igazából meg is akarom köszönni neki, hogy velem volt végig a kórházban. Felvettem egy farmert és egy kötött pulcsit, egy bakancsot és a hátizsákomba pakoltam pár szükséges dolgot. a Valdebernardo Forest Parkba megyünk sétálni, régebben szerettem túrázni is bár mostanában nem voltam. Elköszöntem anyáéktól majd kimentem a ház elé, megnéztem az időt a telefonomon és amikor felnéztem Lando lassított le a ház előtt. Elmosolyodtam halványan és beültem mellé a kocsiba, becsatoltam magamat.

-Szia! - Mosolyogtam rá.

-Szia! - Mosolygott rám ő is. - Csinos vagy!

-Csak felkaptam ami a kezembe akadt a szekrényből. - Nevettem.

-Hogy érzed magad? - Nézett rám, az arcomat tanulmányozta.

-Jobban, most már nem horkolok. - Nevettem halkan.

-Jól van. - Mosolygott. - Akkor a parkba menjünk?

-Igen! - Néztem rá és eltűrtem a hajamat.

***

Megálltam az út közepén az erdőben és lehunytam szemeim, csak hallgattam a madár csicsergést és a patak hangját ami a közelben lehetett. Éreztem a szellőt az arcomon és a friss levegő illatát, a fák között susogott a szél és néha recsegtek a faágak is. Mély levegőt vetem és lassan kifújtam magam, kinyitottam szemeim és Landora néztem aki halvány mosollyal nézett rám. 

-Kis koromban rengeteget túráztunk. - Néztem rá és elindultam mellette a kijelölt úton.

-És most már miért nem? - Nézett rám majd a lába elé.

-Amióta apa a banknál dolgozik azóta sehova nem megyünk, meg van mindenünk így csak telnek a napok.. - Sóhajtottam. - Nekem hiányzik a természet ezért is gondoltam, hogy eljöhetnénk ketten. 

-Bármikor, nagyon szívesen! - Mosolygott rám és leült a padra amikor a tisztáshoz értünk, leültem mellé é n is.

-Beszélni is akartam veled. - Néztem rá majd a madarakat néztem a fa tetején ahogy ide-oda szálltak.

-Na miről? - Mosolygott rám és ő is felnézett.

-Köszönöm, hogy ott voltál velem a kórházban! - Néztem rá. - És amit tettél, elfogták Deant és börtönben ül!

-Nem volt nehéz a tárgyalás? - Kérdezte halkan.

-Anya elkísért, gyorsan lerendeztük aztán hamar megszületett az ítélet. - Néztem rá majd a virágokra szálló pillangót. - Több tanú is volt, nem csak én.. Dean rengeteg lányt bántott, ott voltak azok a lányok is akiket prostitúcióra kényszerített..

-Remélem ott rohad el a börtönben. - Sóhajtott nagyot.

-Elég sok évet kapott. - Nevettem halkan. - 90 évet..

-Még az is kevés, remélem nem akar az a rohadék 100 éves koráig élni.. - Nevetett.

-Annyira megnyugtató itt lenni! - Hallgattam a susogást és egy Nagy fakopáncs kezdett kopácsolni a közelben egy fán.

-Nekem a verseny adja a megnyugvást. - Mosolygott.

-Nem félsz? - Néztem rá.

-Ha félnék nem csinálnám. - Nevetett. - Imádom!

-Szerintem kicsit veszélyes is, bármikor lehet bármi. - Sóhajtottam nagyot.

-Vigyázunk egymásra és magunkra is! - Nézett rám. - Persze előfordulnak éles helyzetek de ma már annyira biztonságosak a versenyautók is, hogy nagy baj nem lehet! - Mosolygott.

-Ez megnyugtató! - Mosolyogtam rá.

-Szóval miről is akartál beszélni? - Nézett rám kíváncsian.

-Igazából kettőnkről! - Néztem a cipőm orrát.

-Igen? - Kíváncsiskodott továbbra is.

-Szerintem legyünk barátok. - Néztem rá. - Aztán majd talán alakul idővel, ha neked ez nem gond.

-Nem. - Nézett a szemembe. - Tudom, hogy időre van szükséged és én tudok várni! - Tűrte el a hajamat a fülem mögé.

-Csak, hogy Londonban...

-Hülye voltam, nem kellett volna kész tények elé állítanom téged és választás elé sem. - Sóhajtott megbánt arccal. 

-Hát nem kellett volna. - Sóhajtottam. - Mondtam neked, hogy nekem idő kell..

-Jól van, semmi baj! - Mosolygott rám. - Nekem így is jó! - Nézett a szemembe.

-Arra is gondoltam, hogy összeköltözhetnénk. - Néztem rá. - Bár így kimondva ez elég fura.. - Nevettem halkan.

-Oh. - Lepődött meg. -Én benne vagyok! - Mosolyodott el. 

-Tényleg? - Néztem rá nagy szemekkel.

-Persze! -  Nevetett. - Hol és mikor? - Mosolygott rám.

-Hát, itt gondoltam Monacoban. - Mosolyogtam rá.

-Rendben. - Mosolygott. - Néztél már házat vagy lakást?

-Még ne. - Nevetett és fel álltam amikor ő is.

-Akkor itt az ideje keresni valamit! - Vette elő a telefonját. - De előbb ezt megünnepeljük! - Nevetett.

-Mármint? - Nevetve néztem rá, bekapcsolta a telefonján a Friday című kedvenc számát.

-Táncoljunk! - Nevetve nyújtotta felém a kezét miután letette a padra a telefonját.

-Rendben, de óvatosan! 

Nevetve fogtam meg a kezét, meg is forgatott egyből majd egyik kezét a derekamra tette, másik kezével megfogta a kezemet és jobbra balra dőlöngéltünk miközben lépegettünk. A könnyem folyt a nevetéstől és leültem ahogy Lando egyedül táncolt az erdő közepén, tudtam, hogy örülni fog de azt nem sejtettem, hogy táncra is perdül. Mosolyogva néztem a boldog fiút aki miattam táncolt és énekelt, néha elnevettem magam. 

-Na most, hogy meg volt az örömtánc mehetünk haza? - Nevetett. - Vagy is először együnk valamit és utána menjünk házat nézni! - Fújta ki magát és kikapcsolta a zenét.

***

Egyedül Landoval érzem magamat teljes biztonságban, úgy beszéltük meg, hogyha ő elutazik futamra akkor én is megyek vele, ha tudok. Ha nem akkor otthon alszom anyáéknál de többnyire együtt leszünk Landoval, így lesz időnk összeszokni is és igazából szeretek vele lenni. Csak még mindig barátként tudok csak rá nézni, abban is bízom, hogy ez talán idővel megváltozik majd. A kikötő közelében vettünk egy lakást ahova csak chip kártyával lehet feljutni és biztonsági őr van a liftnél is ami szintén csak kártyával működik. Nem volt olcsó mulatság de apának minden pénzt megér, hogy biztonságban érezzem magamat és úgy tűnik Landonak is mert szó nélkül kifizette a lakás felét ami nem volt kevés.