Hidegen hagysz / Lando Norris FF. , Befejezett /

24. Fejezet - Az utolsó hívás

* Brook szemszöge *

Két hét az elvonón, ismét. De már jól vagyok, úgy érzem sikerült időben bevallanom magamnak is a dolgokat így nem fajultak el. Bár a számlám még mindig befagyasztva de anyáék adtak egy kis pénzt, hogy ne legyek teljesen pénz nélkül. Beszéltem Landoval és azt mondta Luisinha barátkozni akar velem és őszintének tűnt szóval, hogy közel tudjak maradni Landohoz muszáj belemennem ebbe a kis barátságba. Bár nem leszünk legjobb barátnők és azért felhúzok egy védelmi falat magam köré de látszatból mindent megteszek, hogy ez működjön.

***

-Helló. - Néztem Landora és Luisinhara ahogy kézen fogva megjelentek, elhívtak egy ebédre engem itt Monacoban.

-Szia. - Mosolygott Lando.

-Szia, Brook. - Mondta Luisinha is mosolyogva. - Jobban vagy?

-Igen. - Néztem rájuk. -Nem kell ezt erőltetni, ha nem akarjátok. - Sóhajtottam.

-Nincs erőltetve semmi! - Mosolygott rám Lando. - Gyertek csajok, menjünk be!

Nyitotta ki nekünk az étterem ajtaját, bementem Luisinha után és leültem szemben velük. Eléggé gyertya tartó harmadiknak éreztem magam és nem akartam jó pofizni sem de muszáj volt, beszélgettünk pár témáról és közben rendeltünk. Én csak egy salátát kértem és egy limonádét, kezdtem kellemetlenül érezni magam ahogy turbékoltak előttem. Ki kell találnom valamit, hogy lelépjek.

-Nem igazán tudok maradni jut eszembe. - Néztem rájuk. - Ma még mennem kell majd délután egy előadásra.

-Miféle előadásra? - Nézett rám Lui. - Talán elkísérhetnélek. - Mosolygott. Na azt tuti nem.

-Drogokról szóval nem hiszem, hogy téged lekötne. - Néztem rá.

-Végül is, nem árthat. - Nevetett halkan. - Az elvonó miatt kell menned?

-Igen. - Sóhajtottam. - De tényleg csak olyanoknak való akik függők..

-Nem baj, elkísérlek és akkor legalább még jobban megismerkedünk. - Mosolygott, Landora néztem aki bólintott egyet biztatóan.

-Jó. - Sóhajtottam fel. - Köszönöm. - Néztem a pincérre amikor elém tette az ételt.

***

Rohadtul nem akartam eljönni erre az előadásra de, ha már ezt kamuztam akkor muszáj volt eljönnöm és itt van velem Luisinha is. Az ismertető füzetet olvasgattam a széken ülve és vártam, hogy kezdődjön életem legunalmasabb 45 perce.

-Na és nincs most senkid? - Kérdezte hirtelen.

-Nincsen. - Néztem rá majd vissza a füzetre.

-Tényleg sajnálom, hogy közted és Lando között nem működött.. - Sóhajtott.

-Nem kell megjátszanod magadat. - Nevettem halkan.

-Nem játszom meg magam, sajnálom ahogyan viselkedtem veled. - Tette kezét a kezemre, őszintének tűnt ahogy nézett rám de kurvára nem hiszek neki.

-Ez kedves tőled. - Mosolyogtam rá hihetően. - De így alakult a dolog, ennyi. - Néztem vissza a füzetre.

-Kezdődik! - Mondta és elhelyezkedett a széken.

-Jaj, de jó! -Mondtam unalmasan majd letettem a füzetet és a pasit néztem aki a színpadra ment, szemeim elkerekedtek.

-Ez a pasi nem.. - Nézett rám Lui.