A harmadik terem (2. rész)

4

Pénteken Mr. Wesley behívott mindenkit különböző időpontokra, hogy elvégezzük a papírmunkákat, és beszéljen velünk pár szót.
Én fél háromra mentem, és örömmel láttam, hogy egyből bemehetek, hisz nem volt nála senki.
Leültem vele szembe, ő pedig sóhajtott.
-Ms. Jones, napok óta azon gondolkodom, hogy ezt meg hogy csinálta?
Értetlenül néztem rá, bár, volt egy tippem, hogy mire gondol.
- Remélem nincs szó lefizetésről, vagy ehhez hason....
-Jaj, Mr. Wesley, dehogyis! - vágtam közbe gyorsan. - Egyszerűen csak kértem egy esélyt, meg ilyenek - hadartam.
Az előttem ülő férfi elmosolyodott.
-Rendben, csak meglepődtem. Nem maga az első hallgató, aki szeretett volna otthon gyakornokoskodni, és nem maga az első, aki lépett ennek érdekében. De nem sokan jártak sikerrel.
-Öhmm, tudja, Mr. Robbinson igazán jószándéku ember. Megadja az esélyt.
Mr. Wesley mégjobban elmosolyodott.
-Igen, azt jól tudom. Mr. Robbinson egy igazán nemes ember. Csak ebben a témában nem ő dönt. David Black, egyedül, mert a legtöbb nyomozást ő vezeti. Felhívott és azt mondta, hogy meggondolta magát, idézem:"Nem a legerősebb láncszem, de látok benne lehetőséget ".
Remélem nem vette észre, hogy teljesen elvörösödök. Nagyon mérges lettem. Ez szó szerint háborút követel.
-Értem, köszönöm, hogy elmondta.
-Igazán nincs mit, nehezen tartom a számat - nevetett fel. - Viszont ideje nekiállni a papírmunkának.

Mikor hazaértem, egyből bedőltem az ágyba, és azt hittem, megesz az ideg. Már megbántam, hogy ráerőltettem Davidre az egészet, mert úgy tehet nekem keresztbe, ahogy akar. De visszamondani nem fogom.
A telefon csörögni kezdett, és éreztem az ereimbe, hogy ő az.
Kitapogattam a telefont, és ahogy ránéztem, egyből az ő neve villant fel.
-Igen? - szóltam bele sóhajtva.
-Szóval, hétfőn reggel kilencre legyél az irodába. Késés nem elfogadott. Ezenkívül leírom, hogy milyen papírokat kell hozz magaddal. Átadlak Cartiernek, ő vezeti a kiberosztályt, és....
-Álljunk meg! - vágtam egyből közbe. -Nem ez áll a szerződésben! Én a nyomozói osztályon vagyok.
-Jó, hogy ilyenkor képes vagy elolvasni a szerződéseket - sóhajtott. -Mindegy. Most nincs egyenlőre ügyünk, viszont a kibertámadásomra elkell még egy kéz. Amíg nincs semmi, ott leszel.
-Jó - mondtam gorombán.
-Ha végig a megsértődött kislányt fogod játszani, elég rövid karriered lesz nálunk.
-Nem játszom azt. De én szeretnék éles bevetéseket!
-Ezt pont úgy mondod, mint egy ötéves kisfiú. Nőjj fel! Nem mindig az van, amit megálmodsz, meg próbálsz kihisztizni magadnak. Majd ha bizonyítasz, résztvehetsz az ügyekbe.
És evvel le is tette a telefont.
Tudtam, hogy neki úgy jön át az egész, hogy hisztizek. Viszont, nem hagyhatom, hogy háttérbaszorítson. Ha neki bizonyítás kell, hát bizonyítani fogok.