A harmadik terem (2. rész)

5

Háromnegyed nyolckor léptem be az épületbe. Őszintén be voltam szarva, mert nem lesz könnyű megfeleni Davidnak, de eldöntöttem, hogy csendbe fogok tűrni mindent, amit tesz.
A második emeletre kellett menjek, és útközben legalább öt emberrel találkoztam. Az egész épület a nyomozóké volt, és egyáltalán nem gondoltam, hogy ilyen sokan vannak.
Ahogy kiléptem a liftből William állt előttem, aki pont egy nővel beszélgetett. Mozgásomra odakapta a fejét, és melegen elmosolyodott.
-Olivia! Olyan jó újra látni! Remélem nem izgulsz.
-Jaj, én is nagyon örülök, hogy újra találkozunk! - mosolyogtam vissza rá. -Kicsit igen, de gondolom ez normális.
-Persze, de nincs okod rá. Figyelj, David már vár. Előtte viszont kicsit be szeretném mutatni a terepet, ugyanis Davidet ismerve ezt a lépést kihagyja.

William nagyjából húsz perc alatt bemutatta a helyet. Elég sokan dolgoztak itt. Öten az informatika részen (ide nem vitt be, mondván,hogy eleget leszek itt) , heten voltak nyomozók, és még másra is voltak emberek.
A kört David irodája előtt fejeztük be. Egyedül neki meg Williamnek volt saját, külön helye.
-Itt is van az ő irodája.
-Mit mond? Ideges lesz mert késtem pontosan hat percet? - néztem rá feszülten.
William jóízűen felnevetett.
-Ha ilyen meg is történik, kimentelek, nyugodj meg. Sőt, gyere előzzük meg a gondot - mondta, majd ki is tárta előttem az ajtót.
Kellett egy rövid pillanat, míg a lábaim megindultak. Besétáltam, és jobbra fordulva Davidet pillantottam meg, amit valami papírokat olvas az asztalánál ülve.
-Késtél - mondta fel sem nézve a papírokból.
Szólásra nyitottam a számat, ám William megelőzött.
-Miatta késett. Körbevezettem - mondta szelíden.
David erre felpillantott.
-Vagyúgy. Ez az első és utolsó alkalom.
William sóhajtott, majd rám nézett.
-Innentől sajnos magadra vagy bízva. Én vezetem az egész helyet, de a te főnököd David.
Megpaskolta bátorítóan a vállam, kisétált, és becsukta maga után az ajtót.
-Ülj le! - szól David.
Így tettem. Letettem az asztalára a papírjaimat.
-Ezeket hagyjuk későbbre - tolta félre. -Beszélgessünk kicsit.
Mélyen a szemembe nézett, és ez sajnos teljesen rabul ejtett. A pulzusom az egekbe volt, természetesen az izgalomtól, de leginkább magától Davidtól. Olyan jó volt látni, még akkor is, ha most végtelenül kegyetlen lesz.
-Ne hidd, hogy különleges bánásmódban fogsz részesülni. És nem leszel nyomozó, amíg nem bizonyítasz az informatikai osztályon. Érted?
-Igen - bólogattam hevesen.
-Helyes. Viszon, ha őszinte akarok lenni, remélem bevehetlek. Jónak ígérkezik az egyetemi eredményed.
A gyomromba lévő pillangók egyből feléledtek.
-Azt hiszem ennyi. Jöhet a papírmunka! - vette elő a papírjaimat, majd egyből neki is állt.

Hamar befejeztük, és ahogy megvoltunk felállt.
-Gyere, elviszlek Cartierhez. A többit majd ő elmondja.
Felálltam, és kinyitotta előttem az ajtót. Kiléptem rajta, és megvártam még bezárja maga után. Ezután megérintve a hátam (!!) vezetett. Az éritésétől teljesen elkábultam, de még mindig nem értettem, hogy válthat ki ilyen érzelmeket belőlem.

Az informatika terem nagyon kellemes volt. Számtalan számítógép volt benne, és épp négy ember tartózkodott ott.
Ahogy beléptünk egy szőkehajú, tetovált, harmincas évei végén járó férfi lépett hozzánk.
-Hello, Cartier vagyok! És te lennél az új csaj - mondta mély hangon.
Épp szólalni akartam, viszont David gyorsabb volt.
-Remek, magatokra is hagylak. Ha nem bír magával, csak szólj - nézett Cartierre, és ki is lépett.
-Jól kihúzhattad nála a gyufát.
-Nem mondanám, inkább csak az agyára megyek. Amúgy, Olivia vagyok - ráztam vele kezet.
-Örülök. Remélem sikerül beilleszkedned, ugyanis csak férfiak dolgoznak ezen az osztályon. Te vagy valaha az egyetlen nő.
-Féljek? - mosolyogtam.
-Ó, nem. Nem vagyunk kiéhezett perverzek. Vagyis, Robertet azért kerülném - mondta csendesen az utolsó mondatot. - Viszont az a jó hírem, hogy David inkább csak ügyek közbe jár ide.
-Szuper - vigyorogtam, viszont belül inkább sajnáltam. -De gondolom helyzetjelentést kell adj - nevettem.
-Viccen kívül, igen. Nálam viszont az lényeg, hogy csináld meg a dolgod, és a többi nem érdekel. Na de gyere, megmutatom a helyedet.