A harmadik terem (2. rész)

11

Másnap reggel hétkor kipattant a szemem, pedig David megmondta, hogy tízig be ne merjem tenni a lábam az irodába.
Tehát láttam, hogy Henry fent van Messengeren, így magamhoz rendeltem.
Nem telt bele tíz percbe, már nálam is volt.
-Mondj el mindent! - huppant le az ágyamra.
-Titoktartásim van, szóval...
Szóval mindent elmondtam neki. Igazából olyan, mintha csak én tudnám.
-De kafa! Lehet a végén otthagyom a Tescot - csillant fel Henry szeme, majd egyből elsötétül. - Hé, kölyök. Tudod kivel találkoztam a tegnapi műszakom alatt?
-Na, kivel?
-Ericcel. És utánad kérdezett. Elmondtam neki mindent, ami veled van, hogy piszkálod a halottak életét, meg ilyenek.
Erre az infóra muszáj volt felülnöm. Eric ezelőtt két és fél évvel a pasim volt, történetesen az első és utolsó, akinek fél év után eleg lett belőlem, és szakításunk után kereken huszonnégy órával más lány kezét fogta.
-Mit reagált?
-Há' nézett egyet, nem vágta mi van, de lefordította neki a kolléganőm, akivel dolgoztam. Utána megint nézett egyet, és elköszönt.
-Pff, jobb lett volna enélkül az infó nélkül - mondtam, majd elővettem a telefonom. - Ideje készülni.

Kereken tízre értem be az irodába, de mikor benyitottam, nem volt bent senki.
-Olivia!
Szólt valaki a hátam mögül. Megfordulva a mosolygó Williamet láttam.
-Jó napot! David merre van?
-Nemsokára jön, leszaladt a boncolási jegyzőkönyvért. Tökéletes alakalomnak láttam ezt a pár percet, hogy kérdezek tőled valamit.
-Tessék mondani - néztem rá kíváncsian.
-Reménykedem benne, hogy David nem viselkedik túl... durván veled - húzta el kissé a száját - Ha igen, nyugodtam szólj és megoldjuk.
-Ó - pislogtam rá - Nem, nem, egyáltalán nem az!
-Biztos? Tudod, néha túl komolyan veszi a dolgát.
-Nem, dehogyis, tényleg. A legjobb ember mellett tanulok - mondtam őszintén.
William mosolyogva hallgatta, amit mondok, majd vállatvont.
-Rendben, ha nincs semmi gond, akkor megyek is. Csak ennyit szerettem volna.
Abban a pillanatban, ahogy ő megfordult, David termett az ajtóba.
-Miben segíthetek? - kérdezte Williamtől miközben bejött.
-Semmiben, csak beszélgettem egy kicsit Oliviával. Később találkozunk - mondta integetve, majd eltűnt.
David azonnal az asztalához sietett, majd letette a kezében lévő dossziékat.
- Ülj le! - mutatott a székre, amiben mostanában elég sokat ültem. Tettem, ahogy mondta.
- Kezdjük a boncolással - mondta, még mindig állva. - Mondom mi a helyzet, közben olvasd is. Vigyázz, képek is vannak benne.
Elémtolta az egyik dossziét, én pedig gondolkodás nélkül felnyitottam. Tényleg voltak benne képek, s nem túl előnyösek. Ez a szakma már csak ilyen.
-A boncolásból kiderült, hogy nagymennyiségű alkoholt fogyasztott halála előtt. A halál időpontját jól tippelted, és nagyjából ennyi.
Pár másodpercig gondolkoztam. Ez nem volt sok, de valami mégis eszembejutott.
-Azt mondtad, hogy a takaritónő előtte pár órával takarított. Tehát nagyjából este.
-Igen. Mit akarsz evvel? - ült le, majd karbatett kézzel nézett.
-Mi volt a nő vallomása?
-Nincs nálam, de elmondom röviden. Végig sírta az egészet, de elmobdta, hogy nagyjából 10 órakor lépett ki a házból. Nem fejezte be a takarítást, viszont az áldozat hazaküldte. A nő elmondása szerint Antonio nagyon ideges volt, de nem részég. Ez a lényeg, ami most érdekelhet.
Elgondolkodtam.
-A házban nem találtunk semmit, ami alkoholfogyasztásra utalt - néztem Davidre. - Se pohár, se maga az alkoholt tartalmazó üveg. Jól emlékszem, ugye?
-Igen, jól emlékszel.
Tekintetében csak úgy csillogot a kíváncsiság.
-A gyilkossal ihatott Antonio, aki a gyilkosság után eltüntette a bizonyítékokat.
David halványan elmosolyodott.
-Van kamera? - kérdeztem, mielőtt bármit is mondhatott volna.
-Ha lenne, már sokkal előrébb lettünk volna. Azt mondta a takarítónő, hogy pár hónapja elromlott a bejárat feletti, és ezért Antonio leszereltette az összeset.
-Bakker - sóhajtottam - Az lett volna a Joker.
-Abszolút. De legalább érdekesebb az első ügyed.
-Fogjuk rá. Visszatérve, kit hallgattak még ki?
-A szeretőjét. Ő mégkevesebbet mondott, viszont valami nagyon hasznosat. Most figyelj. Elmondta a haszontalan történetüket, és ennyi. Semmi mást nem tudott. Majd mielőtt kivonult volna megemlített valamit.
-Mit? - kérdeztem kíváncsian.
-Emlékszel arra, mikor először kellett bemérned egy hívást? - dőlt kissé előre.
-Persze. Mi közé annak ehhez az egészhez?
-A lány, akit elraboltak, Antonio egyik modellje. Az elrablókat mai napig nem sikerült elkapni.
-Szerinted van egymáshoz köze a kettőnek?
-A szerető szerint van, ugyanis Antonionak, elmondása szerint sok volt a "sötét ügye", de egyikről se tud semmi konkrétat.
Újralapozgattam a bonckönyvet, meg úgy mindent, hátha tudok valami értelmeset mondani, de egyszerűen el voltam akadva.
-Nem tudom. Ez még nagyon homályos.
-Azt mondom, vonulj el egy kicsit gondolkozni. Vidd magaddal a papírokat. Használhatod William irodáját, ő most nem lesz itt - tolta felém az asztalon lévő cuccokat. - Amint tudom valamit, szólok.

William irodája nem sokkal volt nagyobb, mint Davidé, de rendezetlenebb. Davidnél minden pontosan elhelyezkedett, míg Williamé inkább hasonlított egy igazi nyomozóirodához.
Másfél óra után se jött gondolat az eszembe.
Egyszerűen kevés volt az információ, és még azt se tudtam kitalálni, hogy mi legyen a következő lépés. Hogy kit kellene kihallgatni. Vagyis, tudtam. A modelleket. De nem hittem, hogy többet tudnak mondani, mint az előző tanúk. Vagy, talán mégis. Hisz őket is érintette a veszély.
És ennél a gondolatnál egy óriási ötletem támadt. Szinte feltéptem az ajtót, és szaladva mentem David felé.
-David! - rontottam be az ajtaján. Épp egy nyomozó kolléga volt bent, aki ijedten fordult felém, Daviddal együtt.
-Mi történt? - pattant fel.
-Van egy... ötletem - mondtam zihálva
-Hallgatlak.
-Na figyelj - tártam szét a karjaimat, jelezve, hogy képzelje el, amit most mondani fogok. - Valaki be kell épüljön a modellek közé. Tudod, mint a Beépített szépségben! Persze, nem úgy, de mégis! Hisz Antonion kívül csak a modellek tudják, hogy milyen veszélyben is vannak! - hadartam.
Daviden látszik, hogy komolyan elgondolkozik, míg a másik nyomozó némán figyelte a reakcióját.
-Nem rossz ötlet - bólogatott - Viszont kizárólag a modellek meghallgatása után, hogy biztos legyen, hogy veszélyben vannak ők is.
-Igen, persze. Az egyik nő a nyomozóosztályról, például... -kezdtem bele, de félbeszakított.
-Például te.
Nagyokat pislogtam rá.
-Mi? Nem! Például Amelia, neki sokkal inkább modell alkatja van.
-Olivia, rajtad kívül két nő van a nyomozóknál, és mindkettő más ügyön dolgozik. Ezenkívül vagy olyan csinos, hogy beállj modellnek, és evvel lezártam a témát!
Lélegzetvisszatartva néztem rá, és bókja elfeledtette velem a feladatot. Bólintottam, majd kifordultam a teremből.