A harmadik terem (2. rész)

19

Az elmúlt három nap a földi pokol volt. Nem vagyok az a nő, aki nagyon utálja ezeket a szépítkezős dolgokat, de a jóból is megárt a sok, ezenkivül tényleg nem rajongok ezekért.
A Daviddal való találkozásom másnapján egésznapos arcápolása, meg ehhez hasonlók voltak beosztva. Velem volt Tella, aki nélkül valószínűleg hülyén haltam volna meg, ugyanis fogalmam se volt, hogy mikor mit csinálnak velem. De, túléltem. Igaz, hogy minden másodpercben az ügyön kattogott az agyam, és azon, hogy David vajon épp mit csinál, de túléltem.
Másnap rohantam a fodrászhoz. Igazából ő is csinált valamit a hajammal, de nagyjából ugyanúgy nezett ki, mint előtte. Ez az egyesen haj átka.
Utána mentem a kozmetikushoz, aki rendesen megkínzott, mire hazaértem, az arcom egyes helyeken fel volt dagadva. Az utolsó napom pedig annyiból telt, hogy elmentem felpróbálni az interjúra szant ruhát, picit bevettek belőle, majd indultam is a repülőtérre.
Odaérve, gyorsan körülnéztem, és magamba elkönyveltem, hogy mindannyian itt vannak. Tella egy öleléssel köszöntött, amelyet viszonoztam, ugyanis igazán megkedveltem ezt a lányt, annyi, hogy kicsit sokat beszél.
- Hölgyeim,mindenetek megvan? - kérdezte a menedzser. Bólintottunk, mire elvitték a csomagjainkat, mi meg felszálltunk. Tella mellettem foglalt helyet.
-Nem értem, miért kell Párizsba menni egy interjú miatt - mondtam.
-Ez nem csak egy interjú. Jövőhéten lesz a Párizsi divathétvége, ez arra kell.
-Nem tudták volna akkor megcsinalálni?
Mielőtt válaszolhatott volna, megcsörrent a telefonom. Nem is kellett odanézzek, hogy tudjam, hogy David az, így hát egyből felvettem.
-Változott a terv - szólt bele egyből.
-Mert?
-James elkapta a himlőt a fiától, szóval úgy tűnik, hogy én kell utánatok utazzak.
Belül már örömtáncot jártam, de hangomba semmiképp se akartam kimutatni örömömet.
-Aha, és ezt miért kellett bejelenteni? - vágtam vissza a saját stílusával.
-Mert nemhogy megbotlasz a magasarkúba, mikor meglátsz - mondta minimális szórakozottsággal a hangjába - Este találkozunk.
Sóhajtva vettem el a telefont a fülemtől.
-Ujuj, jól hallom, este? - szólt egyből Tella vigyorogva.
Összevont szemöldökkel feléfordultam és széttártam karjaimat.
-Miért hall bele mindenki a telefonomba?
-Le se tagadhatod, hogy bele vagy zúgva.
Összepréseltem ajkaim, mert hirtelen nem tudtam valászolni, és evvel hamar elárultam magam. Tella egyből felnevetett, és visítozott, mire én próbáltam lecsitítani.
-Jó, nyugodj le, úgyse lesz ebből semmi. Nagyjából annyi visszonzást  kapnak az érzéseim, mint a kiskori macskámtól. Leszart, csak az kellett neki, hogy ettessem, és amíg neki jó volt, addig mindenkinek.
Tella erre elhallgatott, de még mindig vigyorgott.
-Csak meg kell egy kicsit simogatni, és megszeret. Mint a macskákat - kacsintott rám, én meg átváltottam a piros egyik mély árnyalatába, és végül nevetve hozzávágtam az ülés mellett lévő kispárnát.

A repülőút alig negyven perc volt. Odaérve elfoglaltuk hotelszobánkat, melyekbe kettesével raktak minket.
A sminkelés és ehhez hasonlók egyből megkezdődtek, pedig még volt három óra az interjúig.
Tettek rám elsősorban valami fehér maszkot, megmosták a hajam, rajtam pedig egy fehér köntös volt. Az összkép tökéletes volt, és azt mondták negyven percig így kell legyek.
-Ha most beállít David, én leszúrom magam - mondtam Tellának a kanapén ülve, miközben várakoztunk.
-A végeredménytől el is felejtené, hogy mit látott.
Elhúztam a szám, és tényleg azon imádkoztam, hogy ne jöjjön be.
Mikor szóltak, hogy menjek lemosni a maszkot, szinte futottam, annyira megörültem.
A hajamat besütötték, és egyszercsak a sminkes elővette egy kék árnyalatokban pompázó szemjhéjpalettát.
-Öhmm, nem akarok az a lány lenni, de ebből akarnak kenni rám? - néztem fel, mire ő unottan sóhajtott.
-Pontosan, a sötétkék ruhához, sötétkék smink jár.
-Nem lehetne valami átlagosabbat?
Szó nélkül lecsapta a palettát, és elővett egy mindennapibb darabot.
-Köszönöm - mosolyogtam rá, mire ő a homlokomtól fogva hátradöntötte a fejem.

Miután minden megvolt, elsétáltam az egészalakos tükörhöz. Őszintén, sose láttam így magam. Mivel nem tudok sminkelni, és a hajgöndörítővel is égettem már le a hajam, így minden alakolomkor hasonlóan néztem ki, de most előttem egy kicsit más nő állt. Szívembe hálát éreztem a sminkes iránt, hogy szolidabb, mégis ragyogó kinézetett varázsolt nekem, a hajamat el tudtam volna viselni kissé hullámosan mindennap, és a ruha meg egyszeruen gyönyörű volt. Davidnek viszont igaza volt abba, hogy a magasarkúba nem tudtam járni. Nem volt az a veszélyesen magas, de valamiért járkálás közben nem hajlott rendesen a térdem, és így elég robotszerű volt a mozgásom.
-Na, ha most nem zúg beléd a csávó, akkor sose - mondta Tella, aki akkor lépett be. Mellette eltörpült a kinézetem, hisz modell létére sokkal természetesebben hatott, mint én.
-Én megelégednék azzal, de te, te beléd mindenki más bele fog.
Erre csak elmosolyodott, majd karon ragadott, jelezve, hogy menni kell.

Az előtérbe érve kanapék voltak elhelyezve. A menedzser ott várt minket, mi meg leültünk.
-Egyszerre hárman fogtok bemenni, és minden csoport húsz percet lesz bent. Szépen válaszoltok, ahogy tanítottuk.
Ahogy bement az első csoport, tudtam, hogy itt az én időm. Átültem Maryhez, aki épp valami magazint olvasott. Érkezésemre felnézett, és mosolyogva összecsukta azt.
-Hellóka. Mi még nem nagyon beszéltünk. Mary vagyok! - nyújtotta kezét, én pedig bemutatkoztam, és mosolyogva megráztam azt.
Egy pár percig csak csevegtünk, nem akartam egyből a mélyvízbe dobni. Így is sajnáltam, hogy ki kell használjam egy kicsit.
-Szembejött valamelyik nap a tesód Facebookon. Vagyis, gondolom a tesód, mert ugyanaz a nevetek.
Mary arca kicsit elkomorult, de továbbra is próbált mosolyogni.
-Neil? Ő a tesóm.
-Igen, igen, ő volt az. Igazán szimpatikus - játszottam meg egy álmodozó sóhajtást.
-Hát, az van, hogy már fél éve nem beszéltünk - mondta, mostmár a mosoly teljesen leolvadt az arcáról.
-Miért?
Már épp válaszra nyitotta ajkait, amikor kicsapódott az előtér ajtaja, és David lépett be rajta. Szeme egyből rám tévedt, én pedig elfelejtettem bármit is kiolvasni a tekintetéből, annyira meglepődtem. Fél másodpercig csak állt, majd végül köszönt, és intett a fejével, hogy menjek utána.
Levettem gyorsan a cipőmet, és utána siettem. Előre engedett, és bezárta utánunk az ajtót. A kis, szűkös előtérben találtam magunkat, ahol fél méter se volt közöttünk.
-Itt jó lesz, ne menj tovább - mondta. Ezzel annyi volt a baj, hogy, ha ilyen közel áll hozzám, akkor pont semmire se fogok emlékezni a mondandójából.
-Itt van Mary testvére - súgta közel hozzám. - Mit tudtál meg?
-Épp megszakítottál - mondtam csendesen, ám indulatosan. - Azt mondta fél éve nem beszélnek, de nem tudtam meg, miért.
Idegesen sóhajtott.
-Ez nem tetszik. Amikor kivonultok, a szemeddel őt keresd.
Bólintottam. Nagyon zavarban voltam, de próbáltam szerepben maradni. Ő elkezdett matatni, majd előhúzott egy pisztolyt a zsebéből.
-És ezt mégis hova tegyem? - néztem rá.
-Ha figyeltél volna tudnád, hogy a combodnál, a ruhádba van egy zseb. Én most kimegyek, te szépen megkeresed, majd visszamész, mintha semmi se tortent volna.
Rátette a kezét a kilicsre, és egy hosszú, mély pillantás után kilépett az ajtón. Úgy utáltam abban a pillanatban, hisz a szavai, tettei és tekintetei annyira ellentmondtak egymásnak, hogy úgy éreztem, ő se tudja, mit akar.

Sziasztok! Kis közvélemény-kutatás következik. Az lenne a kérdésem, hogy jobban szeretitek az ehhez hasonló, hosszabb részeket, vagy inkább szeretitek, ha rövidebb, és jobban el van osztva? Várom a válaszokat. :3