A harmadik terem (2. rész)

25

Egy hét múlva se lett meg Mr. Wesley. Egyszerűen nyoma veszett, pedig az egész ország őt keresi.
Kedd este anyával, apával es Henryvel készültünk vacsorázni. Anya meg apa főzött, én meg Henrynek meséltem.
-Szóval azt mondod, hogy hamarosan lezáródhat az ügy? - kérdezte Henry.
-Nem tudom megmondani. Viszont David még nem látja a végét, pont ezért kell elmenjek holnao arra a nyomorult fogadásra - sóhajtottam morcosan.
-Ne is reménykedj, Henry - szólalt meg apa, én pedig értetlenül Henryre néztem.
-Hm?
-Apukáddal fogadtunk - vigyorgott. - Ötven-ötven fontot tettünk fel.
-Mire? -néztem felválltva rá, meg apára.
-Én arra tettem a pénzem, hogy az  ügy vége előtt összejöttök, az öreged meg arra, hogy utána.
-Na neee! - hitetlenkedtem.
-Én csak reális vagyok - szólalt meg apa.
-Csak szólok, hogy az én zsebembe fog kikötni száz font, merthogy egyik se válik be!
Erre a kijelentésemre mindenki nevetni kezdett, még anya is. Ennyit erről.

Másnap már kora délután megkellett jelenjek a fodrásznál. Most se sokat csinált a hajammal, kissé hullámussá varázsolta, majd egy szép fejdísszel koronázta meg. Ezután mentem sminkeshez, aki már megtanulta, hogy hiába is próbálkozik, szóval csak egy minimális szépítéssel letudta.
Ezután elmentem az utolsó állomásra, ahol a ruhám következett. Nagyon tetszett, egy éjszakakék estélyi volt, ezüst mintákkal benne. Szépnek éreztem magam, de amikor a többi lányra néztem, egyből rájöttem, hogy túlcsillognak engem. Nem baj.

A fogadás célja az volt, hogy megismerjük új "tulajdonosunkat". Amikor a menedzser ezt mondta, jött , hogy felpofozzam. Szegény lányokról úgy beszélt végig, mintha tárgyak lennének. De ők hallgattak, szóval én is, hisz rövidesen kiszállok ebből.
A terembe érve, a férfi már ott várt. Hatvanas évei közepén járhatott, és látszott rajta, hogy kő gazdag. Figyeltem társaim arcát, egy kevésnek közülük felcsillant a szeme, ám a legtöbben csak összeszorított szájjal nézték. Tellának, aki mellettem állt még könnybe is lábadt a szeme.
Sorba üdvözölt mindenkit egy pohár pezsgővel, majd elfoglaltuk helyeinket. Nem tűnt fel neki, hogy nem tartozom közéjük, de ami azt illeti, nem is figyelt meg különösebben.
Vacsoráztunk, beszélgettünk, vagyis vagy heten beszélgettek, mi pedig csak néha szoltunk bele. A férfi leszögezte, hogy valamelyik nap mindenkivel külön szeretne beszélgetni. Reméltem, hogy erre már nem kerül sor.
Pár óra után úgy éreztem, hogy nem bírom, muszáj levegőzzek pár percet. Ahogy felálltam, Tella egyből megkérdezte, hogy hova megyek, és ajánlkozott is, hogy jön velem. Kimentünk, és elkezdtünk sétálni az épület udvarán, ami nagyon tágas volt. Tella egyből elkezdte mondani, hogy mennyire nem szimpatikus neki már most új főnöke, és pár perc múlva belebotlottunk Emilybe, aki az egyik padon ült, és sírt.
-Mi a baj? - kérdezte Tella, miközben odasiettünk hozzá. Szólásra nyitotta ajkait, de mikor meglátta, hogy én állok Tella mellett, egyből meggondolta magát.
-Semmi. -szipogta. -Menjetek vissza.
Természetesen nem hallgattunk rá, és leültünk a két oldalára. Ahogy leültem Tellához húzódott közelebb, de nem zavart, mert legalább nem állt fel.
-Na gyerünk, mond már mi van - szólt Tella. - Látjuk, hogy nem vagy jól.
-Nyugodtan mondhatod, Emily.
Nem válaszolt, rám se nézett. Pár percig így ültünk, csendben, majd Emilyi, kissé megnyugodva megszólalt.
-Menjünk vissza.
Már épp állt volna fel, mikor egyszercsak ütés érte a fejét, és előre esett. Arra se volt érkezésünk, hogy sikítsunk, vagy megforduljunk, ugyanis minket is ütés ért, és eluralkodott a sötétség.

Arra kelltem fel, hogy valaki sír mellettem. Kinyitottam lassan a szemem, és azt vettem észre, hogy egyedül egy éjjeli lámpa világít. Szornyen fájt a fejem, de lassan felemelten, és ekkor láttam, hogy Tella sír, akit Emily ölel. Az arcáról neki is folytak a könnyek, de ő csendben volt.
-Te jó ég. Mi történt? - néztem a lányokra.
Tella kicsit elcsendesedett és megvonta vállát.
-Nem tudjuk. Nem rég ébredtünk.
Körülnéztem. Egy szobába voltunk, aminek szürke, festett falai voltak, de csak egy ágy volt benne, meg egy bedugott lámpa, ami kis fényt adott. Ezenfelül két ajtó volt található. Nehezen felálltam, és szédelegve odamentem az egyikhez. Kinyitottam, és egy szűkös helyiség tárulkozott élem. Egy vécé és egy mosdó kagyló volt csupán benne. Bezártam, majd a másik ajtóhoz siettem.
-Zárva - mondtam, majd idegesen visszamentem.
-Most mi lesz? - kérdezte Emily könnyes szemmel.
-Várunk, míg valaki beavat.

Nem kellett sokat várnunk. Talán fél óra telhetett el, mire megmozdult a kilincs. Lassan kinyilt, és a fejfájásom miatt először nem tudtam beazonosítani a személyt, csak mikor teljesen belépett.
Mr. Wesley volt az.