A harmadik terem (2. rész)

13

Belül eszméletlen volt a yacht. Borzasztóan kellemetlenül éreztem magam, mivel láttam, hogy a lányok teljesen otthonosan mozogtak, és már ösztönösen mentek a nappali felé, mivel az egész dolog előtt a menedzser megbeszélést tartott.
Némán mentem utánuk, amíg a nappali előtt, valaki kicsit meglökte a vállam.
-Szia! Tella vagyok. Látom nem vagy megszokva a helyzettel. Semmi gond, segítségedre leszek! Merthogy, te is a miénkre. Szóval ez a legkevesebb.
Kissé rémülten ránéztem, ugyanis egy levegőből hadarta le az egészet.
-Köszi. Igazán... örülök - mosolyogtam rá.
-Nincs mit! Ülj mellém!
Ahogy kimondta leült a hatalmas fehér kanapéra, és a karomnál fogva lehúzott maga mellé.
Mozdulni se mertem, de nem is volt rá szükség, ugyanis a menedzser megszólalt.
-Remélem mindenki itt van - mondta, majd körbenézett, és végül összecsapta tenyerét - Helyes. Kik lesznek közösségi oldallal foglalkozók? Öt embert kérek!
Egyből öt kéz emelkedett az égbe, az egyik a mellettem ülő Telláé volt.
-Posztolnunk kell a hétvégéről az oldalainkra - súgta nekem.
-Remek! Ezenkívül - vette csendesebbre a hangját a menedzser - mint észrevettétek, új társunk van. Kérlek benneteket, hogy mindenképp ugyanúgy viselkedjetek vele, az életetek múlik rajta. Ebédnél megkapjátok a programlistát, addig is jó pihenést.
Végszóra el is távozott, a legtöbb lány pedig felállt.
-Jössz a medencéhez? - kérdezte Tella, ahogy felpattant.
Mielőtt válaszolhattam volna, egy másik lány szólt közbe, és sétált oda hozzánk. Gyönyörű, hullámos szőke haja volt, barna szemei, és kb. 170 cm magas volt.
-Szerintem nem a medencéhez kéne menned, hanem a sminkesekhez, hogy kezdjenek valamit a fejeddel - mondta undorodva.
Teljesen ledöbbenve néztem rá, hisz nem tudtam felfogni, hogy ez egy felnőtt nő szájából hangzott el.
-Emily - sóhajtott Tella - Neked meg mi bajod?
-Nem ő kéne legyen inkább a te testőröd? Vagy ennyire se képes?
Erre felálltam.
-Elnézést, Emily, nem értem mi a probléma...
Összevonta a szemöldökét.
-Nem, ettől nem fogsz okosabbnak tűnni, hogy megjátszod magad.
Egyre értetlenebbé vált számomra a dolog.
-Tehát van valami, és nem szimplán annyi, hogy undok vagy. Értem. Szóval, beavatnál?
-Tényleg ennyire hülye csitri vagy - forgatta sszemeit. gyre közelebb jött hozzám, viszont én egy fél lépést nem tettem hárta.
-Hallgatlak.
-Az van, hogy szépen csendben megcsalt veled David.
Hevesen pislogni kezdtem, Tella meg a hátunknál felvisított.
-Megtörténhet, hogy összekeversz valakivel.
-Ó - nevetett fel Emily - Nem vagyok vak, most is vele jöttél.
-Emily, nézd, én...
-Három hónapja elkezdtünk randizni, és utána szó szerint lepatintott! Vajon miért? Na, szerinted?
-Hé, hé, hé, állj le! - fogtam meg a vállait, mire egyből kirántotta magát, de leült a kanapére. -Elsősorban, köztem, meg David között nincs semmi. A gyakornoka vagyok. Ezenkívül meg a randizás nem egyenlő avval, hogy együtt voltatok. Tudod mit? Lényegtelen. Nem tudom miért pattintott, de nem miattam, az száz.
Láttam rajta, hogy nemsokára elsírja magát. Nem nézett rám, szigorúan a fóldet kémlelte, de látszott rajta, hogy nagyon nincs jól.
-Én annyira szeretem őt. Kiismertem. Úgy nézett rád, mint rám soha. Egyik nap felhívtad. Az volt az utolsó nap, mikor keresett- mondta csendben, majd felállt, és elviharzott.
Mozdulni se tudtam, annyira megdöbbentett ez a jelenet. Tella valószínűleg osztozott az érzéseimen, mert csak pár pillanat után nézett rám, és szólalt meg.
-Most tényleg szükség van a medencére.
-Tella, ha nem gond, én felmennék a szobába.
-Ó, persze. Gyere, megmutatom.

Estig semmi nem történt. Ebédeltünk, utána csoportos medencézés volt, majd csoportos jóga, végül pedig vacsora. Ezalatt az idő alatt Emily végig leszegezve tartotta a fejét. Megismerkedtem a többi lánnyal, voltak köztük közvetlenek és olyanok, akik mindent csak munka miatt csinálna.
Egy kiadós fürdő után a telefonomra nézve láttam, hogy van két nem fogadott hívásom Davidtól, egy anyától és egy Henrytől.
Az utóbbi kettőt visszahívtam, de fél óra alatt el is meséltem nekik a napom nagyrészét. Az Emilys részt még Henrynek se mondtam, egyszerűen nem volt életkedvem beszélni róla.
Alig tettem le a telefont, kopogtak az ajtómon.
-Ms. Jones - kukkucskált be a menedzser az ajtómon - Keresik telefonon. - nyújtotta be a telefonját, mire én felálltam, és odamentem hozzá.
-Ki az?
-A nyomozó úr. Nem tudja elérni magát.
-Helyes. Mondja meg neki, hogy ennek így is kell lennie.
-Olivia! - szólt a telefonból David, mire én kikaptam azt a menedzser kezéből, aki ijedten csukta be maga után az ajtót.
-Mi az? - kérdeztem indulattal.
-Olivia, mégis mi ütött beléd?
-David... - vettem egy mély levegőt.
-Igen?
-Rohadj meg! Legalább szólháttal volna, hogy épp ki akarnak majd nyírni miattad! Meg, mi az, hogy szó nélkül eltűnsz és nem válaszolsz valakinek? Ez a legalja!
Kiszakadt belőlem, és ahogy kimondtam ezeket, abszolút meg is bántam.
-Ittál?
És, talán mégse bántam meg.
-David, ne mond, hogy nem tudod, miről beszélek.
Pár pillanat csend, valószínűleg erősen gondolkodott, ami végül meghozta a gyümölcsét.
-Ne csináld, hogy Emily rád szállt.
-Azt nem mondanám. De nekemállt. És nem is csodálom. Azt hiszi, miattam toltál ki vele.
-Remélem megmondtad neki, hogy ilyenről szó sincs - mondta csendesen, egyből hangnemet váltva.
-Meg, de ha ilyen fontos neked, igazán megmondhattad volna te is neki - feleltem keserűen.
-Nem az. Evvel lezárom a témát. Nagyon nem szakmába illő viselkedés volt az előbbi, ez pontlevonást igényel. Majd beszélünk.
Kinyomott. Ez ennyi volt. Egyik részem ki nem állhatta ebben a pillanatban, másik részem pedig szégyellte magát, hogy ilyen hangnemben beszélt a felettesével. Ezen a ponton már gondolkodni se mertem a történteken, ugyanis a semmi is összeesett ebben a pillanatban.