Tagadásban - l.s.

1

A videóban apa épp elég félreérthetően a lába közé helyezi a mikrofont, miközben Harry bácsit nézi. Nagyon össze vagyok zavarodva, nem tudom eldönteni, hogy amit látok tényleg igaz-e vagy csak beleképzelem. Már vagy a harmadik ilyen videó jön velem szembe az este folyamán.
Hirtelen valaki benyit a szobámba, mire lecsapom a laptopom tetejét.
- Apaa! Már ezerszer kértem, hogy kopogj mielőtt bejössz a szobámba. - szólok rá, mire ő felvonja a szemöldökét.
- Mi van fiam, pornót nézel? - kérdezi apa szórakozottan, én meg csak meredek rá nagyra nyílt szemekkel.
- Én n-nem... - dadogom.
- Na, mutasd ide, mi olyan érdekes! - apa közelebb sétál hozzám és leül mellém az ágyra.
- Ez egy nagyon rossz ötlet. - jelentem ki.
- Ugyan, biztos nem tudsz nekem semmi újat mutatni. - felnyitja a laptopom tetejét és ekkor elindul a videó, amit korábban néztem.
Apa nagyra nyílt szemekkel próbálja felfogni a látottakat, majd egy sóhaj kíséretében felpattan és kisiet a szobából. Hallom amint letrappol a lépcsőn. Ez nagyon cringe volt...

Nem találom a telefonomat. Már mindenütt megnéztem a földszinten, ezért úgy döntök az emeleten folytatom tovább a keresést, hátha a szobámban hagytam. Épp elindulok felfelé a lépcsőn, mikor Louis sietve szembejön velem.
- Mi van tesó? Olyan fejet vágsz, mint aki szellemet látott. - nem válaszol semmit, csak elviharzik mellettem. Mi történhetett? Már megint összevesztek Freddie-vel?
Az emeletre érve, rögtön a szobám felé veszem az irányt, és lekapva a telefonomat töltőről a zsebembe csúsztatom. Ezután Freddie szobája felé veszem az irányt, ahova bekopogok és résnyire nyitva az ajtót, bedugom rajta a fejem. Freddie az ágyán ül, maga elé meredve és nem szól semmit, mikor meglát engem. Ez nagyon fura...
- Csak egy pillanat. - szólok oda neki, majd az apja keresésére indulok.
Louis-t a teraszon találom, amint idegesen a cigijét szívja.
- Mi történt fent? Freddie-vel van valami? - nem válaszol semmit, csak megdörzsöli borostás állát. - Nyögj már ki valamit, a frászt hozod rám! - sürgetem, értetlen arckifejezéssel.
- Megtörtént, amitől mindig is tartottunk. - hadarja, mire egy pillanatra megáll bennem az ütő. Rögtön tudom, hogy miről van szó, és azt is, hogy egyedül képtelenek vagyunk lekezelni ezt a szituációt. Besietek a teraszról, és kikapva a telefonomat a zsebemből, tárcsázom Eleanor-t. Hosszú perceken keresztül csöngetem, de nem veszi fel.
- A picsába... - szitkozódom. A következő személy, aki eszembe jut, Lottie. Tudom, hogy női segítségre lesz szükségünk. Szerencsére pár csöngés után beleszól a telefonba:
- Szia, Oli! Mi újság? - érdeklődik.
- Kurva nagy a baj... Freddie-ről van szó. - darálom köszönés nélkül.
- Mi történt? Hol van Louis? - hangja aggódóan cseng.
- Legyen elég annyi, hogy nincs használható állapotban... - mondom a teraszajtó felé tekintve.
- Mi az, Freddie hazahozta az első barátnőjét? - kérdezi humorosan.
- Rosszabb. - vágom rá.
- Talán drogozott? - faggat tovább.
- Rosszabb. - nem tudom, hogy mondjam el neki.
- Akkor mégis, mi történt? Balesete volt? Az Isten szerelmére Oli, mondj már valamit! - kérlel kétségbeesetten. Nem válaszolok, remélem, hogy magától rájön miről van szó.
- Ez csak egyet jelenthet. Máris indulok!

Feldúltan járkálok fel, s alá a teraszon, miközben már a harmadik cigimet szívom és próbálom feldolgozni a történteket, de ez szinte képtelenségnek tűnik. Mi a fasz volt ez egyáltalán? Faszom. Ő tényleg azt látta, amit én láttam? Ennél még az is jobb lett volna, ha pornót találok a fiam gépén. Mindig is tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap, de valahányszor eszembe jutott, elhessegettem az ezzel kapcsolatos gondolataimat, mert nem akartam ezzel foglalkozni. De bazmeg, most se akarok. Ilyenkor mi van? Nem intézheti ezt el valaki helyettem? Kezelje le Oli a szituációt. Vagy jöjjön haza Eleanor. Miért mindig akkor megy el, amikor szükség van rá? Bezzeg, ha nem történik semmi és nyugodtan lennék, mindig itt lóg a nyakamon... Remélem, mire bemegyek elfelejtődik ez az egész, szóval még kint maradok egy kicsit. Mondjuk, baszott hideg van, és még papucs sincs rajtam, de biztos nem megyek be érte, még a végén összefutok Freddie-vel. Nem gondoltam, hogy valaha is tartani fogok a saját fiamtól. Biztosan rengeteg kérdés van benne. Na, de bassza meg, bennem is! Most akkor, hogy is volt ez? Együtt voltunk vagy nem voltunk? Nem voltunk! Persze, hogy nem voltunk. Hogy is lettünk volna? Hát nekem barátnőm van. Akkor is az volt. Én heteró vagyok. De akkor mit látott a fiam? És mit láttam én? AI! Csak az lehetett, manapság már olyan fejlett a technológia, hogy az ember emlékeibe is belenyúlnak. Pedig én ott se voltam Harry-vel. Mindvégig Zaynnel voltam. Erről meg lehet kérdezni akárkit, ugyanezt mondaná. De mi van, ha Freddie megkérdezi, kiről szólnak a dalaim? Nyilván Eleanorról, a barátnőmről. De mi van akkor, ha valami olyat hoz fel, amikor nem is voltunk együtt? Akkor kétségkívül Brianával voltam. Mással nem is lehettem. De kivel láttam Ed-et Manchesterben? Gondolkodj, Louis, gondolkodj! Egyedül! Az „All along" megkérdőjelezhetetlenül a magammal való kapcsolatomról szól. Egyedül maradtunk fönt reggel hatig, hogy baromságokat nézzünk a TV-ben; egyedül vettünk a Tesco-ban cigit, meg kenyeret. Tisztán emlékszem, ahogy magamba fordultam és azt mondtam, bárcsak később találtam volna magamra. Fiatalok és naivak voltunk akkoriban. De a fejemben ez úgy van meg, hogy ennek így kellett lennie. És most otthon vagyok, mindenhol jártam a világban és tévedtem. Bevallom, ennyi. Egymagamban szívok az ágyban... akarom mondani, a teraszon. És alig várom, hogy felébredjek és felhívhassam magam és azt mondjam „egész idő alatt, te voltál az". Egyedül láttuk Ed-et Manchesterben és magamat ölelgettem, miközben játszott. Valahányszor meghallom azokat a dalokat, visszavisznek engem arra a helyre. Még azután is, amiket tettünk, volt pofám azt mondani: „bárcsak később találtam volna magamra". Ennyi. Ez a sztori. Bárki megkérdezi, ezt kell előadni. Nem is kell előadni, csak az igazat mondani, ami ez.
A többieket is meg kéne győzni, hogy azt mondják, amit én. Eleanor tartani fogja a száját, ő tudja, hol a helye. Oli... Oli-t meg én pénzelem, a munkája múlik ezen a hazugságon. Akarom mondani, az igazságon, mert ez az igazság. Vagy most mi van? Kezdek belezavarodni... Nem baj, nyomás alatt nő a pálma! A kutyák meg csak nem árulnának el. Bár mondjuk... Cliff a múltkor is - illetve vagy 10 éve - beleugatott Harry interjújába. De hogy is került hozzá Clifford? Biztos nem volt más, aki vigyázzon rá és El odavitte. Én nem lehettem, nekem nincs ilyen emlékem. Látod, Louis? Nincs is itt mitől tartani. Most már akár be is mehetsz így, hogy ezt megbeszéltük. Fasza gyerek vagy. Azzal elnyomom a cigit és bemegyek a házba.

Berakom a szatyrokat a csomagtartóba, majd Taylorral beszállunk a kocsiba. Kifordulok az útra a parkolóból és fél kézzel beütöm a Wase-be az otthonunkat. Óvatosan vezetek, mert szakad az eső és csúszós az út. Közben hallom, hogy megcsörren Taylor telefonja.
- Taylor Russel, tessék! - szól bele kedves hangon. Az illető a vonal másik végén mond valamit, mire a kedvesem azt mondja: - Szerintem téves szám lesz. Viszhall!
- Minden rendben? - érdeklődöm, miközben ráfordulok a Hendon Way-re.
- Igen, csak valaki teljesen mást kerestek... Olyan jól esik ez a csönd. A végére már nem bírtam, ezt a nyüzsgést, ami a plázában volt. - panaszkodik, de egyetértek vele.
- Igen, rengetegen voltak. Legközelebb nem hagyhatjuk az utolsó pillanatra a karácsonyi vásárlást. - ingatom a fejem.
- Tudom, sosem csinálunk ilyet, de te is tudod, hogy most sok minden összejött egyszerre, ezért nem tudtuk korábban megoldani. - feleli.
Pár percig csendben ülünk, majd egyszer csak megszólal: - Milyen szép az a lila kardigán, amit anyukádnak vettünk. - néz rám mosolyogva.
- Remélem tetszeni fog neki. - válaszolom szűkszavúan, mert az útra kell koncentrálnom. Nem szeretek sötétben vezetni, főleg ilyen időben.
- Szerinted a kicsi jól van otthon? Tegnap is fájt a hasa. - kérdezi aggódva.
- Biztos minden rendben, drágám. Anya jó gondját viseli. Egyébként is már elég nagy ahhoz, hogy másra bízzuk. - mondom, remélve, hogy ezzel megnyugtatom őt.
- Tudod, az zavar a legjobban a terhességben, hogy mielőtt elindultunk a plázából, elmentem mosdóba, de már megint pisilnem kell. Nincs egy benzinkút valahol a közelben? - érdeklődik Taylor.
- Biztosan van drágám, a legközelebbinél megállunk. - válaszolom megértően.
Kis idő múlva, megállok egy benzinkút parkolójában, és Tay kiszáll a kocsiból.
Hirtelen megcsörren a telefonom, és egy olyan személy nevét jelez ki, akivel már vagy öt éve nem beszéltem. Nagyon meglepődök, megfordul a fejemben, hogy talán ki kéne nyomnom, de végül győz a kíváncsiság, így felveszem.
- Na, mi van? Nem bírod nélkülem? - poénkodok, de rögtön meg is bánom, hogy ezt mondtam. Mi van, ha valami fontos dolog miatt keres?
- Öhm... Szia, Harry bácsi! Én vagyok az, Freddie. - válaszol egy gyermeki hang. A fia?! Erre aztán nem számítottam.
- Öhm... Szia Freddie! Ne haragudj, azt hittem mással beszélek. Minden rendben? - kérdezem, bár nem igazán tudom, hogy reagáljak. Nem kellett volna így felvennem a telefont.
- Igazság szerint, lenne pár kérdésem. Rólad és apáról van szó. - rólunk?! Hogy jött ez fel egyáltalán, annyi év után?
- Hát, rendben... Ti most otthon vagytok? - érdeklődöm zavartan.
- Igen, itt vagyok apánál, Londonban. - feleli és a hangjában van valami, ami Lou-ra emlékeztet.
- Rendben, indulunk hozzátok. - azzal köszönés nélkül lerakom a telefont, épp mikor Taylor visszaül az autóba. Ez egy érdekes estének ígérkezik... - Drágám, változott a terv. Nem haza megyünk.

***
na, hát ez lett volna az első rész. az ötlet nem teljes egészében az enyém, volt egy kis segítségem. kíváncsiak vagyunk rá, hogy nektek is olyan vicces lesz-e ezt a rövid sztorit olvasni, mint nekünk volt írni. kicsit komédiás jellegű, leginkább színházi darabként tudnánk elképzelni, mivel az egész kb. 4-5 óra alatt zajlik le. nyilván, ennek az írásnak nem igazán lenne értelme angol nyelven, mert túl sok benne az olyan poén, amit csak a mi nyelvünkön lehet jól kifejezni. reméljük, érthetőek a szemszögváltások, direkt nem írtuk le, hogy melyik kihez tartozik, hogy többet kelljen rajta agyalnotok. :D ha tetszett nektek, ne hagyjátok visszajelzés nélkül! köszi, hogy itt vagytok! <33
/louis' little shit & v./