Tagadásban - l.s.

5

Louis megragad a pólóm nyakánál fogva és berángat a konyhába. Ijedten meredek ideges arcára.
- Nem megmondtam, hogy azt az estét sose hozhatod fel többet?! - üvölt az arcomba. Segítségkérőn Eleanorra pillantok, de ő csak meglepetten pislog ránk az ebédlőből. - Főleg nem a gyerek előtt. - folytatja Tommo, valamivel halkabban, de még mindig dühösen. Nem hittem, hogy ennyire érzékenyen érinti ez a téma. Épp védekeznék, mikor Freddie fennhangon megszólal a nappaliból:
- De apa, én erről már tudtam... Tudom, hogy anyával nem voltatok együtt, csak becsúsztam. - Louis-val meglepetten összenézünk. Az hogy lehet?
- Te mondtál neki valamit erről? - intézi nekem a szavait barátom, mire a fejemet kezdtem ingatni.
- Én ugyan nem. - Louis remeg az idegtől, miközben lassan kisétál a konyhából, én pedig követem őt.
- Ki mondta ezt neked? Kitől tudsz te erről? - faggatja idegesen a fiát, mire én a vállára teszem a kezem, hátra ezzel elcsitítom. Látom, amint Niall ledermed, Freddie pedig rá emeli a tekintetét. Összenéznek, majd ezt követően Niall elkapja a fejét és összeszorítja a száját.
- Ez szemenszedett hazugság! Mi anyáddal komoly kapcsolatban éltünk akkoriban. - jelenti ki magabiztosan Louis élete egyik legnagyobb hazugságát. El ne röhögd magad, Oli! El ne röhögd magad.
- Olyan komolyban, hogy másnap este az én ajtómon kopogtattál... - vágja rá Harry, mire szemöldököm a homlokom tetejéig szalad. Na, ebből hogy vágod ki magad, Tommo? Niall ide-oda kapkodja a fejét kettejük között. Tudom, hogy a szíve mélyén annak örülne a legjobban, ha ezek ketten még mindig együtt lennének. Erre már Eleanor is kijön a konyhából.
- Én ezt most nem értem. Drágám, akkor ezek szerint te és Louis... - Louis nem hagyja, hogy Taylor befejezze a mondatát, hirtelen közbevág:
- Nem történt semmi! Semmi nem volt köztünk! - kel ki magából ismét, isten tudja már hányadszor az este folyamán.
- Nem tőled kérdeztem! - vág vissza Taylor, mire nagyra nyitom a szememet. Még sosem hallottam korábban ilyen hangnemben beszélni őt. Tény, hogy nem sokszor találkoztam vele. Ezúttal Harry-n volt a sor, hogy valami frappáns válasszal álljon elő:
- Drágám, ebbe most inkább ne menjünk be. Majd otthon megbeszéljük és kérlek, ne izgasd fel magad, tudod, hogy árt a babának.

Érzékelem, hogy ismét kezd feszültté válni a hangulat, ezért úgy döntök, itt az ideje, hogy hozzálássunk az evéshez.
- Kész a vacsora, szerintem menjünk be az ebédlőbe. - szólok közbe, mire Liam egyetértően bólint.
- Ez egy jó ötlet, úgyse vacsoráztam ma még. - rögtön feláll a fotelből és elindul a konyha felé.
- Persze, még etessük is meg őket, nem? - vágja oda Lou, mire szúrós tekintettel nézek rá. Miért nem tudja egyszer az életben befogni a száját? Nem, hogy értékelné a vendégszeretet, amit a volt bandatársai felé mutatok. Meg amúgy is, legalább együtt vagyunk. Mikor volt utoljára ilyen? Közben Louis hozzászólását figyelmen kívül hagyva mindenki bevonul az ebédlőbe, Liam-et követve. Odaintek Lou-nak, hogy induljon el befelé, amire ő csak egy szemforgatással reagál, de végül eleget tesz kérésemnek. Mire beérek az étkezőbe, már mindenki elfoglalta a helyét az asztalnál, kivéve Harry-t, akinek csak az asztalfőn maradt hely - pont Lou-val szemben - aki az asztal másik végében ül le. Behozom a konyhából a parmezános csirkét, a salátát, majd a rizst, és a vörös bort is.
- Taylor, neked milyen innivalót hozhatok? - kérdezem a terhes kismamától.
- Mentes vizet, köszi. - felel, mire Harry is hozzászól:
- Kaphatnék én is inkább vizet? Vezetek. - ezt hallva bólintok egyet.
- Persze, mindjárt hozom mindkettőtöknek. - válaszolom kedvesen, majd odaszólok Louis-nak: - Szívem, felbontanád, kérlek a bort?
- Hogyne... - mondja Lou, és örülök, hogy nem folytatja már megint valami bunkósággal a mondatát. Elindulok a konyhába, hogy vizet hozzak a vendégeinknek, mikor Lottie utánam szól:
- Nincs valami üdítőtök? - érdeklődik, mire hátra kapom a fejemet.
- Narancslé jó lesz? - kérdezek vissza. Bár senki nem iszik nálunk, szerencsére mindig van otthon valami üdítő, mert Lou munkája miatt, számítok a vendégekre, rendszerint beugrik valaki hozzánk a lehető legváratlanabb pillanatokban. És milyen jó teszem, hogy ilyen felkészült vagyok.
- Tökéletes. - válaszolja, én pedig épp eltűnnék a konyhában, amikor Louis megszólal:
- Egy sört is! - int nekem, mintha étteremben lenne. Itt már aztán végleg betelt a pohár.
- Hozz magadnak, te is itt laksz! - vetem oda ingerülten, mire ő szemet forgat, és azt feleli:
- Akkor jó lesz a bor is. - azzal a borosüvegért nyúl, hogy töltsön magának. Lusta dög. Látom, amint Oli megszólalna, feltételezem ő is inkább sört innia, de végül inkább csöndben marad.
Nem sokkal később megjelenek egy tálcával a kezemben, rajta a kért innivalókkal. Tisztára pincérnőnek érzem magam, már csak a kötényem hiányzik. Mindenkinek odaviszem az italát, köztük Oli-nak is a sörét, mire meglepetten néz rám, de aztán megköszöni. Louis-ra nézek, aki szúrós tekintettel néz rám, de figyelmen kívül hagyva elfoglalom a helyemet közte és Lottie között.
- Jó étvágyat, szedjetek nyugodtan. - mondom kedvesen, mire Niall a szedőkanálért nyúl, de Louis hirtelen rácsap a kezére:
- Én szedek előbb, én vagyok a házigazda! - neveletlen. Még hogy ő a házigazda, én főztem rájuk, én itatom őket. Hogy nem sül le a bőr a képéről.
Miután mindenki elkezdett enni, kínos csend áll be, amit végül Oli tör meg:
- És, ti dolgoztok még vagy már nyugdíjba mentetek? - poénkodik, de nem veszi észre, hogy senki nincs humoros hangulatában.
- Anyád. - vágja rá flegmán Liam. - A múlt hónapban jöttem haza a turnémról.
- Én most épp az új albumomon dolgozom, múltkor olyan jó volt az atmoszféra a stúdióban, nagy reményeket fűzök ezekhez a dalokhoz. - teszi hozzá Niall.
- Emlékszem, milyen faszát stúdióztunk 18' szeptemberében, mikor az „All along"- ot írtuk. - nyögi be elgondolkodva Lou, a semmiből, mire mind elhallgatunk és minden tekintet rá szegeződik. - A picsába, már megint mit mondtam...
- Tényleg Tommo, kiről szól az „All along"? - kérdez rá Niall arra, ami már engem is hosszú évek óta foglalkoztat.
- Ezen már én is gondolkodtam. - felelem, és bekapok egy falatot a csirkéből. Közben oldalról látom, amint Louis már a második pohár borát tölti ki. Feszült... nagyon feszült.
- Szívem, hát te is tudod, hogy rólad írtam, ott voltunk mindketten Manchesterben, oda jártál egyetemre. - magyarázkodik, de nem sok sikerrel. Engem erről nem tud meggyőzni.
- De életem, mi Londonban láttuk Ed-et. - válaszolom higgadtan, de látom rajta, hogy csak még dühösebb lesz.
- Szerintem meg nem! Én mondom neked, Manchesterben láttuk. - próbálja rám erőltetni az igazát, de ebből nem engedek.
- Ezt gyorsan kideríthetjük, googlizzunk rá. - nyúl a telefonjáért Ni.
- Arra semmi szükség! - pattan fel Lou a székéből, majd odasiet Niall-höz, és kiveri a telefont a kezéből, ami az asztal alatt landol.
- Héé! Az az én... - kiált fel, de Louis nem engedi, hogy befejezze a mondatát:
- Majd veszek másikat. - sétál vissza a helyére.
- Drágám, épp most rúgott a kicsi. - helyezi Taylor Harry kezét a hasára a semmiből, mire mindenki feléjük kapja a fejét. Harry látszólag nagyon ingerült valami miatt, amit a barátnője is szóvá tesz:
- Ideges vagy, édesem? Miért remeg a kezed? - meg sem várva a választ, Taylor felém int:
- Eleanor, gyere csak ide! - felállok az asztaltól, és odamegyek hozzá. Megfogja a kezemet, és Harry keze mellé helyezi a hasára. Érzem. Meglepetten rámosolygok és azt kérdezem:
- Kis focista lesz, nem? Vagy balerina? - Louis-ra nézek, aki csak a fejét fogva támaszkodik az asztalon és belekortyol a borába.
- Ha minden igaz, kisfiú. - feleli mosolyogva Taylor.
- Egyébként, nekem úgy rémlik, mi láttuk együtt Ed-et Manchesterben. Nem emlékszem, hogy Eleanor is ott lett volna velünk. - teszi hozzá Harry, és most az egyszer egyet kell értenem vele:
- Hát persze, mert nem voltam ott. - vágom rá és én is felemelem kicsit a hangom, miközben visszaülök a helyemre. Louis válaszra sem méltatva rácsap az asztalra, mire az előtte lévő borral teli pohár kiborul és kisiet a teraszra. - Az új selyemabrosz! Karácsonyra varrattam! - kiáltok fel, de ő már nem hallja.
- Utána megyek. - mondja Lottie, de még mielőtt felállhatna, Harry közbeszól:
- Hagyd, majd én. - feleli, és Lou után siet.

***
ismét egy függővéggel zárunk, mi is lehetne jobb ennél? :D ötletek, hogy mi fog történni harry és louis között ezután? ha tetszett nektek a rész, ne felejtsetek reagálni rá! <33 további szép estét nektek! :)
/louis' little shit & v./