Tagadásban - l.s.

3

Ránézek a csirkére a sütőben, de ahogy látom, még kell neki egy kis idő. Leveszem a sütőkesztyűt és ekkor megérzem a jól ismert szagot, amit ki nem állhatok, főleg idebent. Louis! Berontok a nappaliba, mire mindenki felém kapja a fejét.
- Hát nem megmondtam neked, hogy ne szívj a lakásban?! Ezen veszekedtünk tegnap egész este. Minden bútorunkból árad a füstszag, csakis miattad! - kelek ki magamból, szavaimat Lou felé intézve. - Egyébként sziasztok! - köszönök újdonsült vendégeinknek, ők pedig felém intenek. - Taylor, de szépen kerekedtek már! Hányadik hónapban jársz? - érdeklődöm kedvesen, terelve a szót, hogy ne legyen olyan kellemetlen a szituáció.
- Harmincnyolcadik hét. - feleli, miközben én leülök a kanapéra nem messze tőlük.
- Akkor már nincs sok hátra... - mosolygok rá. - Jaj, úgy örülnék már én is egy kisbabának! - oldalról Louis-ra sandítok, mire ő grimaszol egyet.
- Persze, ezt az egy gyereket sem tudom kezelni... - válaszul csak megforgatom a szememet.
- Niall, te hogy hogy előbb ideértél, mint mi? Hisz én hívtalak... - szólal meg Harry, de mielőtt még válasz érkezhetne, Louis közbevág:
- Te hívtad ide Niall-t? Nem is értem, komolyan, mi volt az elképzelés? Zayn-t ne hívjuk ide rögtön? Azt gondoltad, együtt karácsonyozunk majd, mint a régi szép időkben? - stílusa az évek alatt, sajnos nem finomodott, pedig nagyon igyekeztem csiszolni rajta.
- Ilyesmi eszembe sem jutott, bár ha jobban belegondolok, már töltöttem itt korábban egy pár karácsonyt. - ezt hallva, testem megfeszül. Máris témánál vagyunk! Louis nem válaszol, csak ingerülten beleszív a cigijébe. Tudom, hogy épp minden erejével próbálja visszafogni magát. - Hm... Ez a ház nem sokat változott azóta. - néz körül Harry, mire Louis felvonja a szemöldökét.
- Pedig Eleanorral folyton összetörünk valamit. Múltkor is beszakadt alattunk az asztal. - veti oda neki, én meg már a fejemet fogom. Louis egyszerűen vállalhatatlanná válik, ha arról van szó, hogy féltékennyé kell tenni Harry-t. Régen is mindig ez volt.
- Úristen, apa! Hogy mondhatsz ilyet? - fakad ki Freddie. Szegény gyerek... - gondolom magamban, majd védekezni kezdek:
- Persze, kend rám! Csak te ugráltál a dohányzóasztalon miután Anglia megnyerte a Eb-t. - Lou erre nem válaszol, csak megforgatja a szemét, én pedig úgy döntök, hogy mivel eleve az volt az eredeti terv, hogy ma fát díszítünk, elindulok az emelet felé, hogy lehozzam a díszeket. Közben Harry és Niall, kimennek a kocsihoz valami céges telefonért. Nem is értem, Niall-nek nincs is cége...

Látom, amint Harry a bejárati ajtó felé sandít, majd rám néz. Mit akarhat ezzel üzenni? Figyelmen kívül hagyom, ez biztos csak a véletlen műve. Köhint egyet, mire felé kapom a fejem, és felvonom a szemöldököm. Biccent egyet kifelé, mire végre veszem a lapot. Akar tőlem valamit, de vajon mit? Gondolkozz Niall, kell egy jó ürügy.
- Jut eszembe, kint hagytam a telefonomat a kocsiban, érte megyek. - vágok a beszélgetés közepébe, mire értetlen tekintetek szegőznek rám. Látom amint Harry a fejét fogja. Miért? Ez hihető.
- Az előbb nem a kezedben volt? Még telefonáltál is. - intézi nekem a szavakat Lottie. Bazmeg, erre nem gondoltam.
- Nem azt, a cégest. - találom ki hirtelen, és még büszke is vagyok magamra, amiért ilyen gyorsan kimentettem magamat a helyzetből.
- Segítek neki megkeresni. - mondja Harry, mire Louis motyog valamit az orra alatt, de azt én már nem hallom, mert elindulok a kijárat felé, nyomomban a volt bandatársammal.
Épp, hogy kiérünk a házból, Harry megszólal:
- Annyira megvisel itt lenni... - és sóhajt egy nagyot. Ez kamu!
- Dehogy visel, hazudsz! - vágom rá, mire ő elneveti magát.
- Annyira vicces, hogy Louis ilyen kellemetlen helyzetbe került a fia előtt. - mondja szórakozottan. Tényleg az, de azért nem lennék Tommo helyében. Még szerencse, hogy nekem nem volt "titkos" románcom az egyik bandatársammal.
- De, ez már várható volt egy ideje, tele van veletek az internet, csak idő kérdése volt, hogy belefut egy ilyen kontetbe. - válaszolom. Én néha a mai napig ilyen videókat nézek róluk esténként...
- Pedig már egy jó pár éve nem volt köztünk semmi. - hárít Harry. A faszt nem! Mind tudjuk, hogy már megint hazudik. Jó, talán azóta, hogy Taylorral együtt vannak tényleg nem volt semmi.
- Az lehet, de az együtt töltött éveitekben mindig tudnak találni valami újdonságot a fanok. Ez amíg éltek beszédtéma lesz, sőt lehet még utána is. - felelem. Ez úgy, hogy nincsenek együtt elég nyomasztóan hangzik, talán újra össze kéne boronálnom őket. De mi lesz a csajokkal? Hmm... Talán őket is össze kéne hoznom.
- Olyan lezáratlan maradt köztünk ez az egész, soha nem beszéltem erről Taylorral, most pedig belekerült ebbe az egész drámába, hiba volt idehoznom. - sóhajt fel Harry. Valóban hiba volt, de most már mindegy, haza csak nem küldhetjük ebben a hidegben a terhes kismamát. Habár elvihetné a kocsit, Harry meg itt aludhatna...
- Egyszer meg kell tudnia, már egy jó ideje együtt vagytok, épp itt az idő. - tanácsolom, az előbbi gondolataimat elhessegetve.
- Megbántam, hogy úgy magára hagytam őt akkor, annak ellenére, hogy tudtam mindennél jobban szereti a bandát. - fejezi ki bánatát.
- Az mindnyájunknak egy nehéz időszak volt, Zayn is közrejátszott, és Liam-nek is ott volt az alkoholgondja, nem csak te tehetsz róla. - próbálom elérni, hogy ne érezze magát olyan rosszul, bár tény, hogy nagy szerepet játszott abban, hogy végül szünetre mentünk.
- Igen, de ti nem veszítettétek el őt barátként, én viszont minden létező módon elveszítettem, ahogy csak emberileg lehetséges. - fakad ki Harry, épp mikor kinyílik mögöttünk a bejárati ajtó és Taylor lép ki rajta, aki egy pillanatig nagyra nyílt szemekkel mered ránk, majd kedvesen megszólal:
- Olyan hideg van kint, miért itt ácsorogtok? Niall megtaláltad a telefonod? - a picsába.
- Menj be drágám, még a végén megfázol. Mi is megyünk mindjárt. - keresi a szavakat Harry, de látom rajta, hogy ő is meglepődött a barátnője váratlan megjelenésén. Taylor becsukja maga mögött az ajtót, és visszamegy a házba.
- Szerinted mennyit hallott? - kérdezi a barátom feszülten.
- Szerintem semmit. - vágom rá, hátha ezzel megnyugtatom. Biztos, hogy az egészet hallotta. - De most már menjünk be, mielőtt még gyanús lesz, hogy ilyen sokáig keressük azt az átkozott telefont.

A gardróbba érve kipakolom a szekrény aljából az idén vásárolt üveggömböket, a girlandokat, az égősorokat és az angyalkákat is, amiket még Freddie készített kiskorában. Dobozokkal a kezemben egyensúlyozok lefelé a lépcsőn, miközben hallom, amint Louis már megint felemeli a hangját, erőteljesen tagadva valamit:
- Mer' én mit mondtam? Már megint mit mondtam? - szegezi Liam-nek a kérdést Lou, én pedig lerakom a díszekkel teli dobozokat a kanapéra.
Ránézek a fára és észreveszem, hogy valami nem stimmel:
- Szívem, ez a fa ferde lett... - intézem Louis felé a szavaimat.
- Ferde a faszom. - vágja rá flegmán. Már megint hogy beszél velem.
- Oli, gyere csak ide, segíts megfordítani! - intek a vörösnek és úgy látszik, őt valamivel udvariasabban nevelték, mivel rögtön a segítségemre siet. Oli befekszik a fenyőfa ágai alá, én meg szemből vezényelem a műveletet:
- Jó, még egy kicsit jobbra... Neem, a másik jobbra. Most jó! - Oli épp kibújna a fa alól, mikor hirtelen rákiáltok: - Várj, mégsem! Kicsit vissza, balra... Nekem balra.
- Faszom már... - szitkozódik, de úgy tesz, ahogy mondok.
- Így jó. Köszönöm. - segédem visszaül a kanapéra, én pedig előveszem az égősort és elkezdem felaggatni a fára. Közben hallom, amint becsukódik a bejárati ajtó, Niall és Harry pedig visszatérnek köreinkbe.
- Na, miről maradtunk le? - érdeklődik Ni, miközben helyet foglal.
- Semmiről, csak Louis megint próbál minket meggyőzni arról, hogy neki van igaza. - válaszolja Liam, közben látom, amint Lottie a dobozokban lévő díszeket nézegeti.
- De szépek! Hol vetted őket? Én is valami ilyesmit keresek otthonra. - mondja Lotts, mire felé kapom a fejemet.
- Egyedileg készíttettem őket magunknak. - felelem.
- Kifizettünk érte egy rakat pénzt... - morogja Louis, amit nem is értek. Úgy csinál, mintha számítana neki ez a pénz. Szerintem abszolút megérte az árát. Felrakva az égősort, bedugom a konnektorba és csalódottan konstatálom, hogy a fele csak pislákolva ég.
- Lou, ez a régi égő, ami nem jó. Hova raktuk, amit tavaly vettünk? - nézek rá kérdőn, de látom rajta, hogy tiszta ideg és a legkevésbé sincs kedve ezzel foglalkozni.
- Nem azt raktuk fel múltkor a hálótokba? - veti fel Oli, mire beugrik, hogy igaza van.
- Akkor azt le kell szedni onnan. - jelentem ki.
- Dehogy szedjük, kell az oda! - vágja rá Louis, mire megpróbálok vele kompromisszumot kötni:
- Majd újév után visszarakjuk, megyek leszedem. - azzal pedig az emelet felé indulok. - Oli, te addig szedd le kérlek a másikat. - szólok vissza.
Miután sikeresen leaggattam a háló faláról az égőket, visszasietek a nappaliba, nehogy lemaradjak valamiről, de úgy tűnik így is lekéstem.
- És mi van azzal az esettel, amikor az egyik koncert után ti ketten rögtön felszaladtatok a hotelszobába? - veti fel Niall, mire Liam rákontráz:
- Tényleg, Louis te még el is botlottál útközben. Majdnem felborítottad a növényt a hallban.

***
na, azért most már kezdenek kiderülni olyan dolgok haz és lou kapcsolatáról, amik eddig nem voltak egyértelműek. a következő részekben több visszatekintés lesz a múltba, több szemszögön keresztül. reméljük tetszett nektek ez a rész, ha igen, jelezzétek! :))
/louis' little shit & v./