Tagadásban - l.s.

2

Clifford és Bruce fáradtan sétálnak mellettem, ahogy befordulok az utcánkba. A házunkhoz érve egy fekete kocsit látok megállni a kapubejárón és Louis egyik húga száll ki belőle.
- Szia, Lottie! Hát te? - érdeklődöm meglepetten, mégis kedves hangon miközben megölelem.
- Oli hívott, hogy történt valami Freddie-vel, amire Louis nagyon rosszul reagált. - adja tudtomra. Hogy micsoda?!
- Ezt nem értem, egy órája mentem el, akkor még nem volt semmi gond. - beengedem magunkat a kapun, majd bemegyek a házba, nyomomban Lottie-val. Az előszobában levesszük a cipőnket és a kabátunka, majd szabadon engedem a kutyákat.
Beérve a nappaliba, Oli-t a kanapén ülve találom.
- Mi történt? Többiek? - kérdezem azonnal.
- A gyerek a szobájában, Louis meg a teraszon szív már egy fél órája. - feleli. - Freddie, gyere le légy szíves! Megjött Lottie néni! - szól fel az emeletre, mire nem sokkal később Freddie lesétál a lépcsőn és megöleli a nagynénjét. Idő közben Louis is megjelenik, becsukva maga mögött a teraszajtót. Feszültnek tűnik.
- Lou, mi ez az egész? - kérdezem aggódva.
- Semmi, mi lenne? Mindjárt kezdjük díszíteni a fát. - zárja rövidre. Ennek nincs semmi értelme.
- Szerintem jobb lenne előbb ezt megbeszélni. - javasolja Oli karba tett kézzel.
- Nincs mit megbeszélni! Minden a legnagyobb rendben. - jelenti ki Louis határozottan.
- Nekem Oli a telefonba nem ezt mondta. - vágja rá Lottie, mire felvonom a szemöldökömet.
- Valaki elmondaná végre, miről van szó? - vágok közbe értetlenül. Hosszú másodpercekig senki nem válaszol, amit igencsak furcsának találok. - Hát jó, akkor ez nem derül ki. - azzal bevonulok a konyhába, Lottie pedig követ engem. Kicserélem a vizet a kutyák táljában, majd a hűtőhöz sétálok és kinyitom.
- Nem számítottam vendégekre, gyorsan összedobok valamit a tegnapi csirkéből. - mondom ki gondolataimat hangosan.
- Miattam ne fáradj, már vacsoráztam. - legyint, miközben én előveszek minden szükséges hozzávalót.
- Amúgy is meg kell csinálni a húst mielőtt még lejárna. - felelem.
- Tudok segíteni valamit? - érdeklődik kedvesen.
- Igen, kérlek vegyél ki egy tálat a szekrényből, én addig összevágom a csirkét. - mondom, miközben kiveszek a fiókból egy vágódeszkát, meg egy kést és elkezdem felszeletelni a húst. - Egyébként mit mondott neked Oli mikor felhívott? - kíváncsiskodom.
- Semmi konkrétat, elég zavaros volt minden, de azt ki tudtam venni a hangjából, hogy elég nagy a baj. - leteszi elém a pultra a tálat, amit én megköszönök. - Lehet, hogy Freddie coming out-olt?
- Arra nem hiszem, hogy Louis ilyen rosszul reagált volna. - ingatom a fejemet. Bár, tekintve hogy a saját szexuális beállítottságával kapcsolatban is tagadásban él...
- Akkor én már tényleg nem tudom, mire gondoljak. - válaszolja, közben behallatszódik Freddie hangja a nappaliból:
- „Apa, te most akkor buzi vagy?" - összenézünk Lottie-val, de egyikünk sem szól semmit. Vajon tényleg ezt mondta, vagy csak beképzeltem magamnak? A csend kezd túl kínossá válni köztünk, így megkérem őt, hogy vegye elő nekem az olíva olajat a szekrényből.
- Egyébként Freddie és Louis szoktak veszekedni? - vált témát hirtelen.
- Te is tudod, hogy Freddie egy angyali gyerek, de mióta elkezdett kamaszodni, Louis-val néha hadilábon állnak. - közben hallatszik, amint a nappaliban Lou valamire azt válaszolja:
- „Ez teljesen ellentmondásos, te is tudod, hogy évek óta Eleanorral vagyok együtt." - erről van szó - gondolom magamban, majd kiszólok a konyhából:
- Ezt tanúsíthatom! - ezután berakom a csirkét a sütőbe. - Arra számítottam, hogy lesz egy nyugodt esténk négyesben karácsony előtt, amikor feldíszítjük a fát, esetleg megnézzük a Reszkessetek betörőket, erre tessék! Ez történik. - fakadok ki Lottie-nak, de még mielőtt válaszolhatna, csöngetnek.

Épp rányomok a csengőre, mikor megáll egy kocsi a ház előtt és kiszáll belőle egy ismerős alak.
- Niall, hát te? - kérdezem, mikor ideér hozzám a bejárati ajtóhoz. Mielőtt még válaszolhatna, kinyílik az ajtó, és megpillantjuk Eleanort, aki meghökkenten néz vissza ránk.
- Niall, Liam! Ez aztán a meglepetés! - látszik rajta, hogy össze van zavarodva, de végül mosolyt erőltet az arcára.
- Hát ez kurva nagy! Újra összeáll a One Direction?! - hallom meg Louis szarkasztikus hangját a háttérből.
- Én csak beugrottam, mert erre felé volt ma dolgom, de ha zavarok már megyek is. - válaszolok az imént elhangzottakra.
- Hát nem a legjobbkor. - jelenik meg Oli az ajtóban.
- Ne hülyéskedj, gyertek be! És Niall, te mi járatban? - érdeklődik Eleanor, mire Niall a fejét vakarja és épp válaszolna, mikor megcsörren a telefonja:
- Ne haragudjatok, ezt fel kell vennem. - siet ki a házból, én pedig leveszem a cipőmet az előszobában.
- Na Louis, lenyugodtál már? - kérdezi Lottie a bátyára nézve. Úgy tűnik, nem mi vagyunk az egyedüli vendégek ma este. Ezek szerint belekeveredtem egy családi csetepatéba.
- Miért, mi történt? - kérdezem azonnal, miközben leveszem a kabátomat. Eleinte senki sem válaszol, majd egyszer csak Freddie ledobja magát a kanapéra, és azt mondja:
- Jó legyen, találtam apáról és Harry bácsiról egy kurva félreérthető videót a neten. - közben Niall is beér a nappaliba. Erre nem számítottam, nem foglalkoztam ezzel a témával már évek óta, azt hittem már rég túl vagyunk ezen, és mindenki továbblépett.
- Fiam, hogy beszélsz? Kitől tanultál meg ilyen csúnyán káromkodni? - kérdezi Louis a fiától, mire Eleanor cinikusan megszólal:
- Biztos nem az apjától...
- És mesélj, mi volt abban a videóban? - kérdezi Niall humorosan. Sosem tudja, hogy mikor kell befognia a száját.
- Ne most! Ezek szerint nagyobb a baj, mint gondoltam... Úgy látom, van mit megbeszélnetek. - pont jókor jöttem - gondolom magamban.
- Szerintem üljünk le a nappaliban, mit szóltok? - javasolja Lottie, mire a bátyja flegmán visszaszól neki:
- Persze, a végén olyan lesz ez az egész, mint egy anonim alkoholisták gyűlés. - én megjártam egy párszor a rehabot, nem egy leányálom... Rossz emlékeket idéznek fel bennem a hallottak.
- Hát igen, talán nem ártott volna terápiára menned ahelyett, hogy a szívásba menekülsz. - szítja a tüzet Lottie. Ezzel a kijelentéssel én is egyetértek, de voltam én is Louis cipőjében, sokszor nehéz beismerni, ha segítségre van szükséged.
- Milyen terápia? Nincs szükségem agyturkászra, velem minden a legnagyobb rendben, ti csináljátok itt a fesztivált, pedig még nincs is Újév. - emeli fel a hangját Tommo. Már nagyon ideges, mindenre ugrik. Helyet foglalok az egyik fotelben a nappaliban. A többiek is követik a példám Louis kivételével, aki feszülten fel-alá járkál a helyiségben.
- Louis, ülj le kérlek! - tanácsolom neki, mikor már a második kört teszi meg a nappali körül. Erre felkapja a vizet, és így válaszol:
- A picsába Liam, ne mondd meg nekem, hogy mit csináljak! Ha csak ezért jöttél, már mehetsz is. ­­- ezután a mondat után még inkább maradni akarok. Semmiképp sem szeretnék lemaradni a ma este történtekről.

Eleanor bejön hozzánk a nappaliba és letesz az asztalra egy pohár ropit és egy tál mogyorót.
- Hoztam egy kis nasit, vegyetek nyugodtan. - töri meg a kínos csöndet, nekem pedig eszembe jut, hogy nincs elég hely leülni mindenkinek a nappaliban. Felállok és behozok két széket az ebédlőből.
- Minek az a plusz két szék? - érdeklődik homlokráncolva El, pont mikor ismét csengetnek.
- Ki a faszom lehet az ilyen későn?! Nem hiszem el bazmeg, hogy nem lehet egy nyugodt estéje az embernek! - fakad ki apa, mire én összerezzenek és látom, amint elindul az ajtó felé. Rögtön tudom, ki lehet az.
- Apa, én idehívtam. - szólalok meg halkan, mire ő váratlanul visszafordul felém és szinte véreres szemmel azt kérdezi:
- Kit hívtál ide? - nagyon ki van akadva, ez egy nagyon rossz ötlet volt.
- Hát, a Harry bácsit. - felelem, de a hangomat alig találom. Apa és Oli összenéznek.
- Az lehetetlen. - jelenti ki.
- Ez az este egyre érdekesebb lesz. - mondja Eleanor szórakozottan, Oli pedig elindul az előszoba felé.
- Ki ne nyisd az ajtót! - szól rá apa fennhangon.
- Muszáj lesz, odakint mínusz két fok van és szakad az eső. - ránt vállat Oli.
- Ő akkor sem jöhet be. - szögezi le apa. Közben El ismét magunkra hagy minket és bemegy a konyhába.
- De hát Louis, a fiad hívta ide.
- Apa, ne égess már be, engedjük be őket. - szólok közbe.
- Őket? Mi ez a többesszám? - néz rám kérdőn apa, de én nem felelek semmit. Közben ismét megszólal a csengő. - Akkor mondjátok, hogy nem vagyok itthon. - és azzal az emelet felé veszi az irányt.
- Itt ordibálsz már mióta, szerinted nem hallatszik ki? - kérdezi Lottie néni, apa pedig ekkor megtorpan és Olira néz, aki a vállára helyezve a kezét annyit mond:
- Bocs tesó, ezt most meg kell tennem. - azzal ajtót nyit. Megpillantom Harry bácsit a barátnőjével az oldalán. Az előszobában leveszik a cipőiket és a kabátjukat, majd csatlakoznak hozzánk a nappaliba.
- Sziasztok! - köszönnek és Harry bácsi kezet fog volt bandatársaival. Apa a falnak dőlve, feszült arckifejezéssel figyeli őt. Harry bácsi neki is a kezét nyújtja, de apa karba teszi a kezét és elfordítja a fejét. Ez de kínos... - Bocs a késésért, jöttünk amint tudtunk, Freddie mondta, hogy valami fontos dologról van szó. - szólal meg Harry bácsi, mintha mi sem történt volna.
- Semmi gond, foglaljatok helyet! - mosolyog rájuk kedvesen Lottie néni, mire ők leülnek a nekik készített székekre.
- Hát ez kurva jó! - motyogja szarkasztikusan apa, rágyújtva egy füves cigire.

***
el is érkeztünk a második részhez, reméljük elnyerte a tetszéseteket! :) kíváncsian várjuk a véleményeteket a sztorival kapcsolatban, bármi nemű visszajelzést szívesen fogadunk. további szép estét nektek!
/louis' little shit & v./