Valóra vált álom (Sz.D.)

4.fejezet

Olivia szinte teljesen feltőltödve ment vissza dolgozni. Ez a pár nap amit otthon tölthetett számára maga volt a szabadság. Sajnos megkésve ,de oda ért a kórházba, ahol már a sógora nagy mosollyal az arcán várta.
A család számára ez egy hatalmas boldogság bomba volt, de most már ideje vissza térnie a megszokott életébe, és újra munkába állnia.
Nyomon követte a fejleményeket amíg nem volt itt, így tudta hogy a csapat nyert a legutóbbi mérkőzésen.
-Jó reggelt Jürgen.-köszönt oda a férfinak, aki épp az étkezőbe tartott.
-Olivia, végre itt vagy.-ment felé a férfi és már tárta is ki a karjait, hogy magához ölelje a nőt. Ő csak nevetve ölelte meg az edzőt, de hamar el is váltak egymástól.
-Mikor jöttél vissza?
-Tegnap este.
-És minden rendben van?-a nő csak mosolyogva elővette a telefonját és már mutatta is a képet a férfinak.
-Milyen gyönyörű kisbaba. Tiszta anyja.
-Az. Csak majd ha nagyobb lesz akkor ne legyen olyan.
-Majd az kiderül. Még messze van. És hogy hívják?
-Oliver Mayers.
-Szép név. Az Oliver nekem is mindig tetszett, de a feleségemnek nem. Ezért lett a fiam Marc. Ő döntötte el szülés után.-Olivia csak jól szórakozott a férfin ,miközben elindultak az étkező felé.
-Láttad a meccset?-ült le vele szemben az edző,egy tányér tojással a kezében. Olivia csak egy kávét hozott magával, hiszen ő már otthon reggelizet.
-Akar hiszed akár nem láttam. És gratulálok. Nagyon jó meccs volt.
-Ugye mondtam hogy jó lesz?-tudta hogy kire kérdezett rá, ezért a nő csak mosolyogva bólintott.
-Ez mégcsak az első meccse volt. Várjuk ki a végét.-Klopp csak nevetett egyet, hiszen tudja hogy Olivia csak vele szórakozik így ha a fiúkról van szó. Olivia sose kételkedne az edző döntésében, még akkor sem, ha az  70 millióba kerül.

Dominik csak maga mellé dobta a telefonját, hiszen pont egy olyan beszélgetés volt a barátnőjével amit nagyon nem akart. Egyre sűrűben veszekednek, ami meglátszik a kapcsolatukon is.
Már évek óta együtt vannak, és szereti is a barátnőjét, de az utóbbi pár hónapja valami nagyon megváltozott.
Nem töltenek már ennyi időt együtt mint régebben ,még akkor sem ha lenne egymásra idejük.
Hirtelen újra megszólalt a telefonja, de már nem az az illető kereste ,akivel pár perce beszélt.
-Helloo haveer. Mit csinálsz?
-Szia Trent, semmit. Miért?
-Na akkor kabd össze magad és menjünk el kajálni. Fél óra elég hogy össze szed magad?-a férfi csak végig nézett magán, és kelletlenül belenyögött a telefonba.
-Egy óra és felszedlek.-A csapattársa csak röhögöt rajta, de beleegyezett hogy egy óra múlva találkozzanak.
Talán még jót is tesz neki ha kimozdul kicsit, hiszen legalább nem agyal annyit majd.
Gyorsan elment a fürdőbe hogy valami emberi formát csináljon magának, de a neheze csak most jött. Szereti a ruhákat, ezért mindig nehezen választja ki a megfelelő öltözetet.
Tudja hogy sokaknak elég vad az öltözködési stílusa, de őt ez egy percig sem zavarja.
Mivel Trent nem mondta hogy hova is mennek enni, ezért csak egy laza szettet vett fel, és a haját gyorsan belőtte. Mostanában leszokott arról hogy vasalja, ezért kicsit göndörebben áll most neki.
Gyorsan össze szedte a holmiját és már indult is le a parkolóba ahol az autója várta. Jó lenne már végre találnia egy lakást, mert nem igazán szereti ha az autója a szabad parkolóban van. Neki annál többet ér ez a kicsike, hogy csak úgy hagyja télen nyáron a szabadban.
Ahogy leparkolt a férfi lakása előtt, már vette is elő a telefonját ,hogy szóljon neki hogy megérkezett. Nem kellett sokat várnia és a barátja már meg is jelent ,és már ült is be mellé az autóba.
-Csá haver.
-Csá. Hova is megyünk?-kérdezett rá Dominik, mert fogalma sem volt merre menjen.
-Van itt egy tök jó étterem. Kb tíz perc autóval. Beírom a címét, és akkor
oda találsz.
-Oké, addig mond merre menjek.
-Csak egyenes ki az utcából, és fordulj mindjárt jobbra. -Dominik úgy tett ahogy mondták neki, és mire kifordult az utcából már a GPS is jelezte az útvonalat.
-Jön más is?
-Aha. Beszéltem Darvinnal, jön ő is és még egy páran a csapatból.
-Na ez szuper.
-Ugye milyen jó vagyok?-Dominik csak nevetve a fejét rázta, de gyorsan vissza kapta a tekintetét az útra.

Olivia csak csendben ült és a barátnői beszélgetését hallgatta. Minden hónapban egy este össze ülnek egy jó étteremben ,és kibeszélik kivel mi történt az adott hónapban. Hiába tartják a kapcsolatot, nem sok idejük van egymásra hétköznaponként, hiszen mindannyian dolgoznak ,és valakinek már családja is van. Ezért találták ki ezt az estét. Ez csak az ő estélyük, pasik nélkül.
-Na Olivia, még nem is meséltél az új focistátokról. Láttam a meccsen nagyon jó volt.
-Jó játékos, fontos szerepe lesz a csapatban majd.-a nők csak össze néztek, hiszen ennél kicsit többet vártak.
-Tényleg olyan helyes mint a képeken?-hajolt az asztal fölé Mira, mire a többiek csak kíváncsian várták a válaszát.
-Ugyan úgy néz ki mint a képeken.
-Na ne szórakozz velem Liv, most komolyan csak ennyit mondasz?
-Mit akarsz Mira, mit mondjak még? 22 éves, magyar származású, leipzigtől igazolt ide.
-Nem az önéletrajzára vagyunk kíváncsiak Liv. Azt megtaláljuk a neten is.
-Ahogyan egy csomó képet és videót róla.- Olivia nem értette a barátnői miért annyira kíváncsiak a férfira, hiszen eddig egyik focistával sem tették ezt. Kérdezgették ugyan róluk, de nem pont ilyen témában.
-Azok nem olyanok. Ott mindegyiken nagyon jóképű. De kíváncsi vagyok hogy élőben is ugyan olyan helyes-e.
-Igen, ugyan olyan helyes élőben is mint a képeken. Most boldogok vagytok?- Ava csak vigyorogva nézett rá, hiszen elérte amit akart. Végre a nő mondott valami személyes véleményt is az egyik focistáról, és nem csak azt amit a munkája megkövetelt.
-Igen, én nagyon.
-Ahogyan én is. El kell mennünk egy meccsre, muszáj élőben is látnunk hogy tényleg olyan magas-e.
-Ez szuper ötlet Linda. Majd Olivia szerezz nekünk jegyet a legközelebbi meccsükre ami itthon lesz.
-Nana, még az sem biztos hogy legközelebb játszik.-Mira nem igazán szerette a focit, csak a játékosokat szerette stírölni.
-Ugyan már Lia, ezt te sem gondolod komolyan ugye? Ez a srác egy kész fönyeremény lesz majd.
-Nem beszélhetnénk másról?-Olivia csak nagy szemekkel nézett a bárátnőire de azokat nem hatotta meg.
-Miről szeretnél beszélni drága barátnőm? Meséljek a sok kakis pelenkáról?-Olivia csak elhúzta a száját, mire Ava csak jót nevetett.- na ugye hogy nem arra vagy kíváncsi te sem.
-Na ne. Csajok, azt nézzétek kik vannak ott.-mutatott az ajtó felé Linda, mire Olivia is oda kapta a tekintetét. Egyből felismerte őket, hiszen napi szinten látja ezeket a férfiakat.
Kicsit meg is lepődött hogy ennyien itt vannak, de hát egy szabad este nekik is jár.
-Wow ez a srác még helyesebb élőben mint a képeken. Mekkora hazug vagy Liv.
-Miért is Mira? Csak annyit mondtam hogy olyan mint a képeken. Ez az igazság.
-Nem köszönsz nekik?- Olivia csak megrázta a fejét, és reméli hogy Linda nem firtatja tovább.
-Pedig bemutathatnál nekik. Elliot biztos nagyon aranyos.
-Jézusom Mira, remélem tudod hogy csak húsz éves.
-És? Csak öt van köztünk. Az nem sok. És hidd el Liv, tudnék neki olyat mutatni, amire nem mondana nemet.
-Na jó, nekem innom kell valami erőset. Elment az eszetek ma.-állt fel az asztaltól, és körül sem nézve indult el a pult felé.
-Hello, egy martinit kérnek. Köszi.-a pultban lévő férfi gyorsan neki állt elkészíteni Olivia italát, aki a várakozásban csak az ujjaival dobolt a pulton.
-Olivia?-hirtelen a hang irányába kapta a fejét, és csak a férfi nevét tudta kimondani.
-Dominik?