52.fejezet

450 38 0
                                    

Talán még a csapat meccsen sem volt ennyire izgatott a végkimenetel miatt most. A magyar csapat nagyszerűen játszik és ezt mutatja is az eredményjelző tábla is. Dominik már az első félidőben szerzett egy gólt, ami miatt Olivia hihetelenül büszke volt. Főleg amikor a szurkolók a focista nevét skandálták. Liverpoolban is vannak hihetetlen szurkolók, de ilyet mint itt, még sose látott.
Lassan véget ér a mérkőzés, és nagyon úgy látszik hogy az eredmény innen már nem fog változni.
Amint megszólalt a sípszó és lefújták a mérkőzést, az egész stadion szinte felrobbant a csapat sikere miatt.
Olivia hatalmas mosollyal az arcán állt a lelátón és folyamatosan tapsolt. Hirtelen észre vette hogy Dominik szalad felé, és a férfi pillanatok alatt már fel is húzta magát hozzá és a korlátba kapaszkodott.
-Nagyon ügyes voltál. Gratulálok-próbálta túlkiabálni a tömeget hogy a focista hallja a szavait, de ez elég nehéz feladatnak minősült.
-Köszi baba.-csak gyorsan magához ölelte és egy apró csókot adott az ajkaira, mielőtt Dominik visszatért volna a csapathoz.
Ahogy a focista elment, a menedzsere és az édesapja elkezdte beterelni Oliviát a stadion belsejébe, ahol már a focisták nagyrésze jelen volt.
-Itt kicsit azért nyugodtabb. Nem látnak több százezren, ha a fiam újra idejönne.-Nevetett fel az édesapja, és Oliviának most jutott el a tudatáig, hogy a férfi az egész stadion előtt újra  megcsókolta.

-Nagyszerű mérkőzés volt Dominik. Hihetetlen formában vagytok és ezt az eredmény is mutatja. Hogy érzed most magad, hogy sikerült ennyi idő után újra megnyerni az első meccset? Hiszen a válogatott ezzel a veretlen sorozatát tovább növelte.- a férfi csak mosolyogva hallgatta a riportert, de szíve szerint már rég a csapattal vagy a barátnőjével lenne.
-Nagyszerűen. Kemény mérkőzés volt, de erre számítottunk. A mester mindenre felkészített minket, de még így is akadtak olyan helyzetek amik meglepték a csapatot. Sokkal erősebb volt az ellenfél mint azt gondoltuk.
De így is nagyszerű meccsen vagyunk túl.
-Pár hónap és elkezdődnek az eb mérkőzések is. Nem könnyű csoportba került a csapat. Mit gondolsz most ebben az állapotban a csapatnak képesek lesztek majd megnyerni a mérkőzéseket?
-Fuu. Hát erre nehéz válaszolni. Jelenleg úgy érzem képesek vagyunk rá. De nem szabad elfelejteni, hogy milyen erős csapatok ellen is játszunk majd. Az biztos hogy minden játékos a legjobbat fogja magából kihozni, és mindent megteszünk hogy egy felejthetetlen nyár legyen a szurkolóknak.
-Azért neked az előtt még lesz egy jó pár komoly meccsed a liverpoolban. Még gazdára vár ott három kupa is.
-Ott is ugyan ilyen mentalitással játszunk mint mondjuk a válogatottban. Mindenki a legjobban szeretne játszani, és meglátjuk hogy hogyan alakulnak majd a meccsek.
-Ha nem nagyon személyes kérdés, jól láthattuk hogy a meccs végén a barátnődhöz mentél oda? Ő ugye a Liverpool menedzsere, többen onnan is ismerhetik.-Dominik csak mosolyogva bólintott, hiszen sejtette hogy majd valami hasonló kérdést is felvesznek neki.
-Igen. Ő is eljött a meccsre. Ez volt az első magyar focimeccse, és nagyon élvezte.
-Ez nagyszerű. Sok sikert a továbbiakban, és köszönjük az interjút. Most már hagyunk ünnepelni a csapattal és a barátnőddel. Köszönjük Dominik.
-Köszönöm. Sziasztok.- sose volt gondja eddig ennek a csatornának a riporterével, hiszen már több éve ismeri. Mindig tudja meddig mehet el a kérdéseivel és ez most sem volt máshogy.
Boldogan tartott az öltöző felé ahol a csapat nagyrésze már ünnepelt, azonban még mielőtt csatlakozott volna hozzájuk, gyorsan megkereste Oliviát és a családját.
-Itt is van az emlegetett szamár. Szép volt fiam. Jó meccs volt, bár egy pár helyzetet kihagytál.-Dominik csak megforgatta a szemeit az édesapja beszólása miatt, de egy percig sem vette fel tőle. Mindig is ilyen volt és ez sosem fog változni.
-Majd legközelebb megmutathatod  mit tudsz öregember.-karolta át Olivia derekát vigyázva, hogy ne piszkolja össze a mezével a nő ruháját.
-Ne legyél szemtelen.-szólt rá Olivia ,mire Dominik csak egy hitetlen tekintettel nézett le a barátnőjére.
-Micsoda? Nem is vagyok az.
-Dehogy is nem. Most mondtad hogy öregember vagyok. Ezt kikérem magamnak. Lélekben max 35 vagyok.
-Hát ha te 35 vagy lélekben akkor én 28.-szólt közbe a menedzsere is ami miatt mindenki jót nevetett.
-Sietek vissza, de mennem kell a csapathoz.-fordult a barátnője felé és csak egy aprót bólintott.
-Persze menj csak. Nem muszáj sietni én jól elvagyok. -egy apró csók után már rohant is az öltözőbe, ahol a többi focista már megkezdte a győzelmi bulit.

-Ms. Morre. Üdvözlöm ,Marco Rossi vagyok. -Olivia hirtelen annyira meglepődött hogy az olasz edző ott áll vele szemben, hogy még levegőt is alig mert venni.
-Jó estét uram. Olivia Morre.-fogadta el a férfi felé nyújtott kezét, miután bemutatkozott neki.
-Dominik nemsokára itt lesz. Hogy érezte magát?
-Nagyszerűen. Ez volt az első magyar focimeccsem és tényleg nagyon jó volt. A csapata nagyszerűen játszott.
-Köszönöm, de ez a fiúk érdeme inkább.
-És az edzőé. -a férfi csak apró mosollyal az arcán bólintott, hiszen tudta hogy a nőnek igaza volt.
-Dominik nagyszerűen játszik amióta a liverpoolban van. Ezzel nagyon motiválja a többieket, így a csapat egysége még jobb lett.
-Rendkivűli játékos. Nagyon hamar kulcsembere lett Kloppnak. Nagyon számít rá az edző, kb. olyan szinten mint itt ebben a csapatban.
-Dominik emberként is rendkívűli. Nem változott meg attól ahol most tart. Nekem elhiheti, ugyan az a fiú aki 18 évesen bekerült a keretbe. Mindig bizonyítani akar, és a legjobbat kihozni magából. Ez semmit sem változott.-Olivia mosolyogva hallgatta az olasz szakembert egészen addig, amíg egy kellemes ismerős férfias illat meg nem csapta az orrát.
-Mester.-fogott kezet Dominik Rossival, amint oda állt Olivia mellé.
-Hagylak is benneteket, menjetek csak pihenjetek. Örülök hogy megismertem Olivia, és remélem még lesz alkalmunk találkozni majd valamelyik meccsen még.
-Ebben biztos lehet uram.  Nagyon jól éreztem magam, és hihetetlen az amit a szurkolók műveltek. Elképesztő volt.
-Ők a csapat tagjai ahogyan a focisták is. De mennem kell, és menjetek ti is Dominik.  Holnap este találkozunk. Viszlát Olivia.
-Viszlát uram. És további sok sikert.-köszönt el az olasz edzőtől, aki gyorsan még Dominikkal váltott egy pár szót és már kettesben is hagyta őket. Már amennyire egy stadion folyosóján lehet.
-Látom jól elbeszélgettél Rossival.-kulcsolta össze az ujjaikat és kézen fogva indultak ki a stadionból.
-Igen. Nagyon rendes volt. Vagy talán félsz hogy kibeszéltünk?-nézett egy pillanatra a focistára aki ugyan úgy Oliviát nézte. A nő csak elnevette magát, és megnyugtatta a férfit hogy semmi ilyesmitől ne féljen. Ha akarták volna, se tudtak volna róla rosszat mondani.
-Ez igazán megnyugtató. A csomagod?
-Matyival már elvittük a szállodába amikor ide értem. Úgy gondoltad hogy majd egy bőröndel jövök el egy foci meccsre?-Most Dominik nevetett fel, ezzel magukra vontak pár kíváncsi tekintetet, akik a parkolóban voltak.
A férfinak már jelen volt az autója amit otthon szokott használni, így még a taxival sem kellett foglalkozniuk.
-Apa elhozta amikor jött. De felesleges volt szállodába menned, de mindegy.
-Mert hogy? Mégis hol aludtam volna?-Fordult meg gyorsan már az autónál állva, viszont arra nem számított, hogy Dominik annyira közel áll hozzá.
-Mondjuk a lakásomban. Itt is van egy, hogy amikor hazajövök, akkor legyen hol aludnom. Főleg amikor Pesten van programom.
-Értem, de már mindegy. Menjünk.- nyomott egy puszit a férfi arcára és már fordult is vissza és már szállt is be az autóba.
-Akkor menjünk a szállodába?-nézett felé Dominik mielőtt elindult volna.
-Igen. Már bejelentkeztem, és amúgy is holnapig leszek csak itt. Egy éjszakát kibírsz ott nem?
-Veled akár többet is.-fogta meg Olivia kezét és egy lágy csókot nyomott rá. Ő csak mosolyogva tűrte hiszen Dominik mindig tudja milyen kis apró gesztusokkal vegye le a lábáról.

Valóra vált álom (Sz.D.)Where stories live. Discover now