Valóra vált álom (Sz.D.)

28.fejezet

Dominiknak csak egy hét telt el azóta hogy megsérült. Csinálja a tornát amit kell és betartja az orvosok utasításait, így már egyre jobban érzi magát.
Sokat van otthon, hiszen pihennie kell, de egyre nehezebben bírja a semmittevést.
Most viszont Olivia  irodájába tart,mert egy fontos dologról kell vele beszélnie.
Kopogást után már nyitott is be, meg sem várva hogy Olivia kiszóljon neki.
-Dominik, hát te?
-Beszélhetnénk?-ment beljebb és már helyet is foglalt az asztal előtti székben.
-Persze, csak gyorsan mert Kloppal lesz egy megbeszélésem. Mi az? Valami baj van a rehabilitációval?
-Nem, nem arról van szó. Nem tudom hogy tudod-e, valószínűleg nem.  De nálunk Magyarországon, minden évben megrendeznek egy sportolói gálát.
-Igen?- csak meg köszörülte a torkát, mert Olivia csak hátradőlt a székében és úgy figyelte.
-Ez a gála holnap este lesz. Én is jelölt vagyok és a válogatott is. Ha nem jött volna közbe a sérülésem, akkor nem kértem volna ezt, de lehetséges lenne hogy el tudjak menni?
-Már beszéltem a menedzereddel tegnap, aki mindent elmondod. Minden le van már beszélve az tornászoddal is. Reggel fél 9re bejössz, megcsinálod a tornát, és utána szabad vagy. Holnap után este pedig már itt leszel, szóval az aznapi is meglesz. Legalábbis egy.
-Csak tátott szájjal hallgatta a nőt, aki már mindent megoldott helyette.
-Matyi nem mondta hogy beszélt veled.
-Ezt vele beszéld meg. Amúgy ha nem lenne a sérülésed, akkor is elmehettél volna.
-Szóval te már mindenről tudtál?-most esett le a férfinak, hogy Olivia már rég tudott mindenről.
-Igen. De ha végeztél most menj haza és pihenj. Még össze is kell pakolnod holnapra.
-Megint kidobsz?-Vigyorogva állt fel,mire Olivia csak közelebb hajolt hozzá.
-Dominik, mondtam hogy mennem kell. És neked is.-állt fel már ő is, de az asztal még most is közöttük volt.
Dominik szeretett volna csak átmenni az asztal túloldalára és megcsókolni végre Oliviát. Ezért inkább csak rá kacsintott a nőre, és már ki is ment az irodából.

-Szia itt is vagyok.-Olyan sebesen ment be az edző irodájába, hogy annak még ideje sem maradt megijedni.
-Késtél. Ez nem jellemző rád.-nézett rá, mialatt csak gyorsan leült az egyik  székre.
-Bocsi. De mi olyan fontos amiről beszélünk kell?-Klopp csak felvette ami az asztalon volt előtte, és már nyújtotta is át neki.
-Ugye ez nem az amire én gondolok?
-De az. Eddig őket néztem ki. Mindegyik nagyszerű játékos, tökéletesek lennének a csapatba.
-Ugye tudod hogy csak január van? Ráadásul mégcsak hónap eleje.-Minden év elején add egy listát Oliviának, hogy kiket szeretne a csapatba. De még őt is meglepte, hogy már most megkapta.
-Tudom, és ez akkora baj?
-Valami furcsa veled kapcsolatban. -az edző csak elnevette magát, mintha annyira vicceset mondott volna.
-Ne képzelődj Liv. Na szóval ,akkor vegyük át a srácokat.
-Várj. Biztos vagy benne hogy neked tényleg ők kellenek? Nézd, még van időd bőven eldönteni. Az átigazolási szezon még el sem kezdődött.
-Tudom. De nekem közülük kell egy pár ember.
-Mégis mennyi az egy pár?-félve kérdezett rá,mire Klopp csak vigyorva felmutatta az ujjait. Olivia kikerekedett szemekkel nézte a férfit, és azonnal tiltakozni kezdett.
-Azt felejtsd el. Maximum 3.
-Olivia ne már. Lesznek majd olyanok akik elmennek. Pótolni kell őket.
-Vannak akik tudják őket pótolni. Nem kell hozzá új ember.
-De igen is kell. Méghozzá ők.-mutatott rá az asztalon lévő mappára.
-Ugye tudod hogy van egy bizonyos keret, amit játékosokra költhetünk.
Tavaly sikerült ezt a keretet túl lépni.
-De megérte. -szólt közbe az edző, mire Olivia csak vett egy mély levegőt.
-Persze. Annak biztosan aki nem hallgatta az igazgató tanácsot, hogy miért kell nekünk még plusz pénz.
-Most nem fog kelleni.
-Csak ugyan? Na lássuk csak? Ó 30millió euró.
-Az nem sok, te is tudod.
-Az tényleg nem. Reális ár. Na akkor a második. A triplája az első játékosnak.  Klopp, nézd én mindent megteszek hogy megszerezzem azokat akiket akarsz. De mégcsak január van. Nem fogunk 100 milliót kifizetni egy játékosért. Van még időnk bőven. Visszatérünk rá később majd.
-Nincs olyan sok időnk Olivia. A legjobb játékosok kellenek a csapatba.
-Meg is lesznek majd. Hidd el.-volt valami a férfi utolsó mondatában, ami egy pillanatra is, furcsa volt Olivia számára. Megmagyarázni nem tudta hogy miért, de volt egy rossz érzése.

Dominik miután hazament, csak tenger lenget a lakásban és fogalma sem volt hogy mit csináljon. Nem szeret nagyon otthon ülni tehetlenül, de most muszáj lesz neki.
Valamit ki kell találnia, mert már lassan egy hete folyamatosan ezt csinálni.
A fiúk a csapatból nem érnek rá, mert edzésük van, ezért csak felhívta az egyik barátját, hátha neki most van ideje.Szerencsére szinte pillanatok alatt felvette a telefont, ezért úgy néz ki talán ráér.
-Csá Dom. Mizu haver, jobban vagy?
-Csá Erling. Á hadjuk. Meghalok itthon a négy fal között.-a telefon másik oldalán a férfi csak jót nevetett, hiszen már régről ismeri a barátját és tudja milyen amikor kényszerpihenőre van ítélve.
-Hát gyere át. Nekem ma nincs edzésem. Ráérek.-Egy pillanatra még el is gondolkodott rajta hogy átmegy, hiszen autóval az nem megterhelő, de ha Olivia megtudja akkor neki annyi. Hiszen megígérte a nőnek hogy amíg otthon van addig pihen, hiszen holnap utazik haza Magyarországra.
-Gyere inkább te. Úgy is csak akkor voltál itt amikor pakoltam még.
-Ja, mert egyessek sose érnek rá.
-Na mert te idő milliomos vagy mi? Pont te beszélsz? Lassan úgy kell hozzád bejelentkezni, hogy találkozzunk.
-Na jól van, ne magyarázz. 20 perc és nálad vagyok.-Dominik örült neki hogy végre lesz társasága, de annak még jobban hogy végre újra együtt töltenek egy kis időt a régi barátjával. Sajnos az útjaik elszakadtak egymástól egy kis időre, de a barátságuk ugyan úgy megmaradt.
20 perc sem kellett és már csengettek is a lakása ajtaján.
-Na ne szivass. Még hozzám is képes voltál így kiöltözni? Lassan már a vörös szőnyeget is ki kell majd neked terítenem.
-Oo fogd már be. Mert te nagyon csövesen nézzel ám ki.-mind a két férfi csak nevetett egyet, és már ölelték is át egymást. A közös meccsük óta nem találkoztak, csak telefonon beszéltek.
Annak már egy jó ideje.
-Jól néz ki a lakás. -nézett körbe a norvég férfi, mielőtt leült a kanapéra.
-Ja, hát nem sok munkám van benne.
-Még jó. A te izléseddel minden tiszta csicsás lenne.
-Haha. Kérsz valamit inni?
-Vizet köszi. Diéta van.
-Mikor nem? Nekünk mindig az van.-adta át a férfinak az italát, és már ült is le mellé.
-Ez más. Neked is ki kellene próbálni. Szálkásítás a lényeg. Mindent időben és mértékkel kell fogyasztani.
-Ez nem nekem való. Maradok annál amit eddig csináltam.
-Feltűnt. El is repültél majdnem a pályán amikor megfogtalak.
-Mert te egy kibaszott viking vagy.
-Te meg gizda. Mi van a lábaddal?-Dominik csak sóhajtott egyet mielőtt megszólalt. Szinte órákon át képesek voltak beszélni.
Annyira hamar elment az idő, hogy észre sem vették, hogy lassan már este lesz. Régen töltöttek együtt ennyi időt, és ez meg is látszott.
-Dom. Csörögsz.-kiabált Erling Dominiknak ,aki épp a mosdóból ment ki.
-Nézd már meg ki az légyszi.-indult el vissza a barátjához, de a telefonja már nem csörgött tovább.
-Valami Olivia. Na mi van? Becsajoztál?-Nézett rá vigyorgva a barátja.
-Nem. Ő a csapattal dolgozik együtt. Ő a menedzser.
-Várj, az a csaj aki veletek volt a meccsen is? Aki miatt balhé volt?
-Na ,azt a nagy haverod kezdte. Semmi köze nem volt Livhez.
-Liv?
-Oliviához. -javította ki magát, de a barátja túl jól ismeri már.
-Hát jól van. Nekem mennem kell, már így is kihagytam miattad az egyik kaja időmet.
-Olyan vagy mint egy baba. Azok esznek óránként.
-Bekaphatod. Na majd beszélünk.-Dominik ki kísérte a barátját, azonban miután elköszöntek egymástól, Erling még vissza fordult és még oda szólt a férfinak.
-Össze illetek. Csak ne cseszd el vele Dom.