Valóra vált álom (Sz.D.)

35.fejezet

Feszülten ült a széken szemben az igazgatóval, aki még mindig nem mondta el miért is kellett megjelennie ott.
-Nos, tudja hogy már van pár jelöltünk az edző helyére. Igazság szerint, mi is azt szeretnék ha megváltozna a döntése, de tudjuk hogy ez nem így lesz. És a csapatnak szüksége van egy edzőre. A legjobbra akit találhatunk. Ezért is kértem hogy ma jöjjön ide.-Olivia csak bólintott, de ezt már tudta. Nem kapott semmi olyan hírt, ami új lenne a számára.
-Nagyszerű munkát végez a játékosok megszerzésében, és szerződtetésében. Ezért is gondoltunk arra ,hogy ön lenne a megfelelő ember aki tárgyalhatna az új edzővel is. Nagy falat lesz, de tudjuk hogy meg tudja majd csinálni.
-Én nem is tudom uram. Ez hatalmas feladat. A játékosokat is nehéz megszerezni, de a csapat új edzőjét még nehezebb feladat lesz. Menedzerekhez vagyok szokva, nem edzőkhöz.
-Eddig nem kellett ilyen nehéz feladatot önre bíznunk. De azzal hogy Klopp elmegy a csapattól, sajnos muszáj új edzőt találnunk minnél előbb. Maga az egyetlen Olivia, aki tudja hogy ilyenkor milyen lépéseket kell tenni.-már sejti hogy akármit is mondana, akkor is az ő feladata lesz majd. Mást nem tehet csak beleegyezik, ha akarja, ha nem.
-Értem. Akkor ezek szerint, minnél előbb el kellene kezdenem tárgyalni velük.
-Az lenne a legjobb igen. Itt a lista, az lenne a legjobb ha az első számut sikerülne megszerezni, de tudjuk hogy közülük bárki képes erre a feladatra.
-Klopp választotta ki őket?
-Segített benne, de nem ő választotta ki őket. Sokat számít amit mond, így esett rájuk a választásunk.
-Értem. -Olivia figyelmesen hallgatta az igazgatót, aki mindent részletesen elmondott neki.

-Sziasztok. -olyan szorosan ölelte magához a családját amennyire csak tudta.
-Szia kicsim. Hiányoztál már nagyon.-az édesanyja csak szorosan magához ölelte, mintha el sem akarná engedni.
-Te is anya. De anya így nem kapok levegőt.-az asszony csak elengedte, de előtte még egy újabb puszit adott az arcára.
-Domi.-a húga szinte beleugrott a karjaiba. Imádta a kislányt, és rettenetesen bánja hogy ennyire kevés időt tud vele tölteni. De tudta hogy az álmát éli, amiért keményen megdolgozott ez kicsit kompenzálja azt, hogy mennyire hiányzik is neki a családja.
-Fiam.
-Apa. -persze az édesapja sem maradhatott ki a sorból, így miután az egész család végig ölelgette, végre helyet foglalhattak a kanapén.
-Nagyon szép lett a lakásod.
-Köszi anya. Nem vagytok éhesek? Rendeltem, már meg is jött. Ehetünk ha akartok.
-Én éhes vagyok.-kiáltott fel a kishúga, mire a szülők csak elnevették magukat.
-Akkor együnk.-fogta meg Dominik a kislány kezét és vidáman mentek az asztalhoz, hogy ebédeljenek egyet.
-Hogy megy a csapatnál fiam?
-Jól apa. Szerencsére hamar meggyógyultam és újra játszhatok.
-Nagyon szép volt a fejes gólod. Büszkék vagyunk rád nagyon kicsim.
-Köszi anya. -az édesanyja gyakran mondja neki ezt, de az édesapja szájából nagyon ritkán hallott hasonlót.
-És hogy érzed magad itt? És ne gyere nekem a sablonos szövegeddel. A fiam vagy, tudom mikor hazudsz.-Dominik csak egy apró mosolyra húzta az ajkait, de látva az édesanyja kíváncsi tekintetét, nem bírta ki hogy ne beszéljen vele erről.
-Jól. Tényleg anya, már nagyon jól érzem magam. Szeretek itt lenni. A club is nagyon jó, sőt.. és az élet is tetszik nagyon.-Oliviára gondolt egyből. De még nincs itt az ideje hogy a szüleinek meséljen róla.
-Ennek nagyon örülök.
-Tudok már valamit hogy ki lesz Klopp helyet?-Persze hogy az édesapja egyből a fociról akár vele beszélni. Nem is bánja, hiszem jó lesz végre egy olyan emberrel beszélni róla, aki nincs benne.
-Még nem. Legalábbis mi semmit sem tudunk.
-Hát erre azért nem gondoltam volna amikor ide igazoltál. Hiszen Klopp számodra az edző.
-Már mindegy, ez a döntése. Elfogadtuk, hiszen mást nem tehetünk.
-Domi, körbe nézhetek?-kérdezett rá a húga, hiszen ő már befejezte az ebédet.
-Persze, menj nyugodtan.-Több sem kellett a húgának, már indult is el felfedezni a lakást.
-Megyek vele én is. Ti csak beszélgessetek.-állt fel az édesanyja is, így kettesben maradtak az édesapjával.
-Ugye tudod mit jelent hogy új edzőtök lesz?-hát persze hogy az apja nem kertelt. Mindig ezt csinálja. Mindig csak a munka, és hogy edzen és bizonyítson.
-Nagyon jól tudom. Ugyan úgy megteszek mindent, ahogyan most is hogy a pályán lehessek.
-Keményem kell majd dolgoznod. Nem tudhatod ki lesz az új edző, és hogy ő hogy gondolkodik majd.
-Tudom.-az édesapja csak jót akart neki ezt ő is tudja. Neki köszönheti hogy most ott tart ahol. Na meg saját magának, de az apja nélkül nem lenne itt.
-Domi, Domi. Ezt megtarthatom?-ment oda hozzájuk egy idő, miután az apjával átmentek a nappaliba hogy ott beszélgessenek.
-Micsodát?-ahogy ránézett a húga kezében lévő karkötőre, abban a pillanatban tudta hogy kié.
-Kislányom, mondtam hogy ne turkálj a báttyád cuccai között. Tedd szépen vissza oda, ahol volt.-szidta le az édesanyja, de a húga továbbra is a Dominikra nézett.
-De anya ez lányos. Nézd, kövek vannak benne.
-Pont azért tedd vissza. Mert nem a báttyádé.
-Akkor kié?-mind a hárman a férfira néztek, aki eddig csendben ült és csak a karkötőt nézte.
-Nos, fiam? Kié is az a karkötő?-nézett rá az édesapja, de a szája végén ott volt egy halvány mosoly.

Olivia nem is tudta volna tagadni hogy mennyire ideges. Amikor Dominik felhívta hogy este vacsorázzanak együtt a családjával, azonnal nemet akart mondani, de persze a férfinak sikerült rábeszélnie.
Ezért is ül most az egyik étterem parkolójában, hogy rávegye magát arra hogy kiszálljon az autóból, és elinduljon be, hogy megismerje a párja családját. Nem tudja hogy a szülők hogy fognak majd hozzá viszonyúlni, ahogyan azt sem, hogy ez a vacsora hirtelen hogy jött. Dominik azt nem mondta el. Tudta hogy beszeretné mutatni a családjának ,hiszen mondta is neki, de ez a meghívás váratlanul érte.
Gyorsan ránézett a telefonjára és egyre idegesebben szállt ki az autóból. Sajnos nem maradt több ideje össze szedni magát, mert elkésni sem szeretett volna.
Beérve a pincér egyből az asztalukhoz vezette, amint meghallotta kihez is érkezett.
Dominik szemben ült vele, így a szüleinek csak a hátát látta, de neki az is elég volt, hogy egy pillanatra megtorpanjon. A focista már el is indult felé, ezért ő is tett egy félénk lépést előre.
-Szia.-csak egy puszit adott az arcára, de nem húzodott el, csak ott állt előtte és várt.
-Szia.-egy apró mosollyal az arcán nézett a férfira, aki  csak megfogta a kezét és gyengéden megszorította.
-Ne izgulj. Nincs miért.- csak bólintott és hagyta hogy a férfi oda vezesse az asztalhoz.
-Jó estét.-Köszönt a szülőknek akik egyből felálltak az asztaltól és bemutatkoztak neki. Olivia is így tett, és Dominik már úgy mutatta be mint a barátnőjét. A szülök kedvesek voltak, legalábbis az elején úgy látta.
-Mi már ismerjük egymást. Már ha emlékszel rám. És remélem nem gond ha tegeződünk.
-Nem dehogy is. És igen emlékszem rád. Dominik sokat mesélt rólad.
-El tudom képzelni miket mondott.-nevetett fel az édesapja, mire  mindenki jót mosolygott.
-Csak az igazat. Hogy sose tudtál legyőzni semmiben.
-Még hogy nem. Mindig én értem fel először az emeletre.
-Aha mert 6 éves voltam. Nem tudtam akkorát lépni mint te.- Olivia csak jót mulatott azon ahogyan a két férfi vitatkozik egymással.
-Fiúk, légyszíves. Legalább most ne versenyezzetek.-Szólt rájuk a férfi édesanya, mire mind a ketten abba hagyták.
-Anyára mindig hallgatnak.-kuncogott fel a kishúga, aki eddig csendben volt.
-Azért nem mindig. Majd meglátod amikor otthom vagyunk. Le sem lehet őket állítani.-Csak mosolyogva nézett a nőre, aki neki címezte a mondatot.
-Holnap megnézzük kicsit a várost. Lenne kedved velünk tartani? -hívta meg az idősebb nő, ami meglepte Oliviát.
-Szeretnék menni, de sajnos nem tudok. Holnap el kell utaznom.
-Elutazol?-nézett rá a férfi, hiszen ő még nem tudott róla.
-Igen. Ma tudtam meg én is. Csak három napra, de muszáj mennem.
-És hova mész?
-Azt nem mondhatom el. Csak annyit mondhatok, hogy az új edző miatt kell elmennem.-Dominik csak bólinott, hiszen tudta hogy többet úgy sem mondhat neki.
-Gondolom az miatt hogy ne derüljön ki idő előtt, hogy ki lesz az új edző ugye?-kérdezett rá már az édesapja, mire Olivia csak bólintott.
-Ez csak egy megbeszélés lesz.  Ezért sem mondhatok semmit.
-Ez érthető. Természetes hogy nem mondhatod el.-meglepte hogy a férfi ennyire megérti a helyzetet. Ezek után még egy darabig ott voltak az étteremben és nagyon jót beszélgettek.
A kezdeti idegessége az este végére teljesen megszűnt. A szülők nagyon kedvesek és barátságosak voltak vele.
Mit kiderült a húga megtalálta a karkötőjét, amit ott hagyott a férfinál. Így derült ki számukra ,hogy a fiúk kapcsolatban él.
-Köszönöm a vacsorát . Nagyon jól éreztem magam.
-Mi is. Nagyon örülök hogy megismerhettelek. Csak bánom, hogy holnap nem tartasz velünk, de bepótoljuk majd.
-Rendben. -csak megölelte a férfi édesanyja búcsúzásként.
-Remélem jól alakul az utazás. Sok szerencsét holnapra.
-Köszönöm. Remélem én is hogy jól sikerül.
-Biztos vagyok benne. Láttalak már tárgyalni. Azzal nem lesz gond.-nevetett az édesapja, és ő is megölelte a nőt.
Miután elbúcsúztak Oliviától, hazamentek a férfi lakására, de Dominik Oliviával tartott haza.