Tiltott csók

4

Iszonyú fejfájással keltem, ami fura, tekintve, hogy 20 éves koromig egyáltalán nem éreztem meg így a másnaposságot.

Oké, mindig rosszul voltam egy itallal töltött este után, de a fejem nem fájt annyira mint mostanában szokott.

A sötétben tapogatózva próbáltam megkeresni a már tegnap este kikészített fejfájás csillapítómat és az egy pohár vizemet.

- BAZDMEG- szitkozódtam hangosan, amint meghallottam, hogy sikeresen feldöntöttem az éjjeli szekrényen hagyott poharamat, ami nem is lenne gond, ha az a bizonyos pohár nem lenne tele vízzel.

- Minden rendben van odabent?- érkezett egy hang kívülről

- Igen, persze- kiáltottam vissza, majd felkapcsolva az ágyam melletti éjjeli lámpát világossá tettem a szobát

A telefonomra pillantva megnéztem mennyi az idő és akkor realizáltam, hogy rohadtul késésben vagyok.

De úgy borzasztó nagy késésben.
A rendezvény 17:00-kor kezdődik és jelenleg 16:35 van.

A bőröndömhöz ugorva, igen, szó szerint ugrottam, bár nem hinném, hogy ez meggyorsította volna bármiben is a folyamatot.

Kivettem belőle egy fekete testhez simuló ruhát, aztán mellé felvettem a tegnap viselt magassarkúmat, aztán már siettem is a tükörhöz, megcsinálni a sminkemet.

Mivel Jaxtől kaptam egy dior rúzst, amit eddig sajnos nem volt alkalmam használni, úgy gondoltam eljött ennek is az ideje.

Ajkaimra kenve a vörös rúzst, gyorsan össze is érintettem azokat, így megjelentek ajkaimon a rúzsban lévő csillámok.

Még gyönyörködtem volna benne egy ideig, ha nem szólal meg a telefonomon a már beállított ébresztő, ami azt jelentette, hogy 16:55 van.

- Bazdmeg, bazdmeg- morogtam az orrom alatt, ahogyan a táskámat felkapva kisiettem az ajtón

- Nem szeretné bezárni?- kiáltott utánam egy mély hang, amire én gyors hátraarcal visszasiettem.

- Késésben vagyok, de mint látom ez magát egy cseppet sem aggasztja- morogtam oda Mr. Clarknak

- Ugyan miért zavarna engem, hogy elkésik?- vonta fel kérdőn szemöldökét, én pedig gyorsan bezárva szobaajtómat siettem is a lift felé

- Ne stresszeljen rá ennyire- szólt utánam, de én mit sem törődve vele idegesen nyomkodni kezdtem a lift hívó gombot

- Látja? Attól, hogy maga siet, a lift még nem fog- jegyezte meg, amint odaért mellém, ezzel egyetemben pedig a lift ajtaja is kinyílt

- Csak.. csak maradjon csöndben- intettem le feszülten

- Általában én szabom meg az embereknek, hogy mikor maradjanak csendben és nem fordítva- jelentette ki mélyen a szemeimbe nézve

- Úgy látszik ez jelenleg nem valósul meg. Igazán fájó lehet az egójának- tettem hozzá gúnyosan

- Tegnap hirtelen elviharzott- vágott a közepébe hirtelen

- Minek maradjak egy olyan emberrel aki elrontja az estémet- vágtam oda neki.

Cseppet sem érdekelt mi a véleménye rólam. Ebben a pillanatban nem.

- Ez érdekes. Pedig nekem úgy jött le igazán jól szórakoztunk ketten is- jelentette ki végig a szemeimbe nézve, aminek hatására nyeltem egyet

- El kell, hogy szomorítsam. Számomra, nem tűnt úgy, mintha olyan jól elszórakoztunk volna- jelentettem ki, mire felvonta szemöldökét

Ez hazugság volt és attól tartok ezt ő is nagyon jól tudja. De a tegnap este hiba volt, ő még mindig az az ember aki csak azért volt velem rendes, mert megtudta, hogy a stílusom nem merül ki egy melegítőben.