Tiltott csók

7

Hétfő reggel a szokásos kávémmal a kezemben ballagtam be a munkahelyemre. Mondanom sem kell, olyan arcot vágtam mint akinek a fogát húzzák.

- Amara, Mr. Clark téged keres- vágódott oda hozzám egyből Jax

- A francba, de hát még csak most jöttem- forgattam meg szemeimet, egy nagyobb sóhaj kíséretében

- Nem túlzottan boldog- tette hozzá

- Kösz Taylor, igazán megkönnyíted ezzel most nekem- szólaltam meg szarkazmussal a hangomban

- Igyekszem- tette szívére a kezét- De én a helyedben sietősre venném. Nem szereti a késéseket és azt is leszögezte, hogy ha kilencig nem érsz be, akkor kirúg- tette hozzá elhúzva a száját

- Nem fog kirúgni- jelentettem ki

- Biztos vagy benne? Elég határozottnak tűnt- nézett rám kétkedve

Kegyetlen férfi, de pontosan tudja, hogy mennyit jelent számomra az állás. Én pedig pontosan jól tudom, hogy ha akarna sem tudna kirúgni.

- Hivatott?- nyitottam be az irodájába

- Igen- jelentette ki ridegen, mire kissé megingott a belé vetett hitem, miszerint úgysem rug ki

- Van valami gondja esetleg?- érdeklődtem ártatlan szemekkel

- Ne nézzen rám így, mert a ruhája még a végén a szoba sarkában végzi- jelentette ki mély, tekintélyt parancsoló hangján

Oké. Azt hiszem, nem lehetek a mostani színemnél vörösebb. Konkrétan azt érzem, hogy lángol az arcom.

- Szóval? Miért hívott?- kérdeztem meg végül, miután sikeresen rátaláltam újra a hangomra

Gratulálok Amara. Ez a férfi épp megakar szabadulni tőled, te meg majd elájulsz attól milyen jól néz ki, milyen jó a hangja és az illata. Oké. Elég. Ne lágyulj el. Azt Isten basszameg, éppen ki akar rúgni, legalább annyi legyen már benned, hogy megvéded az állásod te balfasz.

- Jól eláldogál magában?- kérdezte meg hirtelen

- Mi?- tértem vissza, saját magam okításából a jelenbe

- Le ülhet, nem muszáj minden pillanatban ott állnia, amikor csak belép az irodámba- jelentette ki huncut vigyorral az arcán

- Oh- nyitottam ki kellemetlenül a számat, majd az asztala előtt elhelyezett székhez lépve beleültem

- Így jár munkába?- kérdezte meg, szigorúan az előtte elhelyezett papírokat figyelve

- Miért? Mi gondja van a ruhámmal?- kérdeztem meg felháborodva

Igaz, van egy kisebb kivágás a fehér ingemen, de egyáltalán nem buggyan ki belőle a mellem, se semmi. A szatén nadrágommal sem hinném, hogy annyi gond lenne. Vagy, ha magassarkúm zavarja, akkor igazán szívesen kivájom vele a szemeit, ezt még kérnie sem kell.

A jeges szempár ekkor vészesen közelhajolva hozzám kezdett el méregetni.

- Már megbocsásson- hőköltem hátra

- Maga szerint ilyen öltözet illik a munkahelyre?- kérdezte meg gúnyos vigyorral az arcán

- Magának semmi köze hozzá, hogyan öltözködöm- csattantam fel

Felháborító. Még az is fáj neki, ha felöltözök? Jó, ez mondjuk rossz kérdés volt. Egyértelműen szívesebben látna ruha nélkül és ezt már hangoztatta is.

- Tulajdonképpen a főnöke vagyok, szóval igenis van hozzá közöm- nézett mélyen a szemeimbe

Megáll az eszem. Még azzal is problémája van, hogy milyen ruha van rajtam? Vegyek fel neki egy bő pólót leggingsel? Vagy mit szeretne? Akkor igazán szalonképesen fogadnám az ügyfeleket, igaza van. Holnaptól így jövök.