Tiltott csók

10

Este nyolc van, kereken és Mr. Clark az előbb hívott, hogy megérkezett. Azta, azt mondta nyolcra lesz itt és tényleg itt is van. A legtöbb férfi igérget, aztán persze mindig később érkezik.

A ruha amit választott nekem egyszerűen tökéletes. Ott feszül ahol kell, olyan jónak és szépnek érzem ma este magamat mint eddig soha. A sminkem szolíd elegáns, a hajamat begöndörítettem.

A cipőm egy egyszerű fekete, lakkozott darab. Tehát az is fénylik egy kicsit, ha azt nézzük, de a ruhához képest semmiség. Egy fekete dior táskát vettem fel a ruhához.

Egyszerűen minden passzol. Úgy érzem magamat mint egy gazdag és sikeres férfi felesége. Mindig is ámuldoztam az ilyen életről. Kicsit gázos lehet, de én még mindig, huszonhárom évesen is a tiktokot pörgetve végig játszom az összes maffia feleséges játékot. Mindig kiválasztom magamnak a megfelelő ruhát, cipőt, programot. Persze volt már olyan, hogy a férjemnek nem tetszett a piros ruha amit választottam ezért ki akart nyírni, de hát ilyenkor gyorsan visszaugrottam, hogy jaj, nem is ezt akartam, az agyam esküszöm a feketét akarta választani, nem tudom miért választotta a szemem a pirosat.

Igen, tehát általában így telnek az estéim. Egy pihentető fürdés közben férjet választok magamnak.

Leérve a ház elé lesekedni kezdtem Mr. Clark autója felé. Gyönyörű Mustangját könnyű volt kiszúrni a sok autó között. Az pedig, hogy az autója mellett állt és úgy várta a megérkeztemet csak külön dobott a látványon. Furcsa, de megdobogtatta a szívemet, hogy nem egyszerűen az autójában várta, hogy beszálljak mellé, hanem kiszállt és figyelte, hogy mikor érkezem.

- Szia- köszöntem neki, amint odaértem mellé

- Szia- mosolygott rám

Oké, büntetni kellene ezt a mosolyt. Félő, hogy ha bármely nő nemű személy meglátná mégegyszer ezzel a mosollyal Mr. Clarkot, az menten szétfolyna. Én is csaknem összestem. Ha nem koncentráltam volna azon, hogy el ne essek a szeme előtt, akkor valószínűleg már a járdáról kellene engem összekaparnia.

- Gyönyörű vagy- szólalt meg, majd meglátva az arcomon ülő csodálkozást köhintett egyet

Csak nem? Zavarban van a drágám. Oh, de édes. Esküszöm kikritizálnám, ha nem fagynék éppen halálra a hatalmas hidegtől.

- Ne haragudj, hogy közbe szólok, de beszállhatnék? Rohadtul fázom- szólaltam meg vacogva

- Oh, ne haragudj- kapott a fejéhez, majd kinyítva az ajtót megvárta míg beszállok
Igazán kedves, jól van. Ez a férfi tényleg a bugyimba akar férkőzni. Zavarban van, kedveskedik, időben ideér. Azta, sosem viselkedett még így.

- Miért hívott engem?- kérdeztem meg tőle miután elindultunk

- Ugye most csak szórakozik?- kérdezte meg gúnyos vigyorral az arcán

- Teljesen komolyan kérdeztem- húztam ki magamat- Hadd halljam csak mennyire elvarázsoltam magát- húztam vigyorra ajkaimat, mire csak morogva megforgatta a szemét.

Tessék. Csak meg kellett szólalnom és újra a régi Mr. Clark lett. Tudtam én, hogy nem tart olyan sokáig ez a kedves álca.

- Nézze, mást nem igen tudtam hívni. Ön az egyetlen- amint ezt kimondta, köhintett egyet, majd folytatta- Közeli női ismerősöm- jelentette ki

- Oh, ez igazán kedves. Tehát én vagyok számára az egyetlen- bólintottam megértve az elhangzottakat

- Ne legyen magával annyira elégedett, szimplán csak nem ismerkedem- jelentette ki