hurt my feelings (Carlando ff.)

~ tizenharmadik ~

Lando Norris

Ez a két hónap életem legrosszabb két hónapja és fogalmam sincs lesz-e valamikor jobb is számomra. Soha nem gondoltam volna, hogy a szerelem ennyire tud fájni.

A legrosszabb, hogy Carlost szinte minden héten látnom kell. Úgy tűnt ő nem emlékszik arra a bizonyos ausztráliai éjjelre vagy egyszerűen hidegen hagyta az egész.

Carlos egyre jóképűbb és én egyre jobban szeretem őt, de már tisztán látom, hogy nincs nála esélyem.

Csak akkor nem sírok, ha versenyzek. Olyankor talán ki tudom zárni őt. Még az eredményeimnek se tudok örülni.

A szobámban ülök és a közös képeinket nézem miközben könnyeim utat törnek maguknak. Nem kéne ezeket nézegetnem, de a fájdalom már jól esik.

A kedvenc képemet nézem amikor csengetni kezdett valaki. Nem tudtam ki lehet. Max általában írni szokott más meg nem tudja a lakáscímem. Lehet csak a postás hozta a számlát. Bunkósság volt tőlem, de azt vártam, hogy elmenjen, hogy azt higyje nem vagyok otthon. Elvégre fél életemet úton töltöm.

Már azt hittem elment amikor újra meghallottam.

Csak muszáj felkelnem.

Lustán bújtam ki a paplan alól és próbáltam összeszedni magam, bár a szemeim így is vörösek voltak a sok sírástól. Csak a hülye nem venné észre a szenvedésem látható bizonyítékát.

Az ajtóhoz sétáltam, majd feltártam azt, de ahogy megláttam ki van az ajtómban próbáltam becsukni, de ő gyorsabb volt, így minden zokszó nélkül bejött a lakásomba.

Egyáltalán honnan tudja, hol lakom?

- Kérlek, menj el! - próbáltam nem összeroppani őelőtte.

- Nem megyek el! - vágta rá, majd leült a kanapémra. - Beszélnünk kell!

- Nem hiszem, hogy beszélnünk kell bármiről is. Nem történt semmi köztünk.

- Lando! Csak hallgass végig, rendben! Aztán elmegyek.

Válaszként csak leültem a kanapé másik szélére.

- Gyere közelebb! Ezt nagyon fontos. - nézett rám komolyan, mire engedelmeskedtem.

Miért nem bírok neki ellenszegülni?

- Látom rajtad, hogy nem vagy jól. Miért nem eszel rendesen? Aggódom.

- Nem kell aggódnod. Jól vagyok.

- Lando, nem kell hazudnod! Tudok mindent!

- Miről? - nyeltem egy hatalmasat.

- Ami Daniel bulijában történt kettőnk közt. Max elmondta.

- Mi...micsodát? - tettem az értetlent.

- Ne tegyél, úgy mintha nem tudnád, Lan.- fogta meg a kezem. - Miért nem mondtad el?

- Mert számított volna, ha elmondom? Kétlem. - hajtottam le a fejem zavaromban.