hurt my feelings (Carlando ff.)

~ ötvenkettedik ~

CHARLES LECLERC

Még mindig nem beszélünk egymással. Megértem, mert tényleg úgy tűnt, mintha már nem szeretném. Pedig ahogy telnek a napok annál jobban hiányzik, annál jobban szeretem. Már gondolkoztam azon is, hogy elmondom, de azzal hatalmas botrányba keverednénk. Tisztában vagyok, ha együtt is lennénk, nem titkolhatjuk el örökre.

Mondjuk már nem is kell titkolózni. Mert mindent tönkretettem azzal, hogy belementem Charlotte játékába.

Együtt nyaraltunk. Azt mondta, ha nem megyek vele odaadja a képeket az újságíróknak. Mindent amit akart ezzel érte el. Undorodva értem hozzá amikor azt kérte szexeljünk. Csak azért tudtam elélvezni, mert egész végig Maxot képzeltem el a helyére.

Felmentem az internetre, de amit láttam nem akartam elhinni. Carlos apjáról szólt. Azt írták, hogy lecsukták, mert bántott valakit. Azt hittem pletyka, de amikor láttam, hogy több lap is lehozta... Beleléptem többe is, de  konkrétumokkal nem tudtak szolgálni. Tudtam, hogy erről meg kell kérdeznem Carlost. Lehetetlennek tűnt, hogy ez igaz legyen.

Nem lehet igaz!

Me: Carlos! Találtam valami hülye cikket!

carlossainz55: Milyen cikket?

Me: Az apádról. Azt írják lecsukták.

carlossainz55: Hírzárlatot kértem, baszki!

Me: Mi van? Akkor ez igaz?

carlossainz55: Ugye nem írnak benne Landóról?

Me: Nem. De akkor sem értem ezt az egészet. Találkozzunk! Hol vagy most?

carlossainz55: Kórházban. De ez nem telefontéma. Ha szeretnéd tudni, akkor gyere. A 455-ös szoba előtt várlak.

Nem tudtam összerakni ezt az egészet. Mert azt nem gondoltam, hogy az idősebb Carlos megverné a saját fiát. Számomra minden olyan érthetetlen volt, de tudtam csak akkor áll majd össze a dolog, ha odamegyek és beszélek vele.

Szerencsére Charlotte nem talált ki semmit mára. Igazából egyáltalán nem is hiányzott.

Gyorsan felöltöztem, majd a Ferrarimba beülve vezettem a kórház felé. Hogy ne ismerjenek fel felraktam egy napszemüveget. Még a végén azt hoznák le, hogy engem vertek el. Liftel közelítettem meg a 455-ös szobát. Carlos tényleg ott ült az egyik széken. Külsőre nem tűnt, úgy mint akit megvertek volna. De belül biztos úgy érezte magát. Megvertnek.

Minden szó nélkül ültem le mellé, majd vártam, hogy mondja. De hiába vártam az nem szólalt meg. Kénytelen voltam én belekezdeni.

- Miért vagyunk itt?

- Lando miatt. - ennyit mondott.

Egyből leesett, hogy valószínű az apja verte össze Landót. Tudtam, hogy az apja nem fogadta el a tényt, hogy Landóval van, de azt nem gondoltam volna, hogy ezt műveli a brittel. Lando igazán nem ezt érdemelte. Pont akkor amikor végre boldognak érezhette magát ez történik. Borzalmas.