hurt my feelings (Carlando ff.)

~ negyvenhatodik ~

CARLOS SAINZ

A nappaliban ültem a kanapén, hogy ott várjam Landót és azon gondolkoztam vajon mi a fene lelte Leclerct. Ez a viselkedése teljesen kiakasztott. Ő mindig is egy nyugodt természetű ember volt, most meg az üzeneteiből az jött le, hogy nyugtalan és frusztrált ráadásul nem tudtam elképzelni, hogy pont ő megcsalna bárkit is. Valami van a dolog mélyén amit ki kell, hogy derítsek bár nem tudom mi legyen az első lépés, hogy hogyan kezdjem el ezt az egészet. Lehet nem kellene magánnyomozásba kezdenem, de érzem, hogy ebben a történetben valami nem stimmel.

- Szerelmem! Szerelmem, hallasz? - hallottam meg magam mellől a hangját. - Nagyon elrévedtél. Minden rendben? - ült le, majd megfogta a kezem.

- Nem igazán. - csóváltam a fejem. - De mindegy. Amúgy sem tartozik rám a dolog. Csak akkor sem hagy nyugodni ez az egész.

- Nekem nyugodtan elmondhatsz bármit.

- Tisztában vagyok vele, mi amor!

- Akkor mondd el! - kérte. - Még ha nincs is közünk hozzá. Te is sokszor meghallgatsz.

- Csak Charleson agyalok. Bár kikapcsolódni jöttünk ide, de akkor is nem hagy nyugodni ez az egész.

- Charles!? - ráncolta össze a homlokát. - Mi van vele? - lett érzelemmentes az arca.

Érthető volt a reakciója, hiszen Max volt az első ember aki leállt vele beszélgetni és aki elfogadta olyannak amilyen.

- Beszéltem vele, amíg te aludtál. Nagyon fura volt. Szerintem titkol valamit.

- Nem elég, hogy Maxot megcsalta még titkolózik is előtted. És én hiába utáltam meg azt az embert én nem vagyok olyan ember aki megtilt is valamit a párjának.

- Hát ez az! Valami nem stimmel vele. Egyáltalán nem tetszett az, ahogy fogalmazott. Soha nem beszélt velem így. Ha tényleg nem érdekelné Max, akkor ugyanúgy viselkedne, mint eddig. Egyáltalán csoda, hogy most visszaírt. Napokig nem válaszolt az üzeneteimre.

- Mi? Azt mondod, hogy ő is...lehet ő is szenved? Dehát ott van neki...- furán nézett rám, majd csak ennyit bökött ki. - Jaj, ne!

- Mi az, mi córazon?

- Csak eszembe jutott egy elmélet.

- Mondd el!

- Hülye vagyok, de mi van, ha Charlotte megtudta, hogy Max és Charles...

- Honnan tudhatná? - ráncoltam a homlokom.

- Talán látta őket egy bizalmas pillanatban. - rázott vállat. - És ha ez igaz, akkor kibaszott gáz van ott.

- Nem is hülyeség amit mondasz. A csaj megfenyegette. De valahogy akkor is tudnunk kell ell ezt bizonyítani.

- Nehéz lesz. Ha egyáltalán igaz. Az is lehet megjátszotta magát. Elvégre is eddig igazán jól színészkedett.

- Nem is tudom...-morfondíroztam. - Na, mindegy. - húztam az ölembe, majd egy csókot nyomtam a nyakára. - Inkább foglalkozzunk egymással. Elég majd akkor foglalkozni vele, ha majd hazamegyünk.