hurt my feelings (Carlando ff.)

~ negyvennegyedik ~

LANDO NORRIS

- Gyere! - suttogta. - Menjünk be! - tárta ki az ajtót.

A bőröndjeinket ledobtuk az előszoba kellős közepén. A nappali felé vettem volna az irányt, ha vissza nem ránt magához.

- Mit szeretnél?

- Téged, Lando! Téged, szeretnélek! - csókolt meg szenvedélyesen, mire én a kezeimet a hajába vezettem. Felemelt, majd a hálóba vitt.

Ezek szerint ő már járt itt, mert akkor nem ismerné ennyire mi hol van.

Az ágyra döntött, majd onnan folytatta tovább ajkaim ostromolását.

- Most mindent bepótolunk amit Silverstoneban nem tudtunk. - dörmögte, majd vetkőzni kezdett.

Irigyeltem azért, mert ő cseppet sem volt szégyenlős.

Mondjuk nincs is neki mire. Olyan tökéletes teste van, hogy simán állíthatnának ki róla egy szobrot.

- Vetkőzz te is, mi belleza! Mondtam, hogy nincs mit szégyelned magadon. Imádlak, úgy ahogy vagy.

Elpirulva kezdtem én is levenni magamról a ruhadarabokat. A pólómnál tartottam, amikor hirtelen magához rántott, majd szószerint leszaggatta rólam a ruhaanyagot. Kikerekedett szemekkel néztem rá.

- Sajnálom, drágám, de kurva lassan vetkőzől és már nem bírok magammal. - ültetett az ölébe. - Szeretném, ha meglovagolnál. Persze, nem akarok semmit sem rád erőszakolni.

- De szeretném. - feleltem, majd lassan ráereszkedtem, mire halkan felnyögtem. Aztán lassan kezdtem el mozogni rajta. Fogalmam sem volt arról vajon jól csinálom-e. Elvégre soha nem csináltam ilyet ezelőtt. Tapasztalatlan vagyok ilyen téren.

- Uhh...Lando, baszki! Kurva jó vagy! - morogta, amire gyorsítani kezdtem a tempón.

Az arcára kezdtem fókuszálni. Lehunyt szemmel élvezte a kéjt amit nyújtottam neki miközben spanyol szavakat morgott amiket természetesen nem értettem. Már próbált pár szót, mondatot megtanítani, de ebben is csúfos kudarcot vallottam.  De azt mondta nem fogja feladni, úgy ahogy a golfot sem.

Pár perc múlva vállára hajtva a fejem élveztem el. Ő is követett nem sokra rá. Reagálni se tudtam, mert a következő pillanatban már alatta feküdtem ajkait pedig az enyémekre tapasztotta. Ez a csók lágy volt. Nyelve bejutásért esedezett, amit megadtam neki. Ezt a pillanatot választotta arra, hogy ismét bennem legyen. Ez az együttlétünk tele volt szerelemmel, azzal amit egymás iránt éreztünk. Hozzám ért mindenhol ahová csak tudott. Simogatott ahol csak ért. Olyan hálát éreztem az élet iránt amit soha nem gondoltam volna.

Az életembe sodorta ezt a csodálatos férfit, aki törődik velem és akinek úgy érzem tényleg fontos vagyok. Aki nem akar megváltoztatni, aki úgy fogad el, ahogy vagyok és nem kell eljátszanom előtte bármit is. Amikor vele vagyok, úgy érzem teljes ember vagyok.

- Minden rendben? - kérdezte pár perccel később. - Ugye nem bántottalak?

Közelebb kuckóztam hozzá, majd a fejem a vállába fúrtam.

- Nem. - feleltem mosolyogva. - Nem is értem, hogy honnan veszed azt, hogy valamikor fájdalmat okozol nekem.

- Csak azt akarom, hogy velem biztonságban érezd magad.