hurt my feelings (Carlando ff.)

~ huszonkilencedik ~

Carlos Sainz Jr.

Jon kurvára szarul időzített. Épp meg akartam dugni erre megzavar minket. Káromkodtam is rendesen az öltözőmben. Álló farokkal én ki nem megyek a pályára. Nem akarom, hogy a fotósok lássák a faszom körvonalát az overállon keresztül. Igazi címlap sztori lenne.

Mit mondjuk: „Carlos Sainznak a kocsijára áll a pénisze.„
Biztos sok pénzt hozna a kasszára az újságíroknak.

Bementem a mosdómba, majd levettem az overállom és a tűzálló nadrágot a gatyámmal együtt. Van még fél órám kitisztítani a csöveket.

Csukott szemmel értem magamhoz, majd elképzeltem, ahogy éppen meglovagol és a hajamba tép.

Már nem is tudom hány perce kényeztettem magam, amikor megszólalt a hátam mögött.

- Ömmm...látom zavarlak. - mondta mélyvörös arccal.

- Nem zavarsz. Sőt, kifejezetten örülök neki, hogy itt vagy. De hogy jutottál be? Direkt bezártam.

- Azt hazudtam, hogy elvesztetted a kulcsodat.

- Szép hazugság. - mondtam miközben ő le se vette a tekintetét a farkamról, mire elmosolyodtam. - Segíthetsz rajtam, ha szeretnél. Van még 15 perc a szabadedzésig. Ha már a szex nem fér bele a kis Sainznak azért szüksége van némi enyhülésre. És ezt az enyhülést csakis te adhatod meg neki.

Nem szólt semmit csak közelebb jött hozzám, majd engem bámulva kezdett el lentebb guggolni.

- Persze, nem muszáj.

- De szeretném. - súgta, majd hogy megerősítse azt, végignyalt a csúcsomon. Félénken nézett fel rám, amitől csak még jobban kívánni kezdtem.

- Lando vegyél már be a szádba. - könyörögtem neki, pedig nem szokásom.

Azzal rámmarkolt, majd bevett a szájába. Ezerszer elképzeltem már, de az álmaim cseppet sem hasonlítottak a valósághoz. Mert a valóságban sokkal jobb volt.

- Lan...Lando! Úristen! Biztos, hogy most szopsz elsőnek? - morogtam teljesen elaléltan.

Nem válaszolt, mert kezdett nagyobb fokozatba kapcsolni. Nem bírtam ki, hogy ne túrjak bele a hajába. Pár perc múlva pedig egy hangos nyögés kíséretében mentem el a szájában. Azt hittem kiköpi, de nem, lenyelte és egy kis fintort se láttam az arcán.

- Úristen, mi amor! Csodálatos vagy! - rántottam magamhoz a derekánál fogva. - Soha nem élveztem még ekkorát, mint... -aztán rájöttem milyen hülyeséget akartam mondani.

- Tudom mire céloztál ezzel. - kezdte. - És hülyén hangzik, de érdekel minden a múltaddal kapcsolatban. - fúrta a fejét a vállamba. - Úgyhogy elmondhatod. Nem zavar.

- Csak azt akartam mondani, hogy egy lány se szopott olyan jól, mint te. Pedig azoknak már elég sok tapasztalata volt.

- Öltözz fel, mert lassan készülődnünk kell. - felelte, mire magamra rángattam a ruháimat.  Kinyitottam a zárat, majd körülnéztem van-e valaki a közelben. Szerencsére nem volt, így előszőr Lando lépett ki én pedig csak két perc múlva tettem ugyanezt.

- Na, Carlos! Csakhogy megjöttél. Már megint késtél. - csóválta a fejét Seidl.

Nem értem miért kell ezért leszidni. Nem késtem le a szabadedzést, de ezt már megszoktam tőle. Sokszor saját magát hergeli, pedig nem is történik semmi. Mintha szeret dühös és ideges lenni.

Felvettem a bukómat, majd az autóba ülve vártam, hogy elkezdődjön az edzés.

*

- Jó voltál ma. Harmadik lettél. - felelte Brown, amikor kiszálltam az autóból.

- Tudod jól,hogy ez nem jelent semmit. Az időmérő a mérvadó és nem hiszem, hogy mi lennénk olyan erősek.

- Ezt a pesszimista hozzáállást Landotól tanultad?

- Én nem vagyok pesszimista, Zak. Csupán csak reálisan gondolkodom. De te látom nagyon derűlátó vagy.

- Én mindig is optimista vagyok. Soha nem lehet tudni mi történik.

- Ezt már párszor tapasztaltam. - utaltam a pech szériámra.

- Hát tényleg nem voltál mostanában valami szerencsés. De hidd el egyszer ez még meg fog fordulni.

- Ezt én is remélem. De azt hiszem jobb, ha visszamegyek a hotelbe. Ki kell pihennem magam.

- Jól van. Menj csak. Holnap találkozunk. Adiós, ahogy mondják arrafelé. - nevetett, majd távozott is.

Én is összeszedtem a cuccom, majd az autómba beülve indultam vissza a hotel felé.  Még az öltözömben írtam Landonak, hogy jöjjön a szobámba, de azt írta nem akar velem aludni, ami fura mert még az edzés előtt nem ezt mondta. Azt írtam neki vissza, hogy akkor mondja meg ő és én megyek oda, de erre lepattintott. Így Maxtól kérdeztem meg mi Lando szobaszáma. Még ő is furcsálta, hogy nem mondta meg melyik szobában van.

Nem hinném, hogy bármi olyasmit tettem volna, amiért haragudnia kellene rám. Kicsit rosszul is esik, hogy így lepattint. De ennek oka kell legyen és most azért megyek oda, hogy tudjam mi a baja velem. Talán túl erőszakos voltam vele a mosdóban? Kétlem. Bár Lando sosem volt az a típus aki egyből megmondja mi a baj. Mindig úgy kell kiszedni belőle. Mintha tartana attól hogy egyszer elárulom. Erről is azok a barmok tehetnek.

Leparkoltam az autóval, de észrevettem, hogy rengeteg fan ácsorog a hotel előtt. De nem érdekelt. Mert én szívesen csinálok velük képet és írom alá a dolgaikat, mert számukra biztos nagyon sokat jelent.

Egy óráig tartott mire sikeresen átvágtam magam a tömegen, de megérte megállnom, mert láthattam a mosolygós arcukat. És ezek a mosolyok igazán feltölthetik az embert.

Beálltam a liftbe, majd a 3-as gombot megnyomva vártam, hogy az emeletre vigyen. Miután ez sikeresen megtörtént - és nem ragadtam be a liftbe - megkerestem 315-ös ajtót, majd kopogtatni kezdtem.

- Lando. Én vagyok az, Carlos. Gondoltam, ha te nem akarsz átjönni én jövök át hozzád.

- Mondtam, hogy nem akarok veled aludni. -hallatszott az ajtó másik oldaláról.

Vajon miért nem nyitja ki nekem az ajtót? És miért ilyen furcsa a hangja? Nekem itt valami nem stimmel.

- Lando, nyisd ki az ajtót és bent beszéljük meg.

- Nem lehet. - mondta rekedten.

- Mi az, hogy nem lehet? Na, gyerünk Lando! Engedd be a pasidat, mert addig nem fogok innen elmozdulni míg legalább értelmes magyarázatot nem adsz, miért nem akarsz velem aludni. Őszintén szólva nem értem mi ez a hirtelen pálfordulás.

Erre halkan hallom, ahogy sírni kezd.

Akkor tényleg tettem valamit ellene.

- Talán a mosdóban történtek miatt? Erőszakos voltam.

- Nem. - felelte. - De szeretném, ha most megértenél és elmennél.

- De Lando! Szükséged van rám! Ahogy nekem is rád!

- Jelenleg nem tartok rád igényt. - Na, jó ez tényleg nem normális. Ilyen hangnemben még soha nem beszélt velem.

- Jól van. - fújtam ki a levegőt. - Akkor kénytelen leszek betörni az ajtót. Háromig visszaszám... - a szó is bennem akadt amikor résnyire kinyitotta az ajtót. Annyira meglepődtem, hogy csak ennyit bírtam kinyögni.

- Lando!?