Adam a pokolban

1.

*Adam szemszög:*

Huh...? Mi történt? Oh, igen... már emlékszek. Mentünk a csajokkal abba a pokoli pöcegödörbe hogy kinyírjuk azokat a nyomorult szarháziakat. Jól mentek a dolgok... egy darabig. A franc se gondolta volna hogy ezek szaros kis démonok felkészültek a harcra...

Rengeteg angyalt vesztettünk az idei népirtáskor... De velem mégis mi a fasz történt?!

Nem tudom. Valahogy olyan... zavaros. Alig emlékszek. Hol vagyok most...? Nem látok semmit. Minden fekete körülöttem... Mintha a kibaszott űrben lennék! De még csak csillagok sincsenek... nem látok semmit. Nem hallok semmit. Szagokat sem érzek. Én... egyáltalán nem érzékelem a külvilágot. Vagy... vajon van egyáltalán külvilág...?

AAAAAHH!! – felkiáltok... Mi történt? Most zuhanok. Zuhanok?! Mégis hova-

AAH!! – földet értem. Egy kis puffanással megúsztam? Igen... úgy tűnik nem lett komolyabb bajom. Most a földön fekszek... Felállok.

Hova... Mégis hova a faszba kerültem?! – Ez... ez... – zihálok. Teljesen pánikba estem... Mi...? Mi... ez... ez... A POKOLBAN VAGYOK?!?!

Mégis mi a... hogy kerültem én ide?! Emlékszek hogy az a mitugrász kiscsaj hátba szúrt... meghaltam? Újra? És ide kerültem? A pokolba? Én? ÉN?! Nem... ez biztos csak valami félreértés... én nem... nem... Nem lehet hogy ez a sorsom!

– Lute... LUTE!! Hol vagy, Lute?? – kiabálok kétségbeesetten
– Mit üvöltessz, vadbarom?! – egy magas krokodil szerű fazon mered rám. Mégis mit kellene most csinálnom?
– Kis mitugrász... – morogta, majd tovább ment.

Oké, ezt most megúsztam de mi lesz ez után? Én... az első ember... mégis MIÉRT KERÜLTEM A POKOLBA??? Mit rontottam el?

Nem. Ez nem az én hibám... biztosan nem. Nem én tehetek róla... hanem... hanem... ummm... hanem... Hanem az a kibaszott hotel! Igen! Veggie, Lucifer, meg a kis ribanc lánya, meg a pornódémon Angel Dust, meg az a macska, meg... meg... meg az a felkúrt fejű rádiódémon! Igen! Rádió, rádió... Mégis ki hallgat manapság rádiót?! Őskövület! Igen... ez nem az én hibám... Miattuk kerültem ide, igen... miattuk... AZ A TAKARÍTÓNŐ!!! Az a kis rohadék ölt meg! Az ő hibája!

Oké, de most mégis mit csináljak...? Fura hogy csak itt állok az utcán... az emberek megbámulnak... Azt hiszem megyek... hogy hova, azt nem tudom, de megyek.

És sétálni kezdtem.

Egy ideje már lehajtott fejjel sétálok... (nem akarok rájuk nézni, annyira undorítóak...) És ekkor...

– Baszdmeg!! – megijedtem... – Mért mindig ez?! – itt állok, azzal a kibaszott hotellel szemben!
–"Hazbin Hotel"? De hülye név...

– Hát ez meg...? – huh? Vaggie hangját hallottam? Oh, a kurva életbe...
Vaggie elém ugrott, egy rúgással a földre lökött, és most egy lándzsát szorít a torkomhoz. Oh, baszdmeg. Igen... tényleg, a kurva életbe...