Adam a pokolban

9.

*Adam szemszög*

Amikor legközelebb felébredtem, már a hotelben, a szobámban, az ágyamon feküdtem. Úgytűnik, ezt is megúsztam. Alastor megmentett? Neeem... szimplán csak gyűlöl, és ezzel akar büntetni. Ezzel... a megalázással. Ugye...?

------------------------------------------------------------

Az a tegnapi... ijesztően indult, ijesztő volt amíg tartott, és nagyon furcsán zárult le. De így összességében, visszagondolva, kibaszott ijesztő volt!! Viszont... most van egy ennél nagyobb problémám... Hol a faszomba vagyok?!

Tehát. Ugye, tegnap este a hotelben ébredtem, de éjfél körül volt, úgyhogy azzal a lendülettel vissza is aludtam. Viszont! Ma meg egy kihallgató szoba szerű helyen ébredtem. Ez a pokol egyre jobb, és jobb. MINDENKINEK A KURVA ANYJÁT!!

Tehát, egy székben ülök, a kezemen bilincs ami rögzítve van az előttem lévő asztalhoz. Az asztal másik oldalán van még egy szék, ahol... a tv-geci ül. Hát ez remek. Igazán remek.

– Nos, – kezdett bele a mondandójába – most szépen el fogsz nekem mondani mindent, amit a Rádiódémonról tudsz. Hallgatlak. – most teljesen összezavarodtam. Lemaradtam valamiről?
– Már megbocsáss de, mi a fasz van? – néhány másodpercig csak meredt rám, majd végül megkérdezte:
– Mondd, te süket vagy, vagy hülye?
– Haha! Nem, ez... Na jó, figyelj. – vettem kicsit komolyabbra a figurát – Igen, általában tényleg csak játszom a hülyét hogy idegesítsek másokat, de ezúttal nem. Őszintén fogalmam sincs, hogy mi van. Egyáltalán hogy jön az ide, mármint... miből gondolod, hogy "olyan sokat" tudok szarvas-geciről? – Vox felnevetett
– Haha! Szarvas-geci. Ez tetszik.

– Hogy miből gondolom? – váltott egy komolyabb hangnemre, amitől kirázott a hideg. Úgy éreztem tőle, hogy bármikor képes lenne megölni. – Nos, onnan, hogy tegnap konkrétan megmentett téged. Nem tette volna meg ha nem vagy fontos neki, vagy annak az ostoba kis hotelnek, ahol "dolgozik".

Felnevettem. Ennyi a következtetés? Ez bolond!
– Hahaha, haha! Jaj, nem-nem. Nem hinném hogy "olyan nagyon fontos" vagyok. Amikor először meglátott, kis híján megölt.

Na, azt Vox-ról tudni kell, hogy neki az a "különleges képessége", hogy áramot tud kibocsátani a kezéből. Csak, hogy én ezt eddig nem tudtam. Úgy szereztem róla tudomást, hogy most megrázott!!

– ÁÁÁÁHH! – fáj... nagyon fáj...
– Szerintem, hazudsz.
– Nem hazu- ÁÁÁÁHH!! – nem tudtam befejezni a mondatot, mert újra megrázott. Ezúttal erősebben. Baszdmeg, tudja egyáltalán ez a kis kurva, hogy milyen érzés az áramcsapás?!

Ettől a másodiktól már kis híján elveszítettem az eszméletemet. Vox, amikor látta rajtam, hogy nem tudok beszélni, idegesen sóhajtott egyet, majd kiment a szobából.

Ez hülye! Mégis honnan jött neki ez az elmebeteg elképzelés?! Szerintem ő többet tud Alastor-ról mint én!

Próbáltam kiszabadulni a bilincsből. Rángattam meg minden, aztán... Valami furcsa történt.

Idegességemben az asztalra csaptam egyet, aztán volt valami zöld fény, és a  bilincs kettétört. Oké, ez... Kibaszott fura, baszdmeg! Várjunk... most lehet, hogy felfedeztem egy képességet? Nekem van képességem?! Ezaz baszdmeg! Oké, de pontosan milyen ez a "képesség"? Mer' az oké, hogy a bilincset eltörtem valami fény kíséretében, de val'sz'leg ez nem csak ennyi. Rá kéne jönnöm... Mégis min gondolkozok itt?! Ki kell jutnom innen!!

Felálltam az asztaltól, és az ajtó felé vettem az irányt, aztán eszembe jutott... Mivan ha Vox épp egy kamerán figyel...? Ah, nem érek rá ezen gondolkozni. Inkább indulok.

Lenyomtam a kilincset, de az ajtó zárva volt. Mondjuk erre igazán számíthattam volna, baszdmeg.

Rángattam a kilincset, de semmi. Egyszerűen nem nyílt. aztán idegesen rácsaptam, csak hogy levezessem ezt a kibaszott feszültséget, és... az ajtó megrepedt. Ugyan azzal a zöld fénnyel. Ennek megörültem, igen tudom, hogy kurva hülyén hangzik ez pont tőlem, de:

Megörültem, és rá ütöttem még egyet. Viszont ez úttal nem történt semmi. A kurva életbe! Akkor ez most mégis, hogy a faszomba működik?!