Adam a pokolban

2.

*Adam szemszög*

Vaggie elém ugrott, egy rúgással a földre lökött, és most egy lándzsát szorít a torkomhoz. Oh, baszdmeg. Igen... tényleg, a kurva életbe...

Most mégis mit csinálhatnék? – Veggie, de jó látni... – nevetek kínosan
– Bár, és is elmondhatnám ugyan ezt rólad. – felelt a szokásos, hideg stílusában.

– Vaggie, itt vagy? Vaggie! Mit csinálsz? –na, már csak ez a ribanc kellett...
– Charlie, szia- – próbáltam jópofizni, hogy a "kis hercegnő" megmentsen a vérebétől
– Pofa be, Adam! – mondta, Vaggie, és még közelebb szorította a tőrt a nyakamhoz... ah, értem... szóval ilyen érzés a fegyver másik végén lenni...

– Vaggie, tedd le a fegyvert. – kérte kedvesen Charlie
– Charlie, elfelejtetted ki ez, és hogy mit tett?!
– Nem, Vaggie, viszont te is tudod, hogy ez a hely a második esélyekről szól. – mondta Charlie mosolyogva. Vaggie sóhajt, majd vissza húzza a lándzsát.

Én felállok a földről, és akkor... Charlie odalép elém.
– Adam, üdvözöllek a Hazbin Hotel-ben, ahol-
– Figyelj Charlie, nem érdekel. – mondtam fáradt hangon. Fáradt? Miért vagyok ennyire őszinte...? – Nézd, nekem nem kéne itt lennem, a pokolban, és pláne nem a kis "hotelodban". Úgyhogy, a soha viszont nem látásra. – mondtam, majd megfordultam, hogy elinduljak.

– Nem akarsz vissza menni a mennybe? – basszus, ez a hang... ez Angel Dust. – Tudod miről szól ez hotel, nem? Fogjuk a bűnösöket, megjavítjuk, és mehetnek a mennybe. Azt mondtad "nem kéne itt lenned", hát itt tehetsz azért, hogy vissza mehess a mennybe "ahová tartozol". – mondta a pornódémon, ironizáló hangon. Bármennyire is idegesítő, igaza van...

Vissza fordultam feléjük
– Na, ez már tetszik, mi? – kérdezte Angel. Unottan sóhajtok egyet.

Charlie megragadja a kezem és vidáman próbál "behúzni" a hotelbe.
– Úúúú! Remek! Adam, gyere, gyere, gyere! Körbevezetlek, és-
– Hé, hé, lassíts szivi...
– Jaj, ne haragudj, Adam, csak annyira izgatott vagyok, hogy te tényleg érdeklődsz!
– Azért ne essünk túlzásba...
– Jaj, gyere már! – mondta Charlie, és a kezemnél fogva behúzott a hotelbe. Hogy képes ez a ribanc állandóan úgy... örülni? Itt? A pokolban? Ennél nincs szarabb hely a világon!

Ahogy beértünk a hotelbe, Charlie az előcsarnokba vezetett, ott volt szemben a bár, és a csapos... az a macska-démon... hogy is hívják? Annyira kibaszottul jelentéktelen, hogy még a nevét is elfelejtettem.

– Ááh! Mit keres ez itt?! – kiáltott fel a macsak, amikor meglátott. Mégis mi baja van velem? Csak megpróbáltam megölni, a barátaival együtt, mégis miért kell egy ilyen apróság miatt akadékoskodni? Sosem értettem a hülyéket.
– Nyugi Husk, ezúttal békével jött. – mondta Charlie, boldogan. Husk? Tényleg! Így hívják a macskát! Husker. Bár... nem mintha nagyon érdekelne.
– Békével, persze... – most miért morog az a kurva macska?

– Oké, szóval... Charlie. Mondd... mit kellene tennem, hogy... tudod... hogy sikerüljön ez a kibaszott "rehabilitáció"? – uh, ez nehéz volt... Segítséget kértem? Én? ÉN? Mi a fasz?!
– Nos, – nevetett kínosan Charlie – Először is, esetleg megpróbálhatnál talán... kevesebbet káromkodni...
Felnevetek. Ez a kis kurva jó vicceket tud. Umm... ő miért ilyen komoly? Várjunk... csak nem...?
– Várj, ezt komolyan gondoltad, ribanc?
– Nos... igen.
– Oh, a kurva életbe...
– Úgy látom mégse akar a mennybe menni. – mondta Angel Dust
– Mi? Ja! Umm... mármint... Oh, baszdmeg, ez nem fog menni!
– Haha! Ezt beszoptad!
– Hé! A pornódémonnak miért szabad káromkodnia?
– Mert nekem nem a menny a célom, "apuci"~
– Hanem mi a fasz?
– Pont az~

– Oké, azt hiszem itt végeztünk. – mondta Charlie – Gyere, Adam, megmutatom a szobádat. – mondta izgatottan.