Adam a pokolban

11.

– Angel drágám két percen belül megérkezik. Rohanok~ – mondta, majd a lift felé sietett, és elment. Vártam pár percet, hogy a lift biztosan üres legyen, aztán lehívtam, beszálltam, és elmentem. Szerencsére senki sem vett észre. A hotel felé indultam.

------------------------------------------------------------

Már egy hét eltelt azóta, hogy megszöktem Vox-tól. Ez az időszak szinte eseménytelenül telt. Nagyrészt a hotelben voltam, és részt vettem Charlie "javuló programjain" és a "javító játékokon" is. A ribi szerint nagy a fejlemény. Plusz még, idő közben rájöttem valamire. Már majdnem egy hónapja a pokolban vagyok, és még mindig élek. Ami azért, valljuk be, nagy teljesítmény! Tapsot nekem, köszönöm.

Viszont... egy hónap alatt nem sikerült rájönnöm, hogy hogyan kerülhetnék vissza a mennybe.

Most, a szobámban vagyok, és hangosan gondolok.

– Oooh, baszdmeg! ...azt hiszem... kezdem feladni. Sosem fogok vissza jutni. – ezt idegesen, és kétségbeesetten mondtam, és nem gondoltam volna, hogy bárki is hallani fogja, viszont...

Kopogtak az ajtón. Az illető nem várta meg a választ, benyitott. Lucifer!

– Mi a faszt akarsz? – kérdeztem hidegen. Ezzel a hangnemmel próbáltam elfedni, az előző kétségbeesést
– Kiabálást hallottam. Minden rendben? – ahogy kérdezte, az a hangnem... aggódik? Nem. Biztosan nem. Csak tervez valamit, hogy lejárasson.
– Persze. Miért ne lenne?
– Mert azt mondtad, feladod.

– Hallottad? Oh, baszdmeg... Felejtsd el.
– Én beszélhetek a mennyel ha gondolod. Szólhatok nekik, hogy jelenleg éppen rehabilitálódni próbálsz. Akkor, talán nagyobb valószínűséggel fognak visszafogadni. – mi oka lenne rá? Ez nekem gyanús...
– Tényleg megtennéd? – kérdeztem, enyhén kételkedő hangon
– Persze nem ingyen. – sejtettem, hogy át akar baszni
– ...mit kérnél cserébe? – kérdeztem óvatosan
– Kössünk egy alkut.
– Alkut? Nem tudom... egy hónapja vagyok itt, de még mindig nem vagyok képben az ilyen dolgokkal.
– Csak egy egyszerű alku. Nincs mitől tartanod.

– Hmm... nemtom' de én most nem bízok benned...
– Oké, akkor rohadj a pokolban az idők végezetéig. Nekem az is megfelel. – mondta, majd hátat fordított, hogy kimenjen
– Várj! – kiáltottam utána ösztönösen. Vissza fordult felém, egy önelégült mosollyal.

Sóhajtok
– Jó. Kössünk alkut. – mondtam. elém állt, és felém nyújtotta a karját, én pedig kezet fogtam vele. Volt valami kis zöld fény, de nem adtam neki túl nagy jelentőséget.
– Akkor, indulok és beszélek a mennyel.

És Lucifer elment. Én meg kimentem a szobából, a többiekhez, mer' nem vót' jobb dó'gom.

Amikor odaértem, ahogy Angel meglátott, rögtön megkérdezte
– Kötöttél vele alkut?
– Mi van?
– Kötöttél vele alkut? Lucifer-rel.
– ...igen. Miért? – nem értettem, hogy mi a baj
– Oh, baszdmeg... Akkor vesztettem. – mondta Angel unottan
– Vesztettél? – de most komolyan, mégis mi a fasz van?
– Igen, igen. Lucifer-rel fogadtunk, hogy meg tudja-e szerezni a lelkedet. Én azt mondtam, biztos nem...
– A lelkemet? Te mégis mi a faszról beszélsz...?

Itt csak meredt rám egy darabig.
– Várj, te nem is tudod?
– Angel, fogalmam sincs, hogy miről beszélsz. – kezdek megijedni...
– Alkut kötött veled, de még csak el sem mondta a következményeket? Ez de aljas... – nevetett fel
– Angel, mond már el végre, hogy miről beszélsz!

Angel hejett Alastor vette át a szót, és elmagyarázta az egészet.

– Oh, baszdmeg. Baszdmeg, baszdmeg, baszdmeg, baszdmeg, baszdmeg!!! A kurva életbe! Ez átvert!