Jókor Rossz Helyen [BTS - Jungkook]

XI. fejezet

Hana

Rejtély, hogy nekem miért kell itt várnom. Nem hiszem, hogy X itt is megpróbálná bántani őt, elvégre ez mégiscsak a kurva rendőrfőkapitányság.

-Eddig még nem volt időm beszélni veled... – ült le mellém Namjoon. Kissé értetlenül bámultam rá, elvégre eddig kb egy szót se szólt hozzám, és nem úgy tűnt, mint aki kedvelne.

-Miről akarsz beszélni? – néztem rá egyhangúan.

-Jinnek igaza volt.

-Miben is?

-Hogy bízhatunk benned. Köszönöm, amit az előbb Kookienak mondtál.

-Honnan tudod, hogy nem csak azért mondtam, hogy elnyerjem a bizalmatokat? – tettem fel a kérdést. Namjoon nem felelt.

-Tudom, – sóhajtott fel. – azt mondtad, hogy a bizalom hülyeség, viszont én úgy döntöttem, hogy megbízok benned.

-Csak szólok. Én figyelmeztettelek. – emeltem rá a tekintetem.

-Tudom. – állt fel és ott hagyott engem a padon. Újra magamra maradtam és csak az üvegen keresztül figyeltem, ahogy a srácok és néhány másik fickó a rendőrökkel beszélnek. Vajon miért csinálja ezt? Szivárgott be elmémbe ismét az a gondolat, amivel nem akartam foglalkozni.

-Köszönöm... – a hang irányába emeltem a tekintetem. Jungkook állt velem szembe és engem nézett. Kissé zavartnak tűnt és nem igazán tudtam mire vélni tőle ezt a pálfordulást.

-Mi van? Meg szállt egy démon, hogy normálisan beszélsz velem? – nem bírtam szó nélkül hagyni. – Csak azt tettem ami a dolgom. – dőltem neki a falnak. Ő bólintott, majd lelépett. Figyeltem távolodó alakját, majd végig néztem ahogy be csukja az üveg ajtót és alakja eltűnik a többiek közt. Nem igazán tudok vele dűlőre jutni, de nem is kell. Elég megvédenem a csinos kis fenekét és ennyi.

-Maga lenne Oh Hana kisasszony? – lépett elém egy egyenruhás. Bólintottam. – Be tudna jönni, hogy felvegyük a vallomását?

-Persze... – forgattam szemeimet. Lassan már rendszeres vendég leszek itt.

-Ma nem csütörtök van. – fogadott vigyorogva Hyunsun.

-Parancsnok! – tisztelegtem neki játékosan. – Ne nekem mondja, nem önszántamból vagyok itt.

-Na csüccs le. – húzott ki egy széket én pedig helyet foglaltam.

-Mit mondhatok még, amit eddig ez a 7 díszmadár nem csiripelt el?

-Szerinted a lány aki a levelet hozta benne volt? Kiküldtünk hozzá egy járőrt, hátha tud még valamit mondani.

-Szerintem csak egy balek akit felhasználtak. – vontam vállat. – A nőt kéne megtalálni aki a levelet adta. Ő valószínűleg kapcsolatban áll X-el.

-Mi is erre gondoltunk. – ezt követően részletesen beszámoltam neki arról amire emlékeztem, de nem jelentett plusz információt. A többiek már ezt mind elmondták előttem. A napom még koránt sem ért véget. Végig néztem ahogy a 7 díszpintyet lefotózzák minden féle hülye pózban, majd elkísértem őket az ügynökségre, ahova viszont már nem kellett be mennem. JK sokkal halkabb és visszafogottabb volt a nap további részében. Úgy tűnt jobban megviselte a dolog, mint amennyire elsőnek én gondoltam. Csak azt tudnám, hogy ez miért foglalkoztat engem. Nem akarok ennél is jobban belesodródni ebbe az egészbe. Már így is nyakig úszok a zűrben, nem kell nekem még más problémája is.

Alien👽:
Este ugye találkozunk?

Me:
Uhh basszus
Ne haragudj
Ki ment a fejemből
Nem érek rá, este a fiúk el akarnak menni egy bárba és nekem is ott kell lennem