Jókor Rossz Helyen [BTS - Jungkook]

XVII. fejezet

Hana

Már több, mint egy hét eltelt az ominózus este óta, de X azóta egyszer se mutatkozott. Mintha vissza hátrált volna. Talán rájött, hogy hibázott, és hogy ha csak egy kicsit is, de közelebb kerültünk ahhoz, hogy pontot tegyünk az ügy végére.

De persze van egy másik eshetőség is. Egy rosszabb eshetőség.

Valami nagyot tervez.

JK elmondta, hogy éppen ez történt a botrány előtti napokban, sőt hetekben is. X nem adott életjelet magáról. De vajon használná kétszer ugyan azt a taktikát?

Én személy szerint nem és nem hiszem, hogy ő igen. Mindenesetre azért fokozottan odafigyelek az emberekre és a történésekre.

-Merre jársz fejben? – lépett oda mellém JK egyik szabad percében.

-Azon agyalok, hogy mit kéne vennem vacsorára. – néztem rá az órámra, hisz lassan vége a forgatásnak és a napnak is.

-Ez remek hír! Mi épp azt beszéltük, hogy elmegyünk egy étterembe, ami azt jelenti, hogy te is csatlakozhatsz... enni természetesen. – tette hozzá, miután realizálta, hogy amúgy is ott kell majd lennem.

-Én és egy olyan étterem, ahova ti jártok? Bocs, de inkább maradok az ajtóálló szerepben.

-Ki van zárva! – nézett rám szigorúan. – Még amúgy is tartozok neked egy meghívással!

-Miért tartoznál? – tettem fel a költői kérdést, nem mintha ne sejteném a választ. Bár az, hogy felhozta, meglepett. Az egy dolog, hogy én még emlékszem, de arra nem gondoltam, hogy ő is.

-Műzliszeletek, kávé, instant tészta, sushi? Rémlik?

-Műzliszelet? – vágtam értetlen képet.

-Van ott bent valaki? – kocogtatta meg válaszul a fejem.

-Ne akard, hogy testőrből bántalmazó legyek! – szűkült csíkba a szemem.

-Tudom, hogy csak a szád jár. – nevetett fel, majd vissza ment a többiekhez. Az elmúlt napokban, álandóan ilyen pimasz volt. Lassan még Jint is túlszárnyalja, pedig ő aztán... katasztrófa. Világméretű, természetesen.  

Nem kaptam sok nyugalmat. JK után Taehyung volt az aki megkörnyékezett. Legalábbis abból, hogy állandóan a közelemben garázdálkodott és rám-rám pillantott, nagyon azt a benyomást keltette, hogy akar valamit tőlem.

-Kinyögöd még ma mit akarsz, vagy még elsétálsz előttem párszor?

-Ha megteszem, beszállsz?

-Mibe?

-A csapatba... már vége a forgatásnak és szeretnénk kamerák nélkül is játszani, de...

-Csak hárman vagyunk. – tette csípőre a kezét Jimin.

-Ráadásul Yoongi hyung Hobi hyungékkal van... és esélyünk sincs.

-Játszunk akkor, vagy csak a szátokat jártatjátok? – szólt oda nekik Namjoon és pattogtatni kezdte a kosárlabdát. Ez gondolom azt jelenti, hogy kosarazni akarnak. Végülis, azzal ha beszállok még nem jön el a világ vége.

-Csak szólok, - tettem le a padra a telefonom. – soha az életembe nem kosaraztam még.

-Na nee! – nézett rám döbbenten Jungkook. – Ezt nem mondod komolyan.

-De. Véresen.

-Suliba se? Ott tudtommal a tananyag része. – értetlenkedett Jimin.

-Mi mindig csak futottunk. – vontam vállat. – Szóval ne várjatok sokat.